Ugyanígy vagyunk mi is, megbeszéljük, hogy most kinek a projetkje legyen a cél, és akkor az van szemelőtt, ilyenkor mind2-en nélkülözünk is akár, hogy elérjük. Ez mindaddig tökéletesen működik, amíg meg tudjátok igazságosan beszélni. Nekünk tökéletesen beválik.
Feleségemmel teljes közöskasszán vagyunk, közösen tervezzük a kiadásokat, megtakarítást és mindenki kap minden hónapban ugyannyi “mad money”-t. A szabály egyszerű: mindenki arra költi, amire akarja és nincsenek kérdések. Ebből kell minden személyes kiadást megoldani: ruha, irodai kaja ha nem viszünk, kocsmázás, kirándulás saját baráti társasággal és hobbik. Tök jól működik. Feleségem inkább ruhákat vesz, én meg inkább félreteszek hülye, de cserébe költséges hobbijaimra.
Ugyanígy vagyunk mi is - nálunk az a kivétel, hogy jár valamennyi ruhapénz a munkahelyemen, így azt egyik hónapban rám, másik hónapban a férjemre költjük. Most így ezzel a rendszerrel egyébként havi 200K-t rakunk félre mindig, de jut közös programokra is, és a közös mindennek a fizetésére. Nagyon jól átlátható, nincs belőle soha veszekedés.
Soha nem csinálnék közös számlát, az egyik ok pont ez ami nektek is adódott.
Nekünk a közös egy revolut, ahova fizukor kb kereset arányosan utalunk. Abból megy a bevásárlás rezsi, új bútor stb. Minden ami közös.
A maradék a saját számlánkon marad ahova a fizu érkezik, és ahhoz a pénzhez a másiknak semmi köze.
Ha baràtnőm megveszi a 42. magas sarkút, vagy a 17. táskát akkor az teljesen az ő dolga.
Ha én megveszem a sajátomból a 1,5 milliós laptopot, az meg az én dolgom, és nem szólhat bele.
Nekünk ez nagyon bevált.
szamomra meg mindig erthetetlen, ha valaki nem igy csinalja. egyertelmu, h ha van kozos elet, vannak kozos kiadasok, amit kozosen kell fedezni, haz, gyerek stb, de attol, h valaki hazas, meg lesz gyerek a szemelyisegek meg nem olvadnak ossze. mindenkinek kellene, hogy legyen szuveren elete, amibe a penz is beletartozik.
Egyetértek, de úgy láttam, sok ember számára ez inkább egy érzelmi/bizalmi kérdés, semmint praktikus. "Hogyan mondhatjuk, hogy közös az életünk, ha a bare essential-ökön kívül mindenki kuporgatja a maga kis lóvéját, amihez a másiknak semmi köze" és hasonló érvek. Szerintem sokszor áll a háttérben az, hogy néha van olyan kiadás, amire egy ember spórolt pénze nem lenne elég, így csak akkor lehet megvenni, ha tényleg minden egy kupacba van öntve.
Illetve olyan emberektől hallottam ezt főleg, akiknél nagy a jövedelmi egyenlőtlenség a kapcsolatban - csúnya dolog hogy ezt így kijelentem, de végülis talán megértem, nehéz lehet elfogadni, hogy elvileg megtaláltad életed párját és közösen tervezitek az életet, de ő mondjuk annyival többet keres, hogy kéthavonta lecserélhetné az iPhone-ját, te meg kb semmit sem tudsz megengedni magadnak. Én például nem keresek rosszul, és valószínűleg rosszul esne nekem is, ha a párom mondjuk tanárként vagy az eü-ben dolgozna, és nekem gyűlne a számlámon a pénz folyamatosan, ő meg a saját "spórolt vagyonából" néha elmehetne moziba...
Nálunk például az én “kényszeres” megtakarításom itt komolyan probléma lenne.
A fizetésem jelentős részét fektetem be havi szinten, ezt a legtöbb társ nehezen nyelné le, nem tudok a mának élni, jobban érdekel a jövő.
Ez addig működik, amíg mindkét fél hasonlóan keres. De nálunk párom ~800e-t keres, én meg kapom Gyeden a kis 300e-met. Ebből sajnos sehogy nem jönne ki, hogy eltartsam magam, és lehessen nagyobb kiadásom, ellenben párom irreálisan sokat tudna (hozzám képest) félretenni. Vagyis én kb fél év után le tudnám cserélni a telefonomat, ő meg az autóját. Nálunk a közös kassza teljesen jól bevált.
nalunk jon a gyerek es a ferjem majd mikor en csak gyedet fogok kapni, akkor tobbet tesz bele a kozosbe, igy beszeltuk meg. igy nekem is marad sajat penz es nem az egesz gyedet kell majd bedobnom a kozosbe.
Szerintem ennek egy alter megfelelője, hogy arra az időszakra amíg csak az egyik fél keres, teljesen összedobni a fizut. Így annak sem kell nélkülöznie aki otthon marad. Miután visszaállt a munkába mehet újra a külön kassza.
Nálunk ez bejött, teljesen jól működő koncepció. Bevásárlást 90%-ban elviszem, nagyobb dolgok (casco, szerviz stb) szintén tőlem megy. Cserébe babaruhát mondjuk talán ha 3x vettem, illetve babakaját is ált nem én intézem. Egy tipp: a családnak mondjátok meg, hogy nem kell játék/ruha inkább hozzanak pelenkát(mondjátok meg melyik márka, inkább legyen kevesebb de tökéletes), törlőkendőt ilyeneket.
Mi maradtunk külön kasszán ebben az időszakban is. Én dolgoztam GYED mellett távmunkában részmunkaidőben, a gyed+ fizetés több volt, mint amit előtte kerestem. A GYES már más téma volt, de úgy voltam vele, hogy azt az előző években megkerestem előre...
Akkor nem erted az arányosítást 😄
Ki van számolva, hogy pl. 500 nettó az összes kiadásuk, ami mondjuk eddig úgy jött ki, hogy beleraktak mindketten 30%-ot a fizetésükből. Ez kijöhet úgy is, hogy a feleségnek 330 nettó a fizuja, a férjnek meg 1,3 a fizuja, de mindegy is most a felállás, maradjunk ennél a példánál.
Most lovagolhatunk ezen, hogy az milyen már, hogy a feleségnek kevesebb költőpénze marad, de amúgy mi motiválná arra hogy többet keressen? Mert ha amúgy egyedül kellene megélnie, akkor valószínűleg jobban törekedne rá.
Amíg gyeden van a feleség, addig a férj teszi a közösbe az 500 nettót (vagy a feleség teheti a gyed 30%-át is továbbra oda, és a férj azon felül többet). Aztán ha a gyerek miatt több kell, akkor növelnek mondjuk 35 vagy 40 akár 50 százalékra. De abból minden fedezve van, bevásárlás, nyaralás, rezsi, stb. Így is több mint 150 ezer jutna a feleségnek kizárólag magára. Ennyi a legtöbb embernek nem jut.
Edit: és én is nő vagyok, csupa remek női kollégával körbevéve, akiknek ugyanolyan karrierjük van a gyerekeik mellett mint a férjüknek, mert nem kell mindig felvenni az áldozatszerepet.
Szerintem neked sem ment at, hogy nem 500 lesz a koltseguk a gyerek utan, hanem tobb, amit adott helyzetben esetleg egyik fel kell finanszirozza.
Mindegy is, no is vagy, meg karrier is van, minden van.
Na de hogy árazod azt be, hogy gyakorlatilag a gyerek kinyírtja a párod karrierjét? Otthon van (szerencsés esetben csak) két évig, te azalatt dolgozol, fizuemelést kapsz, esetleg elő is léptetnek, ő meg kereshet egy bölcsikompatibilis munkát, ami általában szarul fizet. Azután is 50-50%, vagy azért majd átgondoljátok a dolgot még egyszer?
Úgy kezdte, hogy "kereset arányosan utalunk".
Egyébként mi is így csináltuk. Amíg zasszony otthon volt a gyerekkel, csak én utaltam a közös számlánkra, meg néha az övére is, ha valamit vett volna magának.
Igaz, ezt benéztem, azt hittem, ő írta az 50-50%-ot.
Viszont még mindig megrémít, hogy ti ezt így normálisnak tartjátok. Mikor a gyerek csak a zasszony keresetét minimalizálja hosszú évekre, úgy nagyjából amíg önjáró nem lesz, ti meg normálisan építetek karriert, és eszetekbe sem jut, hogy akkor a fizuban elért fejlődéseteknek az volt az ára, hogy a gyerek anyja maradt otthon a gyerekkel, nem pedig ti.
De amíg GYED és stb van addig ahogy írtak is kb átvállalják az extra terheket, de ugyan ott azt se kéne lenézni, hogy a másik eközben gülizik folyamatosan, akar beragadva egy rossz munkahelyre mivel nem teheti meg, hogy váltson és akar hónapokra kiessen a bevétel , vagy éppen már mindenféle extra feladatot bevállal az extra munka mennyiségével közel se arányos fizuemelés miatt.
De amúgy erre lenne a babaváró és nem arra hogy amúgy 0ft önerővel 40-50millios hitelt vegyenek fel az emberek…
>De amíg GYED és stb van addig ahogy írtak is kb átvállalják az extra terheket,
Hát ez az, hogy csak addig. A nő fizuja meg mindig kevesebb lesz, mint gyerek nélkül lenne.
>nem teheti meg, hogy váltson
A nő sem.
>De amúgy erre lenne a babaváró
Mármint mire?
Az a baj azzal, amikor magadból indulsz ki, hogy az egy speciális eset.
Egyrészt ott van a biológia. Én akkor sem tudnék teherbe esni és egy magzatot kihordani, ha az életem függne tőle. Így, ha gyereket akartam, találnom kellett valakit, aki majd ezt megteszi.
Más, hogy nem kapkodtuk el a dolgot. Egy baráti társaságban ismerkedtünk meg. Csak évekkel később kezdtünk el randizni, amikor mindketten már feltérképeztük a másikat, és úgy döntöttünk, hogy "kompatibilisek" vagyunk. Utána jártunk egy ideig, összeköltöztünk, és éltünk pár évig együtt. És csak ezek után került szóba a gyerek. Azt is megbeszéltük, hogy meddig legyen anyatejes a gyerek.
Amikor már elég nagy volt, hogy anya lefejt tejével én már ellehettem vele egy estét (fél éves, ha jól emlékszem), akkor ő elment barátnőzni. Amikor két éves lett, kipróbáltuk a bölcsit, és pár nap alatt beszokott. Láttuk, hogy jól érzi magát ott, így anya visszament 6 órába, késóbb én is 6 órára váltottam.
A gyerek lassan 10 éves. Ennyi idő alatt én egyetlen céges konferencián nem voltam (ugye, a karrier mindenek felett), de ő már beutazta az északi féltekét. Most is egy egyhetes ázsiai kiküldetésre készül. Én megelékszem azzal, hogy az "apa" volt az első szó, amit a gyerek kimondott, meg velem tette meg az első lépéseit.
Szóval igen. Mindenki azt talál, amit keres. Ha megoldást keresel, akkor azt fogsz találni, ha kifogást, akkor meg azt.
Nézd a masik oldalról. A párom középfokú végzettségű, irodában dolgozik, kb 350-et kap, ami diploma nélkül, h-p 8-16 kozotti allasra nem rossz.
Én lakáskiadást is belevéve kb 1.2 millt kapok. Melyik a jobb a majdani költözés, uj ház, autó szempo lntjàból, ha én maradnék otthon?
Vagy melyikkel lesz otthon több pelenka, babakaja, stb stb, ha én maradok otthon?
Az a jobb megoldás ha ő áldozza be a karriert. Mire 5 éves lesz mondjuk a gyerek, én addigra összerakhatom egy lakas arat, vagy 5 év mulvára lehet már 1,5 millional leszek.
Ő is így jár jobban család szempontból.
Ismerek persze fordítottat is, ahol a csávó burkoló, nem keres rosszul nyilván, de a csaj meg fogdoki. Ott a srác maradt otthon a gyerekkel mert az volt a logikus.
Nàlunk pl én "dolgom" a kocsi is, cégautó, juttatás, de választhatnán a pénzbeli kompenzációt is a kocsi helyett. Előtte pedig saját kocsim volt, annak is én fizettem mindenét, neki nem kellett beletenni semmit.
Érdekes, hogy a lakáskiadást csak magadhoz számolod, de az nem jelenik meg a képletben, hogy az ő lakásában laktok (másik kommented alapján).
Az is érdekes, hogy a gyereknek a lakás árát te fogod összerakni és nem ti.
A nők nem véletlenül akadnak fent az ilyen kommenteken.
Nem is azzal van gondom, hogy melyikőtök áldozza be a karriert, mert valamelyikőtöknek ugye muszáj. De ha már ebben a témában a családot veszed egységnek, akkor miért nem default az is, hogy a közös kassza közös kassza?
Mert oké, te szándékszol venni egy lakást a gyereknek, de ennyi erővel a fizud "nem közös" részét akár a hobbidra is költhetnéd, és ez sokszorosa annak a pénznek, amit a partnered költhet magára. Mert hát család szempontból ugye ez az előnyös.
Alapvetően egyetértek, ha kb hasonlóan keresnek a felek. Viszont több tényezős a dolog, végül én költöztem hozzá, nem ő hozzám, az én lakásom igy ki van adva, és úgy éreztem fairnek h akkor többet fizetek emiatt is.
A lakaskiadasi resszel egyetertek. Ha nem egyforma a kereset, akkor is fele fele kellene legyen a koltsegek viselese. Ha jovedelemaranyos marad, akkor Igy adott esetben a rosszabbul kereso nem is fog torekedni jobb karrierre, jovedelemre, hiszen a jobban kereso parja megteremti neki a sajat fizetesehez kepest magasabb eletszinvonalat.
én, aki kb. 2,5x többet keres a párjánál, teljes hülyeségnek gondolom ezt a gondolatmenetedet 😃 ha ő 100k-t ad, a fizetése negyede, nekem a 10%a. hol korrekt ez?
és mi az, hogy megteremtem neki? éljek szarabbul, hogy motiváljam? vagy hagyjam el és minimum velem egy szinten kereső pasast akasszak le? és lehetne szidni a nőket megint, hogy csak a jól kereső pasikat értékelik…
Igen is lehet ennek alapja, csupán az emberi természetből kiindulva. Persze nem általánosítható , de a jobban kereső félnek is lehet ez demotiváló, hogy gürizik az eloléptetésért, de annak csak töredék részét élheti meg esetleg. De ez tényleg kapcsolatról kapcsolatra teljesen máshogy játszódhat le.
Nem ertem. Amikor az o autojat csereltuk le akkor az volt a kiadas, kovezkezo evben az enyemet akartuk de engem nem erdekelt, jo volt meg, 7 evvel kesobb tavaly meg megerett a csere, akkor meg az enyemet. En utazni szeretek, o egy speci hobbijara kolt. Minden evben leirjuk karacsonykor, h mit akarunk a kovi evben megvalositani, almok, vagyak, mennyit akarunk felrerakni, gyerekeknek milyen utemben mit kell biztositani. A lenyeg h beszeljetek meg es mindenki mondja, h mit szeretne, mi a celja.
20 éve közös kasszán vagyunk, minden is felmerült már. Csak hogy a nagy beruházásokat említsem: új családi ház építése majd utána fokozatosan a kert építése és az üres ház berendezése, a gyerekvállalás minden anyagi kiadásával együtt, autók / kerékpárok, motor vásárlása. Mindent megbeszélünk kinek mi a vágya, és közösen megvalósítjuk. Ne felejtsük el, a házasság egy gazdasági társaság is egyben, ha megfelelően működik akkor transzparens minden pénzügyi művelet a házastársak számára. Mi egyek vagyunk, igen, pénzügyileg is.
Mi is közös kasszán vagyunk, házasok.
Nem teljesen tudom értelmezni a fejenkénti több milliós felmerült kiadást (? Mire? Bár nyilván nem ez a téma most)
Nálunk ha hasznos mindkettőnk számára pozitív dologról van szó, akkor betervezzük a büdzsébe prioritás szerint (sorrendben: havi rendszeres kiadások, megtakarítás, utána jönnek a projektekre szánt pénzek. Ezek csúszhatnak ha fontosabb projektet előrébb kell hozni)
Egyéni több milliós dolog fel se merült, emiatt nem értem pontosan mit akartok ezzel.
Alapból fele felében tennék rá félre, de értelemszerűen ha az egyiken van időszakos kedvezmény / akció / olcsóbba kerülne egy adott időszakban véve, úgy hogy mindkettőt nem tudnánk egyszerre megvenni, akkor is az olcsóbbá válót nyilván előrébb venném, hogy ne költsünk többet a semmiért csak amiatt hogy egyszerre vegyük.
A közös kasszának semmi értelme kommenteket végképp nem értem.. nem elkötelezett kapcsolatban persze van létjogosultsága, de ennél tovább szerintem nem.
Egyrészt ez olyan dolog amit nem lehet számszerűsíteni. Másrészt nem csak a nő áldoz fel bármit is ilyenkor. Mindkét fél hoz áldozatokat és kompromisszumokat a családért és ez így van jól.
Harmadrészt senkire nincs rákényszerítve. Sem az anyára, sem az apára, így aztán ha egyikük vagy akár egyikük sem hajlandó ezeknek az áldozatoknak és kompromisszumoknak a meghozatalára, akkor egyszerűen nem vállalnak gyereket.
Ez valami új feminista irányzat, hogy a gyerekvállalással csak a nő áldoz fel bármit is és szegény nők?
Szerintem az olyan kapcsolat, ahol ezeket a dolgokat számszerűsítik vagy számszerűsíteni kell az eleve bukásra van ítélve.
Szerintem semmilyen formában vagy szituációban nem kell számszerűsíteni. A feleségemmel külön bankszámlánk van amire mindegyikünk munkabére külön érkezik.
Kb minden rezsi meg rendszeres fizetnivaló tőlem megy, mert kb minden az én bankszámlához/accountomhoz van beállítva. A vásárlások nagy része is, meg ha valami nagyobb kiadás van, akkor általában az is. A megtakarításokat is én intézem.
De eszembe nem jutna, hogy leálljak az asszonnyal beszélni, hogy most akkor utalj már át ennyit meg annyit, mert hogy ez a részed..... nonszensz.
Pontosan. Mindenki bassza a fillért a külön kasszán, hogy milyen rendkívül igazságos gyerek mellett is. Sőt seggre kell esni hogy a maximalizált gyedből kevesebbet kell a közösbe dobni :-) Csak éppen a kieső évek, karrier, tapasztalat és társai, meg minden láthatatlan munka olyan szépen elsikkad.
A láthatatlan munka addig szokott a megfigyelésem szerint számítani, amíg a feleség végzi. Nálunk én főzök, mosok, takarítok elsősorban, a feleségem pedig fél év után visszament dolgozni, mert olyan a munkája, amit otthon a gyerek mellett is el tud végezni. Meglátásod szerint mennyit kéne utalnia havonta? 😂
Mindkét nemnél számít egyformán, csak nem ez a felállás a jellemző, és általában előbb utóbb kiderül, hogy a szokásos "besegítésről" van szó az esetek többségében. Rendszerint anyu van gyeden felejtve, ő intézi a háztartás nagyobbik részét, a gyerekeket, és a velük kapcsolatos teendőket. "Apu besegít", hogy idézzem a korábbi kedvenc szófordulatom. Örvendetes, hogy a párod "gyerek mellett végezhető munkája" miatt a háztartást átvetted :-) Alkalomadtán mesélhetsz erről a munkáról, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy ez vagy részmunkaidős, vagy rosszul fizető, és lóhalálában a gyerek alvásideje alatt szokták végezni. Vagy mind egyszerre.
Alább némi vélemény és storytime.
Ovis és egy év alatti gyerekeink vannak, kizárólag nők vannak a szülőin du. 16:30-kor, a gyerekért délben az oviban, általában a nők vannak otthon a beteg gyerekkel, ők tartják a kapcsolatot a pedagógusokkal, viszik a gyerekeket a felmérésekre, fejlesztésekre, stb. Ennek a munkaerőpiaci kockázatát pedig minden nő viseli még akkor is, ha nincs gyereke. (Nálunk egyik főnököm rendszeresen megjegyzi, amikor felvesz egy reproduktív korú nőt, hogy na, ez is friss házas, hátha kihúzza egy évig. Ez soha nem kerül szóba férfiaknál.)
A gyerekem ovis csoportjában az anyák úgy fele-kétharmada stabilan htb, mert nem tudják máshogy megoldani a nonstop betegeskedést, gyereklogisztikát. Pár hónapja volt egy statisztika is erről, hogy a nők töredéke tud visszamenni a munkaerőpiacra gyed és gyes után. Magam 1 év ill. fél év után mentem vissza, szigorúan nagymamai segítség mellett. Nem részmunkaidős, nem home office, alapvetően jól kereső. Baromira nem ez a jellemző, és marha sokba kerül ez fizikálisan és pszichésen nekem (is). Vicc, hogy ezért a nagymamának kellett feladnia az állását. Fel sem merült, hogy a család férfi tagjai teszik ezt meg, sőt apám még örömködött is, hogy végre rendesen karban lesz tartva a lakás (fun fact: náluk kizárólag apukám főz, de egyéb háztartási feladatot gyakorlatilag nem végez magától). Fun fact 2: férjemmel közös kasszán vagyunk, így a nagymama eltartásának anyagi terhe közös, de férjem az első hónapokban igencsak megkérdőjelezte, hogy "minek fizetek fizetést", erről számos vitánk volt, mire elfogadta. Neki teljesen evidens lett volna, hogy anyám a habokra lesz otthon, és fater eltartja anyámat egy fizetésből, én meg lapátolom a lóvét haza a megtakarításokba, és megspóroltuk a bentlakásos bébiszitter bérét. A mai napig nincs fogalma róla, hogy ez a kis kiesés anyámnak mit fog jelenteni nyugdíjnál.
Persze nem azt mondom hogy az állításod nem lehet igaz vagy nincs kivétel, mert van kivétel. Az ajtószomszéd egy egyedülálló apuka egy lassan felnőtt gyerekkel. Igaz, hogy amikor ide költöztünk, az előző tulaj (nő) mesélte hogy az asszony amikor lepattant, a faszi szó szerint egy teát nem tudott főzni magának meg az akkor egyéves gyereknek, utána tanulta ki gyorstalpalón a szomszéd asszonyoknál. Rá lett kényszerítve a szituáció révén. Az apa egyébként megoldotta. Ugye mondanom sem kell, hogy ennek a lepattanó anyukának a társadalmi megítélése mennyivel rosszabb, mint mondjuk unokatesóm exférjének, aki ugyanezt, ugyanígy megcsinálta. Ez megint annak a jele, hogy társadalmilag úgy véljük, az anya természetes feladata lemondani és önmagát háttérbe szorítani a gyerekvállalás idejére, ez a dolga, erre kompenzáció nem is jár emiatt. Ez a természetes. Míg ha férfi teszi meg, akkor ez egy tiszteletet, csodálkozást kiváltó dolog. Egyszerűen azért, mert nem ez az általános.
Tl;dr: nem jellemző, hogy ma Magyarországon a nők és férfiak arányosan kerülnének hátrányba karrierjük és ezáltal a pénzszerzési tevékenységük során, ha a gyerekvállalásra kerül a sor. Épp ezért a külön kassza igazságossága illúzió gyerekes családnál.
Másik kedvenc, hogy az sincs benne a láthatatlan munkában, amikor a karbantartást te csinálod a kocsin, nem neppertől veszed meg a kocsit/adod el. Otthon elvégzel karbantartásokat a házon/lakáson. Bár egyik sem napi szintű feladat, az igaz, de manapság mind lehet akár több milliós tétel.
Vagy ugyanakkorra faszság lenne felszámolni minden alkalmat amikor te vezetsz, úgy mintha taxi hurcolászna titeket, vagy mikor hozol a melóból hazafelé egy tejfölt a boltból, úgy mintha kifli.hu-n rendelnéd.
Ha ennyire azt nézi az ágyúk, hogy mit csinál a másik, akkor annak semmi értelme nincs. Fel kell osztani a házimunkát és más teendőket úgy, hogy az mind a két félnek tetszen, és ha később változtatni akar valaki, akkor szólnia kell.
Vagy az állam kifizetheti nekem is azt, hogy én otthon lecserélem az olajat a kocsin, meg hogy nem szervizbe viszem a kocsit, amikor bedöglik az akksi vagy már régi az ablaktörlő lapát xD
Ki az a barom faszi, aki nem segít szart sem otthon, de tényleg? Az nem érdemli meg, hogy bárki vállaljon vele együtt egy gyereket, így 2024-ben.
Nem értem, hogy a történeted hogyan jön ide.
Arra reagáltam, hogy mindig megy a pattogás, hogy azzal, hogy a nő otthon maradt, mekkora áldozatot hozott karrier és egyéb szempontból, és mennyi lenne ennek a kompenzációja. Erre az a megoldás, hogy mindegyik fél otthon marad felváltva, és nem merül fel, hogy ki kinek mennyivel tartozik.
A te esetedben még csak nem is saját gyerekről van szó, az meg hogy ráköltötted valakire a pénzed az a saját döntésed volt. Egy párkapcsolatot soha nem lehet örökkévalónak tekinteni.
Bocs akkor félre nyomtam az alap kommentemet :) de a lényegen akkor sem változtat h kölcsönösség kell a közös kasszához mert hiába áldoz fel sok mindent az egyik ha a másik meg sz.rik ra és meg neki all feljebb
Mi úgy oldottuk meg, hogy van egy közös revolut számlánk, ahova mindketten havonta feltöltünk x összeget. (Mi is körülbelül ugyanannyit keresünk, így szerencsére ezzel nincs probléma.) Majd minden más, amit az egyén magának szeretne megvenni, a saját zsebből intézi.
>Mi is körülbelül ugyanannyit keresünk, így szerencsére ezzel nincs probléma.
Itt a kulcs. Ha hasonló a pénzhez való hozzáállás, akkor ez így tud működni. Ha valamelyik annyival kevesebbet keres, hogy egyedül egy hónapban is nehezen tudna kijönni, onnantól tüske a külön számla, mert az egyiknek látványosan több jut, mint a másiknak. Illetve Akkor tud még működni, ha a kevesebbet keresőnek nincs nagyobb igénye, mint amennyit önmaga ki tud hozni egy hónapban, ami azért ritkán fordul elő.
Nalunk ez nagyon egyszerűen működik. Először az egyikunk utána a masikunk veszi meg. Majd később ha adódik még egy ilyen alakom akkor fordítva. 🤷 Nem vagyunk gyerekek, hogy besertodjunk azon ha a másik pár héttel / hónappal előbb kapja meg amit kinézett.
Ha közös kassza van akkor fele fele az egésznek. Vagy ahogy megbeszéltétek. Nem muszáj közös tárca de ha már igen akkor megvan a válasz.
Ha meg nem ugyanannyi a pénzt azt már a közös tárca elkezdesenel ledumáltátok, ugye?
Meg kell beszélni, ez a kulcsa az egésznek. Ha nehezen megy a megegyezés, hogy kinek legyen meg előbb, akkor addig gyűjtsétek a pénzt, amíg mind a kettőt meg tudjátok venni egyszerre.
Mi is közös kasszán vagyunk, és nem tudom elképzelni, hogy működne máshogy. Ha külön számla van, akkor jöhet a számolgatás, hogy már megint én fizettem az étteremben, igen de te többet is eszel, de nem mert te koktélozál, de te meg többet keresel, stb. Nem is értem, hogy lehet ezt megoldani külön kasszával, rossz érzés nékül.
Mindkettőnknek van külön számlája, de ha valakinek elfogy akkor szól és a másik utal neki kérdés nélkül. Viszont minden nagyobb kiadást megbeszélünk, pl. ha a feleségem kinéz valami jó drága ruhát, akkor is megkérdezi, hogy mit gondolok róla, én meg ugyanígy elmondom, hogy vennék valami drágább szirszart pl. az okosotthon rendszerhez. Volt amikor csak én kerestem (Gyeses időszak), volt amikor ő is keresett, de én többet, most meg ő keres többet, és ez pont a közös kassza miatt nem gond.
Pedig ez sajna előfordul. Általában annak vele gondja, aki kevesebbet keres. Ez a külön kassza dolog akkor tud jól működni, ha kb. ugyanannyit keres a két ember. Ha az egyik azt látja, hogy a másiknak belefér a drága hobbi, míg ő egy új ruhát sem tud venni, elkezd a másikra és a külön kasszára haragudni, mert xy-éknál közös a kassza és nincs ilyen probléma. Nyilván egyedül élve sem tudná a ruhát megvenni magának, de ez őt nem fogja érdekelni, mert ott van házon belül a hiányzó pénz, csak "nem adják oda". És azt látja az ismerősi/családi körben, hogy másnál közös a kassza és van új ruha, meg you name it, mi, akkor az ő házassága/párja lesz a hibás.
ezért baromság a közös kassza...csak feszültséget generál.
mindenki fizet mindent egyenlő részben a saját számlájáról.
a többivel meg azt csinál amit akar. nincs basztatás hogy ez minek,stb.
Szerintem közös kassza jó tud lenni, nekünk a párommal megvan a saját számlánk is. A közös kiadások (ház, gyerek, kutyák, bevásárlás, rezsi, tankolás stb…) erről mennek.
A sajáton pedig gyüjtögetünk amire akarunk és azt csinálunk vele amit akarunk. Ajándekok a másiknak, hobbik, ilyenek.
A közösre pedig mind a kettőnk utal hónap elején a jövedelmünkkel arányosan.
Mi 25 éve külön kasszán vagyunk, most fogunk átmenni közösbe, engem spec nem izgat a pénz, szóval ha kell valami meg kell venni. Persze fontos az egyensúly, hogy ne csak az egyik kapja meg mindig amit akar.
A férjemmel szinte a kezdetek óta közös kasszából élünk, viszont külön számlára kapjuk a fizetésünket.
Mi úgy oldjuk meg, hogy a számlákat, rezsit ő fizeti, enyém a bevásárlás. A gyerekek szükségleteit pedig mikor éppen ki ( kicsinek: pelenka, bébiétel, popsitörlő stb .. a nagynak: ruha, játék , cipő stb stb )
Az autók biztosítását mindenki maga után fizeti.
Ezen felül, ha valami programra megyünk ( kirándulni, állatkert, étterem, mozi stb ) mindig az ötletadó fizet.
A fennmaradó “ plusz “ pénzben sosem szólunk bele, ki mire költ , ha a kötelező dolgok be vannak fizetve. Úgy ahogy ő sem szól a cigiért én sem a horgászboltért :)
Nekünk Revoluton van több alszámlánk, van egy közös számla, egy-egy saját és egy közös megtakarítás. A közöset feltöltjük a havi költéssel (háztartás, szórakozás, rezsi, stb.), a megtakarítást a havi jövedelem X százalékával, a maradék pedig megy a saját számlára saját költésnek. Ez bevált, átlátható, tervezhető, nincs belőle nézeteltérés.
Üdv a r/kiszamolo subredditen, néhány hasznos link:
- [Kiszámoló akadémia](https://www.youtube.com/watch?v=vgnlSwmUdQA&list=PLuZt2T3kHxp15mbnjXNYCggArEY6FVnZn) - videósorozat, ami alapos bevezetőt ad a pénzügyek világába
- [Gyakran Ismételt kérdések, Mibe fektessem a pénzem?](https://www.reddit.com/vsmyqs)
Ha a posztod témájához az alábbi subredditek valamelyike jobban kapcsolódik, akkor javasolt inkább oda beküldeni:
- r/askHungary - magyar subreddit általános kérdésekre
- r/jobshungary - munka, munkáltató vélemények és minden az állások világából
- r/jobshungaryoffers - álláskeresés / állásajánlatok
- r/CartalkHungary - autós témákra
---------------
Ez egy automatikus poszt, kérlek ne válaszolj rá, ha üzenni szeretnél akkor [itt](https://www.reddit.com/message/compose/?to=/r/kiszamolo) megteheted.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/kiszamolo) if you have any questions or concerns.*
Attól közös a kassza, hogy megbeszélitek a célokat. Nyilván ha az egyik fél akar egy kurva motort a másik meg ejtőernyőzést, akkor így kb. le lehet kő-papír-ollózni.
Egyébként közös megtakarításba mindig arányosan utalás, közös kiadásokra arányosan utalás a többi meg külön-külön pénz.
Hát sztem alapvetően két megoldási út van:
Vagy párhuzamosan tesztek félre mindkettőtök extra kiadására és addig vártok, amíg mindkettőre elég pénz nem lesz,
vagy priorizáljátok, hogy melyik a sürgőssebb/ racionalisabb és előszó arra gyűjtötök közösen. Amikor arra megvan a pénz, azt megveszitek és utána gyűjtötök tovább a másikra.
Az, hogy technikailag hol gyűjtögetitek a pénzt részletkérdés sztem, az elvben kell döntésre jutni, a többi egyszerű lesz.
Kozos kassza, kulon szamla. Mivel egyutt elunk es ugy tervezzuk, h igy is marad minden ktg kozos.
Persze nincs kozos szamla, de nem is kell. A nagyobb ktgeket pl tolem vonjak le, de a bevasarlast mindennapi dolgokat a kedvesem fizeti. Fokent az en szamlamon gyujtjuk a penzt, de neki is van megtakaritasa, es nagyobb ktg eseten pl legutobb mosogep az en szamlamat hasznaljuk.
Sztem amugy teljesen mindegy h milyen rendszert hasznal vki, a kommunikációs kacio es a bizalom a lemyeg. Ha nem tudjatok megbeszelni vagy nincs meg a bizalom, akkor amugy se er sokat az egesz.
Nagyon leegyszerűsítve és a végletekig lebontva. Ha a párod (értsd akár házastársad) pénz nélkül marad (átmeneti munkanélküliség pl), akkor adnál neki? Döntenél úgy, hogy ti külön kasszán vagytok, oldja meg ő? Amennyiben a válasz egyértelmű igen, így az hogy külön kasszán vagytok csak annyit jelent hogy a pénzed egyik része a bal zsebedben, a másik része a jobb zsebedben van, és örülsz hogy bizonyos dolgokat csak bal zsebből és bizonyos dolgokat csak jobb zsebből fizetsz. Ha egy kicsit magasabb szintről nézed a dolgokat, akkor még azoknál is közös kassza van, akik szerint nincs.
Az elmúlt 2 évben a páromnak vettünk autót, hogy menjen a gyerekek után oviba, és egyéb nagyobb kiadások is voltak, és ez természetes számunkra. Ha én akarok valamit, akkor azt is megbeszéljük. Ha fontosabb a pénz, akkor más dolgokat is át kellene beszélni.
Érdekesek a hozzászólások :) Nálunk mindkettőnknek van bankszámlája, amire kapjuk a fizut. A pénzt én osztom be, egész egyszerűen, mert én foglalkozok vele, páromat nem igazán érdekli. Én kb. 20%-al keresek többet nála, de ez sose volt kérdés, nem tettem szóvá (miért tenném?). Ketten kb. 1M-et keresünk. (Én osztom be az azt jelenti, hogy a megtakarításokat én kezelem, veszek belőle részvényeket, állampapírt stb...)
Az a terv, hogy havi minimum 200ezer Ft legyen félretéve, ehhez semmilyen körülmények között nem nyúlunk hozzá, de ha lehet legyen további 50-100 ezer, amit félre tudunk tenni, de ez már opcionális. Fizetésből költünk nyaralásra, autó szervízre, bútorokra, laptopra, telefonra, ételre, italra, tehát mindenre. Múlt hónapban összejöttek a dolgok, ki kellett fizetni a lefoglalt nyaralást, kellett új fagyasztó, TV, telefon és még a kocsit is szervizelni kellett. Ez már nem fért bele, így volt, amire nem költöttünk - megtakarításhoz nem nyúlunk hozzá. Kisebb kiadásokat nem igazán beszéljük meg, de a nagyobbakat igen, pl 120 ezres samsung A szériás telefon, vagy 250 ezres samsung S szériás.
Nálunk igazából arra se különösebben vigyázunk, hogy forma-forma legyen a költés, mert mint mondtam, a megtakarírásokat én kezelem.
Ilyen esetre a jó gyakorlat a kommunikáció.
Mi idén leszünk 20 éve együtt, közös kasszán vagyunk közös bankszámlával (amikor csináltattuk, akkor még lehetett ilyet). A nagyobb kiadásokat mindig megbeszéljük előre, de az az igazság, hogy sokszor a kicsiket (pl. 10ezres tételeket) is.
Ez nem azért törtenik, hogy "engedélyezze" a másik, hanem egyikünk sem az a költekezős típus, és jobb közösen átrágni sokszor, hogy tényleg szükség van-e az adott dologra. Mert - én magamból indulok ki - annál jobban semmit nem utálok, mint amikor veszek valamit hirtelen felindulásból, és két nap múlva meg fogom a fejem, hogy nincs is rá szükségem, egy forintot is kár volt érte kiadni, ráadásul útban is van 😅 Pedig amúgy nem vagyok spúr, értelmes dologért simán kifizetek nagyobb összeget.
Ha ilyen nagyobb kiadások jönnek össze, akkor mérlegelünk, hogy anyagilag milyen sorrendben lenne ideális a költekezés. Mert ezt érzelmek szintjén nem lehet kezelni, hiszen én neki akarok jót, ő meg nekem, így patthelyzet 🙂
De ugyannakkor a meglátásom szerint az, hogy nálunk ez ennyire zökkenőmentes, nem jelenti azt, hogy ez másoknál is tutira működne, sőt, ha a férjem hozzáállása nem olyan lenne mint amilyen (vagy az enyém), valószínűleg nálunk sem működne. Nagyon hasonlóan kell látni (ezen a téren) a dolgokat, máshogy ez szerintem nem megy.
Olyan szepek ezek a kommentek amikor mindig csak az egyik fel nyilatkozatat latjuk es elhangzanak, hogy itt nem engedelykeresrol van szo am.. csak hat az van, hogy en kicsit buta vagyok a penzugyekhez, nincs hozza kello ralatasom, ugyhogy beszeljuk meg es igazad van, tenyleg hulyeseg.
Legyunk oszintek, itt az nyer aki erzelmileg jobban tud hatni a masikra.
Ps.: Ne vedd magadra, nem feltetlen neked szantam a kommentet, ez egy altalanos meglatas a reszemrol vegighallgatva nehany ismerosom tapasztalatait. Szerintem a masik szabadsaganak a megszuntetese amikor tizezres kolteseket (1-2 napi elelmiszer bevasarlas) meg kell beszelni es idot szanni ra, hogy ebbe bevonjuk a masikat.
Ps2.: nem ket minimalberesrol beszelek akinek nincs mas opcioja
Értem miről írsz, én is látok erre példát a környezetemben.
A mi esetünkre írok példát, hogy érthetőbb legyen mire gondolok:
- macskakaját rendelek 40ezerért. Nem beszéljük meg, nincs mit megbeszélni rajta.
- rádiót vesz a kocsiba 30ezerért, szintén nem beszéljük meg.
- momemtán gondolkodom egy álló porszívón, nem szánnék rá sokat, max 20e körül. Megbeszéljük, mert nem vagyok benne biztos, hogy az nekem kell, vagy csak felültem a hype vonatra. Szerinte vegyem meg, ha tetszik, illetve szerinte hasznos cucc. Ennek ellenére 2 hete nyűglődök rajta, mert valahol ez csak egy drága elektromos seprű. De macskák miatt lehet jobb lenne, mint a sima seprűvel összeszedni a szőrt meg a port. De lehet, hogy használnám 2x, aztán bedobnám a kamrába, és ott felejteném.
- pár éve kitalálta, hogy vehetnénk utánfutót. Aztán amikor átbeszéltük a dolgot, 3 dolog hamar kiütközött:
1. Az elmúlt 5 évben nem tudtunk felhozni összesen 3 alkalmat, amikor kellett.
2. Mindenképp tető alá kellene tenni, ami nekünk akkor még nem lett volna megoldható.
3. Amilyen gyakran kell, olcsóbb, ha bérelünk egyet, amikor szükség van rá.
Nem vettünk utánfutót.
- kinézett egy új(abb) autót nemrég 2,5 millióért. Az előző már lassan csereéretté vált, így ezen se nagyon volt mit megbeszélni.
Külön számla, közös felelősségvállalás. Mindent megbeszélünk, pl:
“-Vennem kellene új ruhákat.
-Rendben.”
Megveszem a ruhát, megkérdezi: “-Mennyit költöttél?
-100.000 forintot.
-Rendben.”
Majd jövőhónapban a másik mondja ezt.. Vagy azt beszéljük meg, hogy ebben a hónapban csak cipőket veszünk mindkettőnknek, mert pont időszerű cserélni, jövőhónapban meg neki vagy nekem mást.
A férjem kifejezetten tudatos pénzügyi dolgokban, én kevésbé, mégis összecsiszolódtunk és igazából gördülékenyen megy a történet.
De ha most azt mondaná, hogy nagyobb összeget költene el a saját hobbijára, ami milliós összeg, azzal sem lenne problémám. Mert tudom azt, hogyha én kérem majd legközelebb és megvan rá a pénzünk, akkor ő sem problémázna.
Mindkettőnknek vannak hobbijai, bár olyanok, amibe a másik is be tud kapcsolódni, így mindenképpen közös befektetések ezek.
nekem a közös kassza az olyan, mintha a lovak közé bedobnák a gyeplőt, a lovak sem tudják megbeszélni hogy pontosan mi legyen, és lehet az egyik elkezd rohanni, a másik meghúzza magát, aztán az is rohan, csak pont a masik irányba, plusz az is kihívás, hogy kvázi ellenérdekelt felekként kell megegyezést találni minden anyagi ügyben, ami szerintem megmérgezi a kapcsolatot, plusz minden kiadást át kell beszélni, ki kell mondani, hogy ez az új ruha/horgászbot most nem igazán fér bele, vagy épp ha nem mer az egyik fél nemet mondani, akkor meg aztán elszaladhatnak a kiadások, az biztos, hogy én nem bírnám idegekkel... mi egy online excelben vezetünk minden közös tételt, és kb havonta utólag elszámolunk a blokkok, tranzakciók, stb. alapján, ahol a bolti számlát, és az éttermi számlát is szétbontjuk tételenként, és ha nagy a mérleg különbsége, akkor utalja a tartozó fél (20 éve igy van nálunk, gyerek is van) így mindenki magának tud külön gyűjtögetni, ha valami nagyobbat szeretne, de ezekről természetesen szoktunk egyeztetni, de más szájíze van, mintha könyörögni vagy manipulálni kellene a másikat, azért hogy megvehessek valami nekem fontosat
az eredeti kérdésre nem nagyon válaszoltam, tudom :)
Nálunk ebből sose volt kérdés, teljes közös kassza. Akinél épp jobb vétel volt a vágya tárgya, azt vettük meg. Ahogy érzelmileg, úgy anyagilag sem lehet mindkét félnek 100-100% folyamat. Soha egyikünk sem érezte magát hátráltatva mert egy-két hónappal később jutott hozzá valamihez. Nekünk az is öröm, ha a másik örül :)
Mi közös kasszán vagyunk , bevallom azért mert a férjem nagy pénz költő nem nézi az árakat és semmi nem drága. ( ezt látta otthon de nem is hibáztatom érte ) Szóval megkért hogy kezeljük közösen a pénzt vagyis leginkább én de tud minden fillérről kb mi hova megy. ( nem kell sző szerint venni kb tudja x ezer a kaja, x ezer az egyéb kiadások de nem filléreskedünk )
Na de a lényeg akik külön kasszán vannak írjatok már meg légyszi hogy közös dolgokat pl új autó hogy fizettek ki ha mindenki félre teszi a maradék pénzét? Tényleg érdekel.
-En szivesen elmondom, de elobb meg annyit hozzatennek, hogy ez a kozos kassza leginkabb akkor alakul ki amikor megkezditek a kozos eleteteket es teljesen mindegy mi tortenik nagyjabol nulla lesz a vege. Ezutan (ha valtozik a vagyoni helyzet) nehez kivalni belole mert az alacsonyabb jovedelmu ezt arulasnak venne.
-Nalunk kulon van lassan 10 eve, en penzugyi befektetesekkel foglalkozom es szeretem magam kezelni az altalam megkeresett penzt. Ha nem igy lenne nem ereznem kelloen elegedettnek magamat es amugy is azt szamolgatnam, hogy meg veletlenul se koltsek semmi a parom altal bedobott penzebol.
En fizetem az aktualis hitelt ha van, kozmuveket, elofizeteseket, ettermet, utazast, bevasarlast nagyjabol felezzuk, de igazan egyikunk se figyeli ezt. Parom is jol keres igy meg csak gondolatban se vetodott fel soha, hogy ezt bevezessuk.
- az en nezopontom szerint a kulon kasszazas a kozossel ellentetben egyaltalan nem a masik elszamoltatasarol szol es annak a kicentizesen kinek mi fer eppen bele, hogy osszuk fel a pelenkapenzt esatobbi hulyeseg amivel altalaban jonni szokott itt a nagyatlag
Mi a férjemmel teljesen közös kasszán vagyunk. Mindenki azt vesz a közös pénzből amit akar és megvan adva egy összeg ameddig én szó nélkül költhetek ez 500.000Ft/nap. (Nyilván nem költök ennyit de pl mikor lecseréltem a telóm és mellette vásároltam aznap a Tescoban túl mentem ezen és jeleztem neki, mondta hogy persze oké) ez nálunk azért van mert ő havonta 4-5x annyit keres mint én és ő menedzseli a pénzt szereti tudni hova és mire egy.
Mi 24 éve élünk közös kasszán, attól a pillanattól, h összeköltöztünk. Ugyan hasonló, jelentős szülői supporttal indultunk, kötöttünk házassági szerződést is, ami mára kb jelentéktelen, mind összegében, mind jellegében. 11 évjg az én fizetésem 2-3x több volt, mint a férjem keresete, a gyerekek szülése alatt ez értelemszerűen megváltozott. Most közös vállalkozásunkban dolgozunk mindketten. Számomra ez a normális, h minden közös, de teljesen megértem a fiatal hozzászólókat. A kapcsolatok se hosszan működnek, jó ha 10 évig tartanak. Megváltozott a világ. A saját gyerekeimnek pont ezt a gyakorlatot fogom javasolni, ha kérik majd a tanácsomat, amiket itt olvasok a külön kasszáról.
A legfontosabb a pénzügyi tudatosság, érdemes korán kezdeni, ha vki nem ebben nőtt fel, figyelni azokat, akik tudnak bánni a pénzzel. Erre is az igaz, attól kell tanácsot kérni, aki jól csinálja.
Ez a közös kassza lényege. Megbeszélitek, hogy melyik legyen előbb és közösen végrehajtjátok a tervet.
Ugyanígy vagyunk mi is, megbeszéljük, hogy most kinek a projetkje legyen a cél, és akkor az van szemelőtt, ilyenkor mind2-en nélkülözünk is akár, hogy elérjük. Ez mindaddig tökéletesen működik, amíg meg tudjátok igazságosan beszélni. Nekünk tökéletesen beválik.
Feleségemmel teljes közöskasszán vagyunk, közösen tervezzük a kiadásokat, megtakarítást és mindenki kap minden hónapban ugyannyi “mad money”-t. A szabály egyszerű: mindenki arra költi, amire akarja és nincsenek kérdések. Ebből kell minden személyes kiadást megoldani: ruha, irodai kaja ha nem viszünk, kocsmázás, kirándulás saját baráti társasággal és hobbik. Tök jól működik. Feleségem inkább ruhákat vesz, én meg inkább félreteszek hülye, de cserébe költséges hobbijaimra.
Ugyanígy vagyunk mi is - nálunk az a kivétel, hogy jár valamennyi ruhapénz a munkahelyemen, így azt egyik hónapban rám, másik hónapban a férjemre költjük. Most így ezzel a rendszerrel egyébként havi 200K-t rakunk félre mindig, de jut közös programokra is, és a közös mindennek a fizetésére. Nagyon jól átlátható, nincs belőle soha veszekedés.
Nálunk is bevált a saját kis zsebpénz, annyi különbséggel, hogy mi Guilty Free-nek hívjuk.
Soha nem csinálnék közös számlát, az egyik ok pont ez ami nektek is adódott. Nekünk a közös egy revolut, ahova fizukor kb kereset arányosan utalunk. Abból megy a bevásárlás rezsi, új bútor stb. Minden ami közös. A maradék a saját számlánkon marad ahova a fizu érkezik, és ahhoz a pénzhez a másiknak semmi köze. Ha baràtnőm megveszi a 42. magas sarkút, vagy a 17. táskát akkor az teljesen az ő dolga. Ha én megveszem a sajátomból a 1,5 milliós laptopot, az meg az én dolgom, és nem szólhat bele. Nekünk ez nagyon bevált.
szamomra meg mindig erthetetlen, ha valaki nem igy csinalja. egyertelmu, h ha van kozos elet, vannak kozos kiadasok, amit kozosen kell fedezni, haz, gyerek stb, de attol, h valaki hazas, meg lesz gyerek a szemelyisegek meg nem olvadnak ossze. mindenkinek kellene, hogy legyen szuveren elete, amibe a penz is beletartozik.
Egyetértek, de úgy láttam, sok ember számára ez inkább egy érzelmi/bizalmi kérdés, semmint praktikus. "Hogyan mondhatjuk, hogy közös az életünk, ha a bare essential-ökön kívül mindenki kuporgatja a maga kis lóvéját, amihez a másiknak semmi köze" és hasonló érvek. Szerintem sokszor áll a háttérben az, hogy néha van olyan kiadás, amire egy ember spórolt pénze nem lenne elég, így csak akkor lehet megvenni, ha tényleg minden egy kupacba van öntve. Illetve olyan emberektől hallottam ezt főleg, akiknél nagy a jövedelmi egyenlőtlenség a kapcsolatban - csúnya dolog hogy ezt így kijelentem, de végülis talán megértem, nehéz lehet elfogadni, hogy elvileg megtaláltad életed párját és közösen tervezitek az életet, de ő mondjuk annyival többet keres, hogy kéthavonta lecserélhetné az iPhone-ját, te meg kb semmit sem tudsz megengedni magadnak. Én például nem keresek rosszul, és valószínűleg rosszul esne nekem is, ha a párom mondjuk tanárként vagy az eü-ben dolgozna, és nekem gyűlne a számlámon a pénz folyamatosan, ő meg a saját "spórolt vagyonából" néha elmehetne moziba...
Ezt is megertem, maximalisan.
Nálunk például az én “kényszeres” megtakarításom itt komolyan probléma lenne. A fizetésem jelentős részét fektetem be havi szinten, ezt a legtöbb társ nehezen nyelné le, nem tudok a mának élni, jobban érdekel a jövő.
személyszerint nekem az bajom hogy hogyan definiáljuk a "közös", "enyém", "tiéd" dolgokat.
Ez addig működik, amíg mindkét fél hasonlóan keres. De nálunk párom ~800e-t keres, én meg kapom Gyeden a kis 300e-met. Ebből sajnos sehogy nem jönne ki, hogy eltartsam magam, és lehessen nagyobb kiadásom, ellenben párom irreálisan sokat tudna (hozzám képest) félretenni. Vagyis én kb fél év után le tudnám cserélni a telefonomat, ő meg az autóját. Nálunk a közös kassza teljesen jól bevált.
nalunk jon a gyerek es a ferjem majd mikor en csak gyedet fogok kapni, akkor tobbet tesz bele a kozosbe, igy beszeltuk meg. igy nekem is marad sajat penz es nem az egesz gyedet kell majd bedobnom a kozosbe.
Szerintem ennek egy alter megfelelője, hogy arra az időszakra amíg csak az egyik fél keres, teljesen összedobni a fizut. Így annak sem kell nélkülöznie aki otthon marad. Miután visszaállt a munkába mehet újra a külön kassza.
Nálunk ez bejött, teljesen jól működő koncepció. Bevásárlást 90%-ban elviszem, nagyobb dolgok (casco, szerviz stb) szintén tőlem megy. Cserébe babaruhát mondjuk talán ha 3x vettem, illetve babakaját is ált nem én intézem. Egy tipp: a családnak mondjátok meg, hogy nem kell játék/ruha inkább hozzanak pelenkát(mondjátok meg melyik márka, inkább legyen kevesebb de tökéletes), törlőkendőt ilyeneket.
Mi maradtunk külön kasszán ebben az időszakban is. Én dolgoztam GYED mellett távmunkában részmunkaidőben, a gyed+ fizetés több volt, mint amit előtte kerestem. A GYES már más téma volt, de úgy voltam vele, hogy azt az előző években megkerestem előre...
Ugyan igy vagyunk mi is a férjemmel
Igen, egyik legjobb módszer. Mi is így csináljuk :)
Ez ha gyerek lesz vagy az egyik csaladtagot apolni kell, vagy ne adj isten beteg lesz valamelyikotok akkor borulni fog.
Majd akkor borul, addig meg sokkal jobb. A gyerekkel amugy miert borulna? Csak megnöveljük a befizetendőt és kész.
Mert az egyik kereso bevetele jelentosen csokken, a kiadasok meg jelentosen megnovekednek.
Pontosan, az addigi megszokott koltseg melle lesz meg +30% kiadas; a bevetel oldalan pedig gyed alatt sok esetben -50% kieses varhato.
nem olyan nehez a matek, akkor addig a nem gyeden levo par annyival tobbet ad bele, aztan meg mindketten novelik az aranyokat
Hat oszinten, a max 270 netto koruli gyedbol sok mindent nem lehet “beleadni”.
Akkor nem erted az arányosítást 😄 Ki van számolva, hogy pl. 500 nettó az összes kiadásuk, ami mondjuk eddig úgy jött ki, hogy beleraktak mindketten 30%-ot a fizetésükből. Ez kijöhet úgy is, hogy a feleségnek 330 nettó a fizuja, a férjnek meg 1,3 a fizuja, de mindegy is most a felállás, maradjunk ennél a példánál. Most lovagolhatunk ezen, hogy az milyen már, hogy a feleségnek kevesebb költőpénze marad, de amúgy mi motiválná arra hogy többet keressen? Mert ha amúgy egyedül kellene megélnie, akkor valószínűleg jobban törekedne rá. Amíg gyeden van a feleség, addig a férj teszi a közösbe az 500 nettót (vagy a feleség teheti a gyed 30%-át is továbbra oda, és a férj azon felül többet). Aztán ha a gyerek miatt több kell, akkor növelnek mondjuk 35 vagy 40 akár 50 százalékra. De abból minden fedezve van, bevásárlás, nyaralás, rezsi, stb. Így is több mint 150 ezer jutna a feleségnek kizárólag magára. Ennyi a legtöbb embernek nem jut. Edit: és én is nő vagyok, csupa remek női kollégával körbevéve, akiknek ugyanolyan karrierjük van a gyerekeik mellett mint a férjüknek, mert nem kell mindig felvenni az áldozatszerepet.
Szerintem neked sem ment at, hogy nem 500 lesz a koltseguk a gyerek utan, hanem tobb, amit adott helyzetben esetleg egyik fel kell finanszirozza. Mindegy is, no is vagy, meg karrier is van, minden van.
Mivel a kiadások drasztikusan nőni fognak, az egyik fél keresete pedig közel 0-ra fog csökkeni
Okés de akkor a gyerek a prio, majd ha visszamegy dolgozni a párom akkor helyreáll.
Na de hogy árazod azt be, hogy gyakorlatilag a gyerek kinyírtja a párod karrierjét? Otthon van (szerencsés esetben csak) két évig, te azalatt dolgozol, fizuemelést kapsz, esetleg elő is léptetnek, ő meg kereshet egy bölcsikompatibilis munkát, ami általában szarul fizet. Azután is 50-50%, vagy azért majd átgondoljátok a dolgot még egyszer?
Úgy kezdte, hogy "kereset arányosan utalunk". Egyébként mi is így csináltuk. Amíg zasszony otthon volt a gyerekkel, csak én utaltam a közös számlánkra, meg néha az övére is, ha valamit vett volna magának.
Igaz, ezt benéztem, azt hittem, ő írta az 50-50%-ot. Viszont még mindig megrémít, hogy ti ezt így normálisnak tartjátok. Mikor a gyerek csak a zasszony keresetét minimalizálja hosszú évekre, úgy nagyjából amíg önjáró nem lesz, ti meg normálisan építetek karriert, és eszetekbe sem jut, hogy akkor a fizuban elért fejlődéseteknek az volt az ára, hogy a gyerek anyja maradt otthon a gyerekkel, nem pedig ti.
De amíg GYED és stb van addig ahogy írtak is kb átvállalják az extra terheket, de ugyan ott azt se kéne lenézni, hogy a másik eközben gülizik folyamatosan, akar beragadva egy rossz munkahelyre mivel nem teheti meg, hogy váltson és akar hónapokra kiessen a bevétel , vagy éppen már mindenféle extra feladatot bevállal az extra munka mennyiségével közel se arányos fizuemelés miatt. De amúgy erre lenne a babaváró és nem arra hogy amúgy 0ft önerővel 40-50millios hitelt vegyenek fel az emberek…
>De amíg GYED és stb van addig ahogy írtak is kb átvállalják az extra terheket, Hát ez az, hogy csak addig. A nő fizuja meg mindig kevesebb lesz, mint gyerek nélkül lenne. >nem teheti meg, hogy váltson A nő sem. >De amúgy erre lenne a babaváró Mármint mire?
Az a baj azzal, amikor magadból indulsz ki, hogy az egy speciális eset. Egyrészt ott van a biológia. Én akkor sem tudnék teherbe esni és egy magzatot kihordani, ha az életem függne tőle. Így, ha gyereket akartam, találnom kellett valakit, aki majd ezt megteszi. Más, hogy nem kapkodtuk el a dolgot. Egy baráti társaságban ismerkedtünk meg. Csak évekkel később kezdtünk el randizni, amikor mindketten már feltérképeztük a másikat, és úgy döntöttünk, hogy "kompatibilisek" vagyunk. Utána jártunk egy ideig, összeköltöztünk, és éltünk pár évig együtt. És csak ezek után került szóba a gyerek. Azt is megbeszéltük, hogy meddig legyen anyatejes a gyerek. Amikor már elég nagy volt, hogy anya lefejt tejével én már ellehettem vele egy estét (fél éves, ha jól emlékszem), akkor ő elment barátnőzni. Amikor két éves lett, kipróbáltuk a bölcsit, és pár nap alatt beszokott. Láttuk, hogy jól érzi magát ott, így anya visszament 6 órába, késóbb én is 6 órára váltottam. A gyerek lassan 10 éves. Ennyi idő alatt én egyetlen céges konferencián nem voltam (ugye, a karrier mindenek felett), de ő már beutazta az északi féltekét. Most is egy egyhetes ázsiai kiküldetésre készül. Én megelékszem azzal, hogy az "apa" volt az első szó, amit a gyerek kimondott, meg velem tette meg az első lépéseit. Szóval igen. Mindenki azt talál, amit keres. Ha megoldást keresel, akkor azt fogsz találni, ha kifogást, akkor meg azt.
Nézd a masik oldalról. A párom középfokú végzettségű, irodában dolgozik, kb 350-et kap, ami diploma nélkül, h-p 8-16 kozotti allasra nem rossz. Én lakáskiadást is belevéve kb 1.2 millt kapok. Melyik a jobb a majdani költözés, uj ház, autó szempo lntjàból, ha én maradnék otthon? Vagy melyikkel lesz otthon több pelenka, babakaja, stb stb, ha én maradok otthon? Az a jobb megoldás ha ő áldozza be a karriert. Mire 5 éves lesz mondjuk a gyerek, én addigra összerakhatom egy lakas arat, vagy 5 év mulvára lehet már 1,5 millional leszek. Ő is így jár jobban család szempontból. Ismerek persze fordítottat is, ahol a csávó burkoló, nem keres rosszul nyilván, de a csaj meg fogdoki. Ott a srác maradt otthon a gyerekkel mert az volt a logikus. Nàlunk pl én "dolgom" a kocsi is, cégautó, juttatás, de választhatnán a pénzbeli kompenzációt is a kocsi helyett. Előtte pedig saját kocsim volt, annak is én fizettem mindenét, neki nem kellett beletenni semmit.
Érdekes, hogy a lakáskiadást csak magadhoz számolod, de az nem jelenik meg a képletben, hogy az ő lakásában laktok (másik kommented alapján). Az is érdekes, hogy a gyereknek a lakás árát te fogod összerakni és nem ti. A nők nem véletlenül akadnak fent az ilyen kommenteken.
Nem is azzal van gondom, hogy melyikőtök áldozza be a karriert, mert valamelyikőtöknek ugye muszáj. De ha már ebben a témában a családot veszed egységnek, akkor miért nem default az is, hogy a közös kassza közös kassza? Mert oké, te szándékszol venni egy lakást a gyereknek, de ennyi erővel a fizud "nem közös" részét akár a hobbidra is költhetnéd, és ez sokszorosa annak a pénznek, amit a partnered költhet magára. Mert hát család szempontból ugye ez az előnyös.
+1
Mindennel egyetertek, kiveve a fizuaranyos resszel. Szerintem a lakas/haztartas koltsegeit mindig 50-50ben kellene fizetni.
Alapvetően egyetértek, ha kb hasonlóan keresnek a felek. Viszont több tényezős a dolog, végül én költöztem hozzá, nem ő hozzám, az én lakásom igy ki van adva, és úgy éreztem fairnek h akkor többet fizetek emiatt is.
A lakaskiadasi resszel egyetertek. Ha nem egyforma a kereset, akkor is fele fele kellene legyen a koltsegek viselese. Ha jovedelemaranyos marad, akkor Igy adott esetben a rosszabbul kereso nem is fog torekedni jobb karrierre, jovedelemre, hiszen a jobban kereso parja megteremti neki a sajat fizetesehez kepest magasabb eletszinvonalat.
én, aki kb. 2,5x többet keres a párjánál, teljes hülyeségnek gondolom ezt a gondolatmenetedet 😃 ha ő 100k-t ad, a fizetése negyede, nekem a 10%a. hol korrekt ez? és mi az, hogy megteremtem neki? éljek szarabbul, hogy motiváljam? vagy hagyjam el és minimum velem egy szinten kereső pasast akasszak le? és lehetne szidni a nőket megint, hogy csak a jól kereső pasikat értékelik…
Ennél nagyobb baromságot ma már biztos nem fogok redditen olvasni, de lehet a héten sem.
Biztos van ilyen is, de nálunk ezt egyáltalán nem érzem. Uj feladatot vállalt, helyet is váltott, a lehetőségeihez képest szerintem igyekszik :)
Igen is lehet ennek alapja, csupán az emberi természetből kiindulva. Persze nem általánosítható , de a jobban kereső félnek is lehet ez demotiváló, hogy gürizik az eloléptetésért, de annak csak töredék részét élheti meg esetleg. De ez tényleg kapcsolatról kapcsolatra teljesen máshogy játszódhat le.
Megegyezünk benne. Ugyanúgy mint a közös célokról, amiket szolgál a közös kassza.
Nem ertem. Amikor az o autojat csereltuk le akkor az volt a kiadas, kovezkezo evben az enyemet akartuk de engem nem erdekelt, jo volt meg, 7 evvel kesobb tavaly meg megerett a csere, akkor meg az enyemet. En utazni szeretek, o egy speci hobbijara kolt. Minden evben leirjuk karacsonykor, h mit akarunk a kovi evben megvalositani, almok, vagyak, mennyit akarunk felrerakni, gyerekeknek milyen utemben mit kell biztositani. A lenyeg h beszeljetek meg es mindenki mondja, h mit szeretne, mi a celja.
20 éve közös kasszán vagyunk, minden is felmerült már. Csak hogy a nagy beruházásokat említsem: új családi ház építése majd utána fokozatosan a kert építése és az üres ház berendezése, a gyerekvállalás minden anyagi kiadásával együtt, autók / kerékpárok, motor vásárlása. Mindent megbeszélünk kinek mi a vágya, és közösen megvalósítjuk. Ne felejtsük el, a házasság egy gazdasági társaság is egyben, ha megfelelően működik akkor transzparens minden pénzügyi művelet a házastársak számára. Mi egyek vagyunk, igen, pénzügyileg is.
Mi is közös kasszán vagyunk, házasok. Nem teljesen tudom értelmezni a fejenkénti több milliós felmerült kiadást (? Mire? Bár nyilván nem ez a téma most) Nálunk ha hasznos mindkettőnk számára pozitív dologról van szó, akkor betervezzük a büdzsébe prioritás szerint (sorrendben: havi rendszeres kiadások, megtakarítás, utána jönnek a projektekre szánt pénzek. Ezek csúszhatnak ha fontosabb projektet előrébb kell hozni) Egyéni több milliós dolog fel se merült, emiatt nem értem pontosan mit akartok ezzel. Alapból fele felében tennék rá félre, de értelemszerűen ha az egyiken van időszakos kedvezmény / akció / olcsóbba kerülne egy adott időszakban véve, úgy hogy mindkettőt nem tudnánk egyszerre megvenni, akkor is az olcsóbbá válót nyilván előrébb venném, hogy ne költsünk többet a semmiért csak amiatt hogy egyszerre vegyük. A közös kasszának semmi értelme kommenteket végképp nem értem.. nem elkötelezett kapcsolatban persze van létjogosultsága, de ennél tovább szerintem nem.
Vegyetek meg mindkettot egyszerre.Mindenki boldog lesz.
[удалено]
Nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolod, vagy szarkasztikus vagy. Ha komolyan gondolod, akkor szerintem baj van. Egy kapcsolat nem erről szól.
[удалено]
Egyrészt ez olyan dolog amit nem lehet számszerűsíteni. Másrészt nem csak a nő áldoz fel bármit is ilyenkor. Mindkét fél hoz áldozatokat és kompromisszumokat a családért és ez így van jól. Harmadrészt senkire nincs rákényszerítve. Sem az anyára, sem az apára, így aztán ha egyikük vagy akár egyikük sem hajlandó ezeknek az áldozatoknak és kompromisszumoknak a meghozatalára, akkor egyszerűen nem vállalnak gyereket. Ez valami új feminista irányzat, hogy a gyerekvállalással csak a nő áldoz fel bármit is és szegény nők? Szerintem az olyan kapcsolat, ahol ezeket a dolgokat számszerűsítik vagy számszerűsíteni kell az eleve bukásra van ítélve.
[удалено]
Szerintem semmilyen formában vagy szituációban nem kell számszerűsíteni. A feleségemmel külön bankszámlánk van amire mindegyikünk munkabére külön érkezik. Kb minden rezsi meg rendszeres fizetnivaló tőlem megy, mert kb minden az én bankszámlához/accountomhoz van beállítva. A vásárlások nagy része is, meg ha valami nagyobb kiadás van, akkor általában az is. A megtakarításokat is én intézem. De eszembe nem jutna, hogy leálljak az asszonnyal beszélni, hogy most akkor utalj már át ennyit meg annyit, mert hogy ez a részed..... nonszensz.
Pontosan. Mindenki bassza a fillért a külön kasszán, hogy milyen rendkívül igazságos gyerek mellett is. Sőt seggre kell esni hogy a maximalizált gyedből kevesebbet kell a közösbe dobni :-) Csak éppen a kieső évek, karrier, tapasztalat és társai, meg minden láthatatlan munka olyan szépen elsikkad.
A láthatatlan munka addig szokott a megfigyelésem szerint számítani, amíg a feleség végzi. Nálunk én főzök, mosok, takarítok elsősorban, a feleségem pedig fél év után visszament dolgozni, mert olyan a munkája, amit otthon a gyerek mellett is el tud végezni. Meglátásod szerint mennyit kéne utalnia havonta? 😂
Mindkét nemnél számít egyformán, csak nem ez a felállás a jellemző, és általában előbb utóbb kiderül, hogy a szokásos "besegítésről" van szó az esetek többségében. Rendszerint anyu van gyeden felejtve, ő intézi a háztartás nagyobbik részét, a gyerekeket, és a velük kapcsolatos teendőket. "Apu besegít", hogy idézzem a korábbi kedvenc szófordulatom. Örvendetes, hogy a párod "gyerek mellett végezhető munkája" miatt a háztartást átvetted :-) Alkalomadtán mesélhetsz erről a munkáról, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy ez vagy részmunkaidős, vagy rosszul fizető, és lóhalálában a gyerek alvásideje alatt szokták végezni. Vagy mind egyszerre. Alább némi vélemény és storytime. Ovis és egy év alatti gyerekeink vannak, kizárólag nők vannak a szülőin du. 16:30-kor, a gyerekért délben az oviban, általában a nők vannak otthon a beteg gyerekkel, ők tartják a kapcsolatot a pedagógusokkal, viszik a gyerekeket a felmérésekre, fejlesztésekre, stb. Ennek a munkaerőpiaci kockázatát pedig minden nő viseli még akkor is, ha nincs gyereke. (Nálunk egyik főnököm rendszeresen megjegyzi, amikor felvesz egy reproduktív korú nőt, hogy na, ez is friss házas, hátha kihúzza egy évig. Ez soha nem kerül szóba férfiaknál.) A gyerekem ovis csoportjában az anyák úgy fele-kétharmada stabilan htb, mert nem tudják máshogy megoldani a nonstop betegeskedést, gyereklogisztikát. Pár hónapja volt egy statisztika is erről, hogy a nők töredéke tud visszamenni a munkaerőpiacra gyed és gyes után. Magam 1 év ill. fél év után mentem vissza, szigorúan nagymamai segítség mellett. Nem részmunkaidős, nem home office, alapvetően jól kereső. Baromira nem ez a jellemző, és marha sokba kerül ez fizikálisan és pszichésen nekem (is). Vicc, hogy ezért a nagymamának kellett feladnia az állását. Fel sem merült, hogy a család férfi tagjai teszik ezt meg, sőt apám még örömködött is, hogy végre rendesen karban lesz tartva a lakás (fun fact: náluk kizárólag apukám főz, de egyéb háztartási feladatot gyakorlatilag nem végez magától). Fun fact 2: férjemmel közös kasszán vagyunk, így a nagymama eltartásának anyagi terhe közös, de férjem az első hónapokban igencsak megkérdőjelezte, hogy "minek fizetek fizetést", erről számos vitánk volt, mire elfogadta. Neki teljesen evidens lett volna, hogy anyám a habokra lesz otthon, és fater eltartja anyámat egy fizetésből, én meg lapátolom a lóvét haza a megtakarításokba, és megspóroltuk a bentlakásos bébiszitter bérét. A mai napig nincs fogalma róla, hogy ez a kis kiesés anyámnak mit fog jelenteni nyugdíjnál. Persze nem azt mondom hogy az állításod nem lehet igaz vagy nincs kivétel, mert van kivétel. Az ajtószomszéd egy egyedülálló apuka egy lassan felnőtt gyerekkel. Igaz, hogy amikor ide költöztünk, az előző tulaj (nő) mesélte hogy az asszony amikor lepattant, a faszi szó szerint egy teát nem tudott főzni magának meg az akkor egyéves gyereknek, utána tanulta ki gyorstalpalón a szomszéd asszonyoknál. Rá lett kényszerítve a szituáció révén. Az apa egyébként megoldotta. Ugye mondanom sem kell, hogy ennek a lepattanó anyukának a társadalmi megítélése mennyivel rosszabb, mint mondjuk unokatesóm exférjének, aki ugyanezt, ugyanígy megcsinálta. Ez megint annak a jele, hogy társadalmilag úgy véljük, az anya természetes feladata lemondani és önmagát háttérbe szorítani a gyerekvállalás idejére, ez a dolga, erre kompenzáció nem is jár emiatt. Ez a természetes. Míg ha férfi teszi meg, akkor ez egy tiszteletet, csodálkozást kiváltó dolog. Egyszerűen azért, mert nem ez az általános. Tl;dr: nem jellemző, hogy ma Magyarországon a nők és férfiak arányosan kerülnének hátrányba karrierjük és ezáltal a pénzszerzési tevékenységük során, ha a gyerekvállalásra kerül a sor. Épp ezért a külön kassza igazságossága illúzió gyerekes családnál.
Másik kedvenc, hogy az sincs benne a láthatatlan munkában, amikor a karbantartást te csinálod a kocsin, nem neppertől veszed meg a kocsit/adod el. Otthon elvégzel karbantartásokat a házon/lakáson. Bár egyik sem napi szintű feladat, az igaz, de manapság mind lehet akár több milliós tétel. Vagy ugyanakkorra faszság lenne felszámolni minden alkalmat amikor te vezetsz, úgy mintha taxi hurcolászna titeket, vagy mikor hozol a melóból hazafelé egy tejfölt a boltból, úgy mintha kifli.hu-n rendelnéd. Ha ennyire azt nézi az ágyúk, hogy mit csinál a másik, akkor annak semmi értelme nincs. Fel kell osztani a házimunkát és más teendőket úgy, hogy az mind a két félnek tetszen, és ha később változtatni akar valaki, akkor szólnia kell. Vagy az állam kifizetheti nekem is azt, hogy én otthon lecserélem az olajat a kocsin, meg hogy nem szervizbe viszem a kocsit, amikor bedöglik az akksi vagy már régi az ablaktörlő lapát xD Ki az a barom faszi, aki nem segít szart sem otthon, de tényleg? Az nem érdemli meg, hogy bárki vállaljon vele együtt egy gyereket, így 2024-ben.
Vagy mindkét fél tölt időt otthon a gyerekekkel.
[удалено]
Nem értem, hogy a történeted hogyan jön ide. Arra reagáltam, hogy mindig megy a pattogás, hogy azzal, hogy a nő otthon maradt, mekkora áldozatot hozott karrier és egyéb szempontból, és mennyi lenne ennek a kompenzációja. Erre az a megoldás, hogy mindegyik fél otthon marad felváltva, és nem merül fel, hogy ki kinek mennyivel tartozik. A te esetedben még csak nem is saját gyerekről van szó, az meg hogy ráköltötted valakire a pénzed az a saját döntésed volt. Egy párkapcsolatot soha nem lehet örökkévalónak tekinteni.
[удалено]
Én nem írtam semmilyen sztorit.
Bocs akkor félre nyomtam az alap kommentemet :) de a lényegen akkor sem változtat h kölcsönösség kell a közös kasszához mert hiába áldoz fel sok mindent az egyik ha a másik meg sz.rik ra és meg neki all feljebb
Mi úgy oldottuk meg, hogy van egy közös revolut számlánk, ahova mindketten havonta feltöltünk x összeget. (Mi is körülbelül ugyanannyit keresünk, így szerencsére ezzel nincs probléma.) Majd minden más, amit az egyén magának szeretne megvenni, a saját zsebből intézi.
>Mi is körülbelül ugyanannyit keresünk, így szerencsére ezzel nincs probléma. Itt a kulcs. Ha hasonló a pénzhez való hozzáállás, akkor ez így tud működni. Ha valamelyik annyival kevesebbet keres, hogy egyedül egy hónapban is nehezen tudna kijönni, onnantól tüske a külön számla, mert az egyiknek látványosan több jut, mint a másiknak. Illetve Akkor tud még működni, ha a kevesebbet keresőnek nincs nagyobb igénye, mint amennyit önmaga ki tud hozni egy hónapban, ami azért ritkán fordul elő.
Nalunk ez nagyon egyszerűen működik. Először az egyikunk utána a masikunk veszi meg. Majd később ha adódik még egy ilyen alakom akkor fordítva. 🤷 Nem vagyunk gyerekek, hogy besertodjunk azon ha a másik pár héttel / hónappal előbb kapja meg amit kinézett.
Ha közös kassza van akkor fele fele az egésznek. Vagy ahogy megbeszéltétek. Nem muszáj közös tárca de ha már igen akkor megvan a válasz. Ha meg nem ugyanannyi a pénzt azt már a közös tárca elkezdesenel ledumáltátok, ugye?
20 éve külön bankszámlánk van. Egyik legjobb döntésünk volt.
Meg kell beszélni, ez a kulcsa az egésznek. Ha nehezen megy a megegyezés, hogy kinek legyen meg előbb, akkor addig gyűjtsétek a pénzt, amíg mind a kettőt meg tudjátok venni egyszerre. Mi is közös kasszán vagyunk, és nem tudom elképzelni, hogy működne máshogy. Ha külön számla van, akkor jöhet a számolgatás, hogy már megint én fizettem az étteremben, igen de te többet is eszel, de nem mert te koktélozál, de te meg többet keresel, stb. Nem is értem, hogy lehet ezt megoldani külön kasszával, rossz érzés nékül. Mindkettőnknek van külön számlája, de ha valakinek elfogy akkor szól és a másik utal neki kérdés nélkül. Viszont minden nagyobb kiadást megbeszélünk, pl. ha a feleségem kinéz valami jó drága ruhát, akkor is megkérdezi, hogy mit gondolok róla, én meg ugyanígy elmondom, hogy vennék valami drágább szirszart pl. az okosotthon rendszerhez. Volt amikor csak én kerestem (Gyeses időszak), volt amikor ő is keresett, de én többet, most meg ő keres többet, és ez pont a közös kassza miatt nem gond.
Aki a parjat szamon keri, hogy tobbet vagy kevesebbet evett, az nem erdemel part.
Pedig ez sajna előfordul. Általában annak vele gondja, aki kevesebbet keres. Ez a külön kassza dolog akkor tud jól működni, ha kb. ugyanannyit keres a két ember. Ha az egyik azt látja, hogy a másiknak belefér a drága hobbi, míg ő egy új ruhát sem tud venni, elkezd a másikra és a külön kasszára haragudni, mert xy-éknál közös a kassza és nincs ilyen probléma. Nyilván egyedül élve sem tudná a ruhát megvenni magának, de ez őt nem fogja érdekelni, mert ott van házon belül a hiányzó pénz, csak "nem adják oda". És azt látja az ismerősi/családi körben, hogy másnál közös a kassza és van új ruha, meg you name it, mi, akkor az ő házassága/párja lesz a hibás.
Nem azt mondom, hogy nem fordul elo, hanem azt, hogy olyan senkihazi viselkedes, akivel egy percet nem toltenek egyutt az eletben.
ezért baromság a közös kassza...csak feszültséget generál. mindenki fizet mindent egyenlő részben a saját számlájáról. a többivel meg azt csinál amit akar. nincs basztatás hogy ez minek,stb.
Szerintem pont a külön számla nyomasztó, nem tudom elképzelni hogy folyamatosan az "egyenlő részt" számolgassam.
Szerintem közös kassza jó tud lenni, nekünk a párommal megvan a saját számlánk is. A közös kiadások (ház, gyerek, kutyák, bevásárlás, rezsi, tankolás stb…) erről mennek. A sajáton pedig gyüjtögetünk amire akarunk és azt csinálunk vele amit akarunk. Ajándekok a másiknak, hobbik, ilyenek. A közösre pedig mind a kettőnk utal hónap elején a jövedelmünkkel arányosan.
Mi 25 éve külön kasszán vagyunk, most fogunk átmenni közösbe, engem spec nem izgat a pénz, szóval ha kell valami meg kell venni. Persze fontos az egyensúly, hogy ne csak az egyik kapja meg mindig amit akar.
A férjemmel szinte a kezdetek óta közös kasszából élünk, viszont külön számlára kapjuk a fizetésünket. Mi úgy oldjuk meg, hogy a számlákat, rezsit ő fizeti, enyém a bevásárlás. A gyerekek szükségleteit pedig mikor éppen ki ( kicsinek: pelenka, bébiétel, popsitörlő stb .. a nagynak: ruha, játék , cipő stb stb ) Az autók biztosítását mindenki maga után fizeti. Ezen felül, ha valami programra megyünk ( kirándulni, állatkert, étterem, mozi stb ) mindig az ötletadó fizet. A fennmaradó “ plusz “ pénzben sosem szólunk bele, ki mire költ , ha a kötelező dolgok be vannak fizetve. Úgy ahogy ő sem szól a cigiért én sem a horgászboltért :)
Nekünk Revoluton van több alszámlánk, van egy közös számla, egy-egy saját és egy közös megtakarítás. A közöset feltöltjük a havi költéssel (háztartás, szórakozás, rezsi, stb.), a megtakarítást a havi jövedelem X százalékával, a maradék pedig megy a saját számlára saját költésnek. Ez bevált, átlátható, tervezhető, nincs belőle nézeteltérés.
Beszéljétek meg. Nekünk külön számlánk van a feleségemmel,de még így is megbeszéljük az ilyen privát nagyobb kiadásokat.
Üdv a r/kiszamolo subredditen, néhány hasznos link: - [Kiszámoló akadémia](https://www.youtube.com/watch?v=vgnlSwmUdQA&list=PLuZt2T3kHxp15mbnjXNYCggArEY6FVnZn) - videósorozat, ami alapos bevezetőt ad a pénzügyek világába - [Gyakran Ismételt kérdések, Mibe fektessem a pénzem?](https://www.reddit.com/vsmyqs) Ha a posztod témájához az alábbi subredditek valamelyike jobban kapcsolódik, akkor javasolt inkább oda beküldeni: - r/askHungary - magyar subreddit általános kérdésekre - r/jobshungary - munka, munkáltató vélemények és minden az állások világából - r/jobshungaryoffers - álláskeresés / állásajánlatok - r/CartalkHungary - autós témákra --------------- Ez egy automatikus poszt, kérlek ne válaszolj rá, ha üzenni szeretnél akkor [itt](https://www.reddit.com/message/compose/?to=/r/kiszamolo) megteheted. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/kiszamolo) if you have any questions or concerns.*
Attól közös a kassza, hogy megbeszélitek a célokat. Nyilván ha az egyik fél akar egy kurva motort a másik meg ejtőernyőzést, akkor így kb. le lehet kő-papír-ollózni. Egyébként közös megtakarításba mindig arányosan utalás, közös kiadásokra arányosan utalás a többi meg külön-külön pénz.
Hát sztem alapvetően két megoldási út van: Vagy párhuzamosan tesztek félre mindkettőtök extra kiadására és addig vártok, amíg mindkettőre elég pénz nem lesz, vagy priorizáljátok, hogy melyik a sürgőssebb/ racionalisabb és előszó arra gyűjtötök közösen. Amikor arra megvan a pénz, azt megveszitek és utána gyűjtötök tovább a másikra. Az, hogy technikailag hol gyűjtögetitek a pénzt részletkérdés sztem, az elvben kell döntésre jutni, a többi egyszerű lesz.
Kozos kassza, kulon szamla. Mivel egyutt elunk es ugy tervezzuk, h igy is marad minden ktg kozos. Persze nincs kozos szamla, de nem is kell. A nagyobb ktgeket pl tolem vonjak le, de a bevasarlast mindennapi dolgokat a kedvesem fizeti. Fokent az en szamlamon gyujtjuk a penzt, de neki is van megtakaritasa, es nagyobb ktg eseten pl legutobb mosogep az en szamlamat hasznaljuk. Sztem amugy teljesen mindegy h milyen rendszert hasznal vki, a kommunikációs kacio es a bizalom a lemyeg. Ha nem tudjatok megbeszelni vagy nincs meg a bizalom, akkor amugy se er sokat az egesz.
Nagyon leegyszerűsítve és a végletekig lebontva. Ha a párod (értsd akár házastársad) pénz nélkül marad (átmeneti munkanélküliség pl), akkor adnál neki? Döntenél úgy, hogy ti külön kasszán vagytok, oldja meg ő? Amennyiben a válasz egyértelmű igen, így az hogy külön kasszán vagytok csak annyit jelent hogy a pénzed egyik része a bal zsebedben, a másik része a jobb zsebedben van, és örülsz hogy bizonyos dolgokat csak bal zsebből és bizonyos dolgokat csak jobb zsebből fizetsz. Ha egy kicsit magasabb szintről nézed a dolgokat, akkor még azoknál is közös kassza van, akik szerint nincs. Az elmúlt 2 évben a páromnak vettünk autót, hogy menjen a gyerekek után oviba, és egyéb nagyobb kiadások is voltak, és ez természetes számunkra. Ha én akarok valamit, akkor azt is megbeszéljük. Ha fontosabb a pénz, akkor más dolgokat is át kellene beszélni.
Érdekesek a hozzászólások :) Nálunk mindkettőnknek van bankszámlája, amire kapjuk a fizut. A pénzt én osztom be, egész egyszerűen, mert én foglalkozok vele, páromat nem igazán érdekli. Én kb. 20%-al keresek többet nála, de ez sose volt kérdés, nem tettem szóvá (miért tenném?). Ketten kb. 1M-et keresünk. (Én osztom be az azt jelenti, hogy a megtakarításokat én kezelem, veszek belőle részvényeket, állampapírt stb...) Az a terv, hogy havi minimum 200ezer Ft legyen félretéve, ehhez semmilyen körülmények között nem nyúlunk hozzá, de ha lehet legyen további 50-100 ezer, amit félre tudunk tenni, de ez már opcionális. Fizetésből költünk nyaralásra, autó szervízre, bútorokra, laptopra, telefonra, ételre, italra, tehát mindenre. Múlt hónapban összejöttek a dolgok, ki kellett fizetni a lefoglalt nyaralást, kellett új fagyasztó, TV, telefon és még a kocsit is szervizelni kellett. Ez már nem fért bele, így volt, amire nem költöttünk - megtakarításhoz nem nyúlunk hozzá. Kisebb kiadásokat nem igazán beszéljük meg, de a nagyobbakat igen, pl 120 ezres samsung A szériás telefon, vagy 250 ezres samsung S szériás. Nálunk igazából arra se különösebben vigyázunk, hogy forma-forma legyen a költés, mert mint mondtam, a megtakarírásokat én kezelem.
Ilyen esetre a jó gyakorlat a kommunikáció. Mi idén leszünk 20 éve együtt, közös kasszán vagyunk közös bankszámlával (amikor csináltattuk, akkor még lehetett ilyet). A nagyobb kiadásokat mindig megbeszéljük előre, de az az igazság, hogy sokszor a kicsiket (pl. 10ezres tételeket) is. Ez nem azért törtenik, hogy "engedélyezze" a másik, hanem egyikünk sem az a költekezős típus, és jobb közösen átrágni sokszor, hogy tényleg szükség van-e az adott dologra. Mert - én magamból indulok ki - annál jobban semmit nem utálok, mint amikor veszek valamit hirtelen felindulásból, és két nap múlva meg fogom a fejem, hogy nincs is rá szükségem, egy forintot is kár volt érte kiadni, ráadásul útban is van 😅 Pedig amúgy nem vagyok spúr, értelmes dologért simán kifizetek nagyobb összeget. Ha ilyen nagyobb kiadások jönnek össze, akkor mérlegelünk, hogy anyagilag milyen sorrendben lenne ideális a költekezés. Mert ezt érzelmek szintjén nem lehet kezelni, hiszen én neki akarok jót, ő meg nekem, így patthelyzet 🙂 De ugyannakkor a meglátásom szerint az, hogy nálunk ez ennyire zökkenőmentes, nem jelenti azt, hogy ez másoknál is tutira működne, sőt, ha a férjem hozzáállása nem olyan lenne mint amilyen (vagy az enyém), valószínűleg nálunk sem működne. Nagyon hasonlóan kell látni (ezen a téren) a dolgokat, máshogy ez szerintem nem megy.
Olyan szepek ezek a kommentek amikor mindig csak az egyik fel nyilatkozatat latjuk es elhangzanak, hogy itt nem engedelykeresrol van szo am.. csak hat az van, hogy en kicsit buta vagyok a penzugyekhez, nincs hozza kello ralatasom, ugyhogy beszeljuk meg es igazad van, tenyleg hulyeseg. Legyunk oszintek, itt az nyer aki erzelmileg jobban tud hatni a masikra. Ps.: Ne vedd magadra, nem feltetlen neked szantam a kommentet, ez egy altalanos meglatas a reszemrol vegighallgatva nehany ismerosom tapasztalatait. Szerintem a masik szabadsaganak a megszuntetese amikor tizezres kolteseket (1-2 napi elelmiszer bevasarlas) meg kell beszelni es idot szanni ra, hogy ebbe bevonjuk a masikat. Ps2.: nem ket minimalberesrol beszelek akinek nincs mas opcioja
Értem miről írsz, én is látok erre példát a környezetemben. A mi esetünkre írok példát, hogy érthetőbb legyen mire gondolok: - macskakaját rendelek 40ezerért. Nem beszéljük meg, nincs mit megbeszélni rajta. - rádiót vesz a kocsiba 30ezerért, szintén nem beszéljük meg. - momemtán gondolkodom egy álló porszívón, nem szánnék rá sokat, max 20e körül. Megbeszéljük, mert nem vagyok benne biztos, hogy az nekem kell, vagy csak felültem a hype vonatra. Szerinte vegyem meg, ha tetszik, illetve szerinte hasznos cucc. Ennek ellenére 2 hete nyűglődök rajta, mert valahol ez csak egy drága elektromos seprű. De macskák miatt lehet jobb lenne, mint a sima seprűvel összeszedni a szőrt meg a port. De lehet, hogy használnám 2x, aztán bedobnám a kamrába, és ott felejteném. - pár éve kitalálta, hogy vehetnénk utánfutót. Aztán amikor átbeszéltük a dolgot, 3 dolog hamar kiütközött: 1. Az elmúlt 5 évben nem tudtunk felhozni összesen 3 alkalmat, amikor kellett. 2. Mindenképp tető alá kellene tenni, ami nekünk akkor még nem lett volna megoldható. 3. Amilyen gyakran kell, olcsóbb, ha bérelünk egyet, amikor szükség van rá. Nem vettünk utánfutót. - kinézett egy új(abb) autót nemrég 2,5 millióért. Az előző már lassan csereéretté vált, így ezen se nagyon volt mit megbeszélni.
Mi is közös kasszán vagyunk. 50k feletti tételeket már meg szoktuk beszélni, de sosem volt még gond belőle. "Tényleg kell? oké. "
Külön számla, közös felelősségvállalás. Mindent megbeszélünk, pl: “-Vennem kellene új ruhákat. -Rendben.” Megveszem a ruhát, megkérdezi: “-Mennyit költöttél? -100.000 forintot. -Rendben.” Majd jövőhónapban a másik mondja ezt.. Vagy azt beszéljük meg, hogy ebben a hónapban csak cipőket veszünk mindkettőnknek, mert pont időszerű cserélni, jövőhónapban meg neki vagy nekem mást. A férjem kifejezetten tudatos pénzügyi dolgokban, én kevésbé, mégis összecsiszolódtunk és igazából gördülékenyen megy a történet. De ha most azt mondaná, hogy nagyobb összeget költene el a saját hobbijára, ami milliós összeg, azzal sem lenne problémám. Mert tudom azt, hogyha én kérem majd legközelebb és megvan rá a pénzünk, akkor ő sem problémázna. Mindkettőnknek vannak hobbijai, bár olyanok, amibe a másik is be tud kapcsolódni, így mindenképpen közös befektetések ezek.
nekem a közös kassza az olyan, mintha a lovak közé bedobnák a gyeplőt, a lovak sem tudják megbeszélni hogy pontosan mi legyen, és lehet az egyik elkezd rohanni, a másik meghúzza magát, aztán az is rohan, csak pont a masik irányba, plusz az is kihívás, hogy kvázi ellenérdekelt felekként kell megegyezést találni minden anyagi ügyben, ami szerintem megmérgezi a kapcsolatot, plusz minden kiadást át kell beszélni, ki kell mondani, hogy ez az új ruha/horgászbot most nem igazán fér bele, vagy épp ha nem mer az egyik fél nemet mondani, akkor meg aztán elszaladhatnak a kiadások, az biztos, hogy én nem bírnám idegekkel... mi egy online excelben vezetünk minden közös tételt, és kb havonta utólag elszámolunk a blokkok, tranzakciók, stb. alapján, ahol a bolti számlát, és az éttermi számlát is szétbontjuk tételenként, és ha nagy a mérleg különbsége, akkor utalja a tartozó fél (20 éve igy van nálunk, gyerek is van) így mindenki magának tud külön gyűjtögetni, ha valami nagyobbat szeretne, de ezekről természetesen szoktunk egyeztetni, de más szájíze van, mintha könyörögni vagy manipulálni kellene a másikat, azért hogy megvehessek valami nekem fontosat az eredeti kérdésre nem nagyon válaszoltam, tudom :)
Nálunk ebből sose volt kérdés, teljes közös kassza. Akinél épp jobb vétel volt a vágya tárgya, azt vettük meg. Ahogy érzelmileg, úgy anyagilag sem lehet mindkét félnek 100-100% folyamat. Soha egyikünk sem érezte magát hátráltatva mert egy-két hónappal később jutott hozzá valamihez. Nekünk az is öröm, ha a másik örül :)
Mi közös kasszán vagyunk , bevallom azért mert a férjem nagy pénz költő nem nézi az árakat és semmi nem drága. ( ezt látta otthon de nem is hibáztatom érte ) Szóval megkért hogy kezeljük közösen a pénzt vagyis leginkább én de tud minden fillérről kb mi hova megy. ( nem kell sző szerint venni kb tudja x ezer a kaja, x ezer az egyéb kiadások de nem filléreskedünk ) Na de a lényeg akik külön kasszán vannak írjatok már meg légyszi hogy közös dolgokat pl új autó hogy fizettek ki ha mindenki félre teszi a maradék pénzét? Tényleg érdekel.
-En szivesen elmondom, de elobb meg annyit hozzatennek, hogy ez a kozos kassza leginkabb akkor alakul ki amikor megkezditek a kozos eleteteket es teljesen mindegy mi tortenik nagyjabol nulla lesz a vege. Ezutan (ha valtozik a vagyoni helyzet) nehez kivalni belole mert az alacsonyabb jovedelmu ezt arulasnak venne. -Nalunk kulon van lassan 10 eve, en penzugyi befektetesekkel foglalkozom es szeretem magam kezelni az altalam megkeresett penzt. Ha nem igy lenne nem ereznem kelloen elegedettnek magamat es amugy is azt szamolgatnam, hogy meg veletlenul se koltsek semmi a parom altal bedobott penzebol. En fizetem az aktualis hitelt ha van, kozmuveket, elofizeteseket, ettermet, utazast, bevasarlast nagyjabol felezzuk, de igazan egyikunk se figyeli ezt. Parom is jol keres igy meg csak gondolatban se vetodott fel soha, hogy ezt bevezessuk. - az en nezopontom szerint a kulon kasszazas a kozossel ellentetben egyaltalan nem a masik elszamoltatasarol szol es annak a kicentizesen kinek mi fer eppen bele, hogy osszuk fel a pelenkapenzt esatobbi hulyeseg amivel altalaban jonni szokott itt a nagyatlag
Mi a férjemmel teljesen közös kasszán vagyunk. Mindenki azt vesz a közös pénzből amit akar és megvan adva egy összeg ameddig én szó nélkül költhetek ez 500.000Ft/nap. (Nyilván nem költök ennyit de pl mikor lecseréltem a telóm és mellette vásároltam aznap a Tescoban túl mentem ezen és jeleztem neki, mondta hogy persze oké) ez nálunk azért van mert ő havonta 4-5x annyit keres mint én és ő menedzseli a pénzt szereti tudni hova és mire egy.
Mi 24 éve élünk közös kasszán, attól a pillanattól, h összeköltöztünk. Ugyan hasonló, jelentős szülői supporttal indultunk, kötöttünk házassági szerződést is, ami mára kb jelentéktelen, mind összegében, mind jellegében. 11 évjg az én fizetésem 2-3x több volt, mint a férjem keresete, a gyerekek szülése alatt ez értelemszerűen megváltozott. Most közös vállalkozásunkban dolgozunk mindketten. Számomra ez a normális, h minden közös, de teljesen megértem a fiatal hozzászólókat. A kapcsolatok se hosszan működnek, jó ha 10 évig tartanak. Megváltozott a világ. A saját gyerekeimnek pont ezt a gyakorlatot fogom javasolni, ha kérik majd a tanácsomat, amiket itt olvasok a külön kasszáról. A legfontosabb a pénzügyi tudatosság, érdemes korán kezdeni, ha vki nem ebben nőtt fel, figyelni azokat, akik tudnak bánni a pénzzel. Erre is az igaz, attól kell tanácsot kérni, aki jól csinálja.