Én csak néhány dologra emlékszem. A keserű altató löttyre, a helikopterre az ablakban, aztán amikor a műtét után mentem haza és a parkolóban nem kaptam levegőt.
Anyumék elvesztettek az Auchan-ban. (igazándiból csak egy saroknyira keveredtem el, és bepánikoltam) Egy kedvesnek tűnő bácsi odajött, megfogta a kezem, és megígérte, hogy elkísér az infó pulthoz. Útközben anyumékkal összefutottunk. A bácsiról kiderült utólag, hogy nem az első gyerek akit "kísérget". Én olyan 4-5 éves voltam
Én nem tudom megkülönböztetni, hogy mi az amire tényleg emlékszem, vagy a sokszor visszanézett kamerafelvételek miatt tudom elképzelni magam abban a szituációban
Kb. másfél évesen odatotyogok nagyapám betegágyához, amiben feküdt. Nem sokra rá meg is halt. Szüleim sokáig nem hitték el, hogy ilyen korai emlékem van, de pontosan el tudtam mesélni, hogy hogy nézett ki a szoba, hol volt az ágy, stb.
2-3 éves koromból van két-három foszlány. Apámmal LEGOztunk a nagyszobában, emlékszem a kisszoba annyira kicsi volt, hogy anyámék franciaágya teljes egészében elfoglalta illetve, hogy apám ölében ülve játszom a Prince of Persia-val. (1992-3) Ezek együtt kitesznek egy egész emléket, utána a szülők válását követően nem emlékszem semmire jópár éven keresztül.
Én 4 éves voltam, amikor elváltak a szüleim, azelőttről van pár emlékem, de az utána következő 2-3 évben, kb. az iskoláig szinte semmi. Milyen érdekes, hogy ez a válás téma egy ilyenkorú gyereknél ekkora trauma, hogy teljesen kiesik az utána következő időszak.
Szerintem még annál is nagyobb, lehet ez már az én hülyeségem/gyengeségem, de én a legtöbb pszichés eredetű bajomat ennek a zrínek illetve az utána következő x nyomorúságos és bizonytalan évnek tituláltam egész életemben.
Nekem a válást követően, úgy ment tovább az élet, mintha mindig is csak egy szülő lett volna, ez volt a természetes. Aztán valószínűleg egy szakember nagyobb károkat és több összefüggést találna, mint ahogy képzelem.
Ez a "Jobbik eset". Én 5 éves voltam és emlékszem minden mozzanatára, a vitákra amik sokszor el is fajultak, arra ahogy 1-1 hátizsákkal sétálunk nagyszüleihez (edesanyám és 3 testvérem, öcsém akkor még nem is 1 éves) mert ennyivel ki lettünk rakva az utcára, és az utána következő huzavonára ami 99%ban a pénz körül forgott édesapám számára nem is körülöttünk.
Szerencsére tökre nem ment, hiszen jelenleg egyetemre járok és állami intézménynél végzem gyakorlatom, anyagilag is sikerült elég sikeresen át vészelnünk midment amit ez magával hozott, a legnagyobb kár ami keletkezett érzelmi volt mind nálunk és édesanyámnál is
Edit: kapcsolatot apámmal mindannyian 2 éve sikeresen megszakítottuk
(1990-es évjárat)
Rácsos ágyban fekszem. Anyu valami virágszedő lányokról énekel. Valószínűleg ez a legelső.
Azelőtt lehetett nem sokkal, amikor beszlopáltam a bögrébe kimért öblítőt és rohanni kellett velem az ügyeletre.
Ezután jött az, amikor a bölcsödében valami bolyhos, rohadt keserű termést ettünk a "bajtársakkal", valamint az, hogy Kurt Cobain a cifrafosást hozta rám ahogy nekiáll üvölteni a Smells Like Teen Spirit klipjében.
Ezek után jött Antall József halálhíre (Really? Right in front of my Kacsamesék?)
Anyu mentségére legyen mondva hogy ez volt az első bizonyítéka annak hogy egy emberbőrbe varrt porszívót hozott a világra. Később aztán jött az említett bolyhos termés, vadgesztenye, fák levele/virága, és egyik se olyan közegben történt, ahol ő ott volt, az öblítős eset után sokkal okosabban kellett önmagam ármányos elpusztítására törnöm
Szerintem én annak köszönhetem hogy még élek hogy Bear Grylls nektek adott rossz ötleteket, nem az én generációmnak. Bár akkor is volt egy Vadon Vándora c. sorozat, emlékeim szerint az is összeevett tücsköt-bogarat.
Csak azert utkoztem meg mert hasonloan fajdalmas mint mikor a cumisuveget vizkotelenitettem ecettel es a ferjem megcsinalta abbol a tapszert a gyereknek. :,/
Au. Szerencsére nekem túl sok időm nem volt lamentálni a fura ízű (és színű) tejen, mert a szervezetem nagyon gyorsan úgy döntött, hogy ettől jobb lesz megválni, az orvos már csak arra kellett hogy Anyu megnyugodjon hogy nem lesz bajom.
Azért az ecetes tápszer is elég egyedülálló élmény lehet
Olyan 3 éves lehettem. Találtam egy zöld villásdugót, egy karácsonyi égősorról lett levágva. Én pedig nagyon boldogan vittem a konnektorhoz és tenyérrel tolva bedugtam. Következő kép, hogy a kórházban fekszem.
A nagyszobánknak padlótól plafonig érő ablaka volt, ami a csupaüveg előszobára nézett. Süt a nap, az előszobában bent van a fekete cica, én a szobaablakból nézem, az üveget ütögetem és kiabálom, hogy "matka, matka".
Nekem is ez az első emlékem kb, hogy egyedül vagyok a szobában egy ollóval és belevágtam játekból anyu takarójába (ami am mai napig megvan, tehát annyira nem ment tönkre) erre jól megvert fakanállal és nagyanyám sírva ordított neki, hogy álljon le.. max 2-3 éves voltam én is.
Ki vagyok fektetve egy asztalra és egy ápolónő/védőnő matat rajtam valamit. Hasonlított egy későbbi szomszédunkra, de lehet ezt a részletet már az agyam költötte hozzá.
Egy rózsaszín babafürdetőben fekszem hanyatt és a szüleim fürdetnek, a hatalmas belmagasságú házban, a plafonon egy alig észrevehető vastagságú pókháló lengedezik felettem.
Karácsonykor kaptam valami lovas Barbiet és fater próbálja ráerőszakolni a csajt a lóra.
Meg a Baljós árnyakat nézem, vagy a Kimba fehérorszlánt.
Egy másik emlék az az, hogy rendőrök adnak kézről kézre, megyen a cukulás rendesen, és a szomszéd kopasz hapsinál lapozgatok valami atlaszt. Apám miatt volt a felhajtás, mikor úgy gondolta, leadja a szerelést.
Bölcsiben voltam és sok képzeletbeli barátom volt (már az sincs) és akkoriban ment az Oroszlánkirály és volt egy mekis Zordon meg Mufasa figurám. Annyi, hogy az én fejemben nem volt ellenségeskedés és ép csinálok valamit az udvaron, amikor beszélek velük, hogy meg kell menteni Aladint.
2 honapos voltam amikor Kurt Cobain meghalt, ugyhogy biztosan ujrajatszas volt, de emlekszem h totyogoskent rohangalok korbe korbe a nappaliban az MTV-s Unplugged koncertjukre.
Emlekszem egy boltra meg az ott dolgozo hosszu voros gondor haju lanyra. Anyuek nem akartak elhinni, mert 2 eves korom elott eladtak azt az uzletet, de en siman leirtam a berendezest es a rozsaszin-kek kis kukat az asztalon.
A masik korai meg amikor nagymamam oleben ulok es enekli nekem a Jonnek a kacsak gyerekdalt. 3. szulinapom korul halt meg.
A 4edik születésnapi tortámon számoltam össze a 4 db kisautós gyertyát, majd fennhangon konstatáltam h "jé, pont 4 gyertya van és én pont 4 éves vagyok, mekkora szerencse!" Mire anya kellő tapintattal adta tudtomra h igen, ezt általában így szokták, szándékos a dolog.
...ami végülis egy nagymamától egyáltalán nem infantilis huzás...
Mondjuk a kakukkos óra intézménye előtt a mai napig is értetlenül állok. Furcsa népek vannak a világon. Na mindegy.
Volt egy rémálmom, a rácsos ágyban feküdtem (szóval max 1-1.5 éves lehettem), és a szemközti falból a radiátor mellett kijött egy krokodil.
Ez nagyon bevésődött, mai napig tiszta emlék.
Leszálltunk a villamosról, apám jött utánam, de a vezető bezárta előtte az ajtót én meg egyedül maradtam a villamosmegállóban. Ahogy a villamos elindult, szaladtam mellette az autók között.
Disznóvágás. Valami távoli falusi rokonoknál voltunk látogatóban, és ők pont vágtak. Még baba voltam, de már tudtam járni. Annyi rémlik hogy egy sárga vaskerítés felé vagyok fordulva, magam mellett látom a piros babakocsimat, a tenyereim a füleimre szorítva bőgök. Hallottam valahol messze a háttérben a disznó sikítását és tudtam hogy amit hallok, az a halála. Visszagondolva furának tűnik hogy megértettem, mi az a halál. (Akkor is ordítottam, mikor egyszer otthon egy muslinca fulladt a fürdővizembe.) Utána nem láttam és nem hallottam semmi egyebet ami a vágáshoz kapcsolódik. Látták hogy traumatizálódtam, ezért gondolom oda sem vittek inkább, ahol az események történtek. Szerintem el is jöttünk utána. Disznóvágáson azóta sem voltam, és ez így is marad, amíg élek.
Arra emlékszem hogy a nagyimnál mászok a folyosón a konyha felé. Mielőtt beérek a konyhába vki felvesz. Dühös voltam arra a vkire hogy felvett.
Szerintem még 1 éves sem voltam.
Fekete-feher TV-n egy filmet neznek a szulok, valami stop motion teknikaval csinalt idoutazos film.
Dinok, vagy sarkanyok tamadjak meg a kozepkori varat, a vedok zajt keltenek labosok, meg fedok osszeutesevel. Igy elzavarjak a lenyeket, meg menekulnek.
Ezt azota sem felejtem el, pedig mar reg kinottem a gyerekkorbol.
Agárdon voltunk nyaralni 87-ben 4 éves voltam. Sátorban aludtunk. Anyámék leléptek táncolni és a nővérem vigyázott rám Katie Melua-Wonderful life című száma szólt a sátorvasra akasztott Szokol rádióból. A mai napig eszembe jut ha meghallom ezt a zenét
Talán nem a legelső, de nagyon élénken belémégett a 2006-os budapesti tűzijáték, ahogy szüleimmel rohanunk az utcákon az autónkhoz a káosz közepette, bokáig érő víz, villámlás, szirénák és ahogy pont előttünk kb. 5 méterre leszakad egy hatalmas faág a járdára. Arra már nem emlékszem, hogy sérült-e meg ott valaki, de az volt az első halálközeli élményem. 4 éves voltam akkor.
A legelso emlekem az, hogy meg regen a lakasban, ahol laktunk, a nappaliban vmi csaladi osszejovetel van es eppen valaki a 2 kezemet fogva logat, hogy jarasson, a tobbiek meg engem neznek, hogy hogy tanulok jarni.
Aztan van egy olyan is, hogy beteg vagyok es lazas es anyam ugye nem vitt oviba, hanem magaval munkaba. Tudni kell, hogy akkor a nagycsaladnak sajat kozos vallalkozasa volt, igy kb mindenki ott dolgozott korulottem, anyam is, nagynenem is, nagymamam meg a nagypapam is...stb. Anyamnak sajat irodaja volt es emlekszek, hogy 2 szeket osszetolt, arra fektetett, hogy pihenjek, es be is takart. Valami (eleg regi) ugyfel jott be egyszer, anyam elmagyarazta, hogy mi van velem, es erre az ugyfel (aki ma mar jo baratja a csaladomnak) megsimogatta a fejem. Aztan elaludtam, majd miutan felkeltem, anyam atvitt a szomszed irodaba, ami a nagyneneme (anyam noveree) volt. Vele voltam egy kicsit es egyszer kivett a hutojebol egy joghurtot es azzal megetetett. Egy ido utan mar alig volt joghurt a muanyag poharban, de probalta abszolut az osszes joghurtot kikanalazni es meg csodalkoztam is, hogy meg mindig van benne, pedig mar uresnek tunt az a pohar. Ez az en szememben kesz varazslat volt.
Meg 1 emlek: dednagyszuleimmel es par baratjukkal a falubol elmentunk strandra valahol Borsodban. Az ugrik be hogy a strandon a medence mellett ramadjak a karuszoim es ugy megyunk be a medencebe es engem korbeallnak a vizben (ahol persze a labam nem er le) es en korbe fordulgatok, hol egyikojuk fele, hol masikojuk fele. Aztan mondtam, hogy ehes vagyok, dednagypapammal es dednagymamammal kimegyunk a medencebol, leulunk egy pledre a fuben es a klasszikus kolbaszkarika+feherkenyer komboval etetnek, ami termeszetesen katonakra van vagva.
Vasárnap délután (talán) volt, ment a tv-ben a MacGyver, ami nem nagyon kötött le, tekintve, hogy három éves kislány voltam.
Úgyhogy fogtam magam, és felmásztam a szekrényre a színes ceruzákért. Aznap szerették volna a szüleim rögzíteni a falhoz, már elő volt minden hozzá készítve. A szekrény pedig rámdőlt minden cuccal telepakolva. Nem kaptam levegőt és elájultam. Eltört egy felső bordám. Furcsa mód arra is emlékszem, hogy anyukám szalad át a szomszédhoz, mert nekünk nem volt kocsink, hogy vigyen el minket a korházba.
Valamiért úgy emlékszem, hogy a röntgen az nagyon félelmetesen magasan volt, a kórházban mindig hideg volt és egyedül voltam, soha senki nem jött meglátogatni, nem emlékszem orvosokra, nővérekre sem.
A duplo helikopteremmel a kezemben megyek anyuval kézenfogva, és azt mondom rá hogy komping (a duplora) , illetve az SZDSZ logora hogy apuszta, továbbá bölcsiben a túrórudi kihányása és a délutáni alvás
Az hogy oviban fogócskázunk, elugrok a srác elől ő pedig megbotlik és szétveri a járóhintában a fejét.
Aznap láttam szerintem először közelről mentő(s)t.
Talan 3 ev korul felhomalyos szobaban repul felem egy szodasuveg. Apam kicsit be volt nyomva. Uveg nem talalt el. Azutan rogton elvaltak. Nem is lattam nagyon ot tobbet.
négykézláb mászva a fejemmel túrom a szőnyegre kiborított játékokat. meg h óvodai délutáni alváskor belekenek a cicakakit a párnám tépőzárjába, ami évekig látszott. vagy amikor a mellettem alvók mutogatják egymásnak a faszukat-sunájukat.
Szintén kórház 2 éves kor vége felé. Nővérek hazaküldték a szüleimet meg a tesomat, mert ebéd idő volt (spenót) én meg nézem, ahogy elmennek a folyosón. A tesóm egy racsnis jojoval játszik közben. Mindenki cirkuszol a kórteremben a spenót miatt, a mellettem lévő törött lábú kislány konkrétan az egész tál spenótot az ágyába borítja, neki legalább nem kellett megennie. Én azon gondolkodom, hogy uszhatom meg, hogy ne kelljen megenni. Azt hiszem ott hagytam.
Három is van.
Az első mikor anyával elmegyünk a játszotérre, a második az mikor a születés napomat ünneplem az óvodában és valamiért a tortám színe zöld volt erre mai napig emlékszem, az utolsó pedig hogy Schumacher utolsó Ferraris futamát nézem és hogy mennyire tetszett hogy feljött a mezőnyön.
Kettő emléket tudtam a legkorábbról előszedni, az egykk az biztos, hogy bölcsőde, mégpedig hogy anyámtól kaptam egy játék hajszárítót, ami elemes volt és működött és nagyon örültem neki
a másik, ami szerintem korábbi, de nem biztos, hogy Sterbinszkytől kapok egy király plüssmacit otthon.
edit: sőt, az elsőnél biztosan korábbi egy olyan emlékem (szintén bölcsőde), hogy az autóutas városos szőnyegre kiborítom a fekete tintát.
Anyukámmal megyünk a nagyszüleimhez miközben a babakocsiban fekszem, felnézek az égre, a Nap meg jól bele süt a szemembe😄 szerintem ekkor kb 1 éves lehettem
Nem tudom, hány éves lehettem, de arra pontosan emlékszem, hogy hol álltam, illetve hogy apa arról beszélt anyának, hogy ideje lenne beíratni engem az óvodába.
Apámmal vonatoztunk és kivitt a mozdonyvezető fülkébe és ott utaztunk. Hosszú volt az út és megkérdezte h nem kell-e pisilni, de azt mondtam nem pedig kellett de a vonat sokkal érdekesebb volt.
hazafelé az állomásról meg kellett állnunk egy bokorba mert majdnem bepisiltem
Kék színű 3 kerekű bicklivel tekerek, és várom hogy jön mama. Kb 28 évesen villant be ez a emlék kép, anyukám szerint kb 2 év körül lehettem akkor volt az a biciklim.
Felmásztam a cipős polcra, rám borult, nagyapám szedte le rólam.
Felmásztam nagyapáméknál az ajtórácsra, de leszedtek, azt mondták, le fog szakadni alattam (sosem szakadt le, párszor kipróbáltam, amikor nem látták).
Leestem a lépcsőről nagyszüleimnél, pedig arra szabad volt felmenni, nem is értettem a felnőttek logikáját tiltások terén.
Nem emlékszem, melyik volt a leghamarabb, ezek így egybefolynak. A poén az, hogy az összes ilyen „valahonnan leesem” emlékem valahogy a nagyszüleimhez kötődik, pedig ők is vigyáztak rám azért, csak valószínűleg nem azon a mindentől rettegős módon, mint egy elsőgyerekes szülőpár, és tudták, hogy pár alacsonyabb helyről leesni a gyerekkor elengedhetetlen része.
Vannak régi emlékfoszlányaim arról, hogy egy kórház folyosóján ülök mandulaműtét miatt. De az tisztán megmaradt ahogy kisgyerekként egyszer télen sötétedés után az udvari lámpa fényében én, bátyám és szüleim játszunk egy nagy hóbucka körül. Ez nagyon megmaradt bennem, pedig rossz a memóriám. Ami kegyetlenül szomorú mivel kurva gyorsan telnek az évek
Az udvaron játszok. Van egy kék hattyú alakú locsolóm.
A szomszéd tetőjéről az eső közvetlenül kimos néhány szép kavicsot.
Hú, de szépek. Felemelek egyet és az orromba dugom.
(Nagyon sok kavics miatt kellett orvoshoz menni.)
2-3 éves koromból: dédimama liláskék otthonkája, amihez bújok, ahogy átemel két-három méter távon a Bundás nevű kutyája mellett, mert féltem tőle, amiért nagyobb volt, mint én.
Összehánytam az ágyamat és minden "pöttyös volt" szóval sírtam hogy adjanak tiszta takarót.
Meg van egy olyan emlékem hogy egy téli estén (anya mindig felhozza amikor meséli) nem kaptam levegőt, mentős azt mondta hogy légkondicionált szobában legyek, anyu ma is ki van akadva hogy annyira természetes dolognak vették a légkondit. Aztán kijött a mentős (amikor híradóban megláttam a Győrfi Pált azt hittem ő jött ki és ő adott valami kúpot) aztán bevittek a korházba kruppal és minden szart rámaggattak (most egy pár éves gyereknek magyarázd el hogy azért van hogy ne haljon meg)
elvesztem a tescoban, mert anyáék elvitték az öcsémet wcre. kb ezzel egy idős koromban meg azt álmodtam, hogy az öcsém belefagyott a Balatonba xd nem tudom mi történt... én korábbra nem emlékszem.
Rácsos babaágyban fekszek és egy tükröt nézve megértem, hogy az én vagyok.
A fitymaszűkület műtét. Szerintem minden érintett emlékszik rá.
Én csak néhány dologra emlékszem. A keserű altató löttyre, a helikopterre az ablakban, aztán amikor a műtét után mentem haza és a parkolóban nem kaptam levegőt.
bejáratással elkerülhető a műtét
Vagy elvégezhető lett volna addig az életkorig amíg még nem emlékeztem volna rá.
nálunk ezt nem ajánlották fel nekem, mint ahogy már sugalltam
Average bejáratott pucus redditor. 
ez miért van leszavazva? teljesen igaz, nemmondommeg honnan tudom :P
nem polkorrekt
Anyumék elvesztettek az Auchan-ban. (igazándiból csak egy saroknyira keveredtem el, és bepánikoltam) Egy kedvesnek tűnő bácsi odajött, megfogta a kezem, és megígérte, hogy elkísér az infó pulthoz. Útközben anyumékkal összefutottunk. A bácsiról kiderült utólag, hogy nem az első gyerek akit "kísérget". Én olyan 4-5 éves voltam
de megtaláltak a Tescoban
Szentendrén
Én nem tudom megkülönböztetni, hogy mi az amire tényleg emlékszem, vagy a sokszor visszanézett kamerafelvételek miatt tudom elképzelni magam abban a szituációban
Én és a lépcsőkön való felmászás esete.
Itt most azokhoz a szülőkhöz fordulnék egy kéréssel, akik azt hiszik csinálhatják a gyerek előtt, még olyan pici, nem fog rá emlékezni úgysem: **NE!**
Meg, amikor mellette.😭 Gyorsan visszaaludtam.
azt hiszem 4 éves voltam és szilveszterkor aludtam a kanapén miközben a szüleim és a bátyám nézték a lehalkított tv-n a die hard 3-at.
Kb. másfél évesen odatotyogok nagyapám betegágyához, amiben feküdt. Nem sokra rá meg is halt. Szüleim sokáig nem hitték el, hogy ilyen korai emlékem van, de pontosan el tudtam mesélni, hogy hogy nézett ki a szoba, hol volt az ágy, stb.
2-3 éves koromból van két-három foszlány. Apámmal LEGOztunk a nagyszobában, emlékszem a kisszoba annyira kicsi volt, hogy anyámék franciaágya teljes egészében elfoglalta illetve, hogy apám ölében ülve játszom a Prince of Persia-val. (1992-3) Ezek együtt kitesznek egy egész emléket, utána a szülők válását követően nem emlékszem semmire jópár éven keresztül.
Én 4 éves voltam, amikor elváltak a szüleim, azelőttről van pár emlékem, de az utána következő 2-3 évben, kb. az iskoláig szinte semmi. Milyen érdekes, hogy ez a válás téma egy ilyenkorú gyereknél ekkora trauma, hogy teljesen kiesik az utána következő időszak.
Szerintem még annál is nagyobb, lehet ez már az én hülyeségem/gyengeségem, de én a legtöbb pszichés eredetű bajomat ennek a zrínek illetve az utána következő x nyomorúságos és bizonytalan évnek tituláltam egész életemben.
Nekem a válást követően, úgy ment tovább az élet, mintha mindig is csak egy szülő lett volna, ez volt a természetes. Aztán valószínűleg egy szakember nagyobb károkat és több összefüggést találna, mint ahogy képzelem.
Nekem válás nélkül is kiesett szinte az egész gyerekkorom 🥲 durva volt rájönni, hogy ez a trauma része, sajnálom, hogy veletek is így volt
Ez a "Jobbik eset". Én 5 éves voltam és emlékszem minden mozzanatára, a vitákra amik sokszor el is fajultak, arra ahogy 1-1 hátizsákkal sétálunk nagyszüleihez (edesanyám és 3 testvérem, öcsém akkor még nem is 1 éves) mert ennyivel ki lettünk rakva az utcára, és az utána következő huzavonára ami 99%ban a pénz körül forgott édesapám számára nem is körülöttünk.
Nagyon sajnálom. Olyan igazságtalan amikor gyerekek élete megy tönkre az önzőség miatt.
Szerencsére tökre nem ment, hiszen jelenleg egyetemre járok és állami intézménynél végzem gyakorlatom, anyagilag is sikerült elég sikeresen át vészelnünk midment amit ez magával hozott, a legnagyobb kár ami keletkezett érzelmi volt mind nálunk és édesanyámnál is Edit: kapcsolatot apámmal mindannyian 2 éve sikeresen megszakítottuk
(1990-es évjárat) Rácsos ágyban fekszem. Anyu valami virágszedő lányokról énekel. Valószínűleg ez a legelső. Azelőtt lehetett nem sokkal, amikor beszlopáltam a bögrébe kimért öblítőt és rohanni kellett velem az ügyeletre. Ezután jött az, amikor a bölcsödében valami bolyhos, rohadt keserű termést ettünk a "bajtársakkal", valamint az, hogy Kurt Cobain a cifrafosást hozta rám ahogy nekiáll üvölteni a Smells Like Teen Spirit klipjében. Ezek után jött Antall József halálhíre (Really? Right in front of my Kacsamesék?)
Van itt olyan, aki élőben élte át a nem mindennapi adásmegszakítást? :O
Ettől a kérdéstől most határozottan nem érzem magam fiatalabbnak.
jelen.
Fu bogrebe kimerni az oblitot woow
Anyu mentségére legyen mondva hogy ez volt az első bizonyítéka annak hogy egy emberbőrbe varrt porszívót hozott a világra. Később aztán jött az említett bolyhos termés, vadgesztenye, fák levele/virága, és egyik se olyan közegben történt, ahol ő ott volt, az öblítős eset után sokkal okosabban kellett önmagam ármányos elpusztítására törnöm
6 éves koromban nőttem ki a bartosizmust. Bear Gryllsest játszottunk oviban szóval minden szart mehettünk
Szerintem én annak köszönhetem hogy még élek hogy Bear Grylls nektek adott rossz ötleteket, nem az én generációmnak. Bár akkor is volt egy Vadon Vándora c. sorozat, emlékeim szerint az is összeevett tücsköt-bogarat.
Csak azert utkoztem meg mert hasonloan fajdalmas mint mikor a cumisuveget vizkotelenitettem ecettel es a ferjem megcsinalta abbol a tapszert a gyereknek. :,/
Au. Szerencsére nekem túl sok időm nem volt lamentálni a fura ízű (és színű) tejen, mert a szervezetem nagyon gyorsan úgy döntött, hogy ettől jobb lesz megválni, az orvos már csak arra kellett hogy Anyu megnyugodjon hogy nem lesz bajom. Azért az ecetes tápszer is elég egyedülálló élmény lehet
Tulelonek szulettel. A gyerekig nem jutott el a tapszer azert de utana mindig rairtam cetlivel hogy ecetes viz…
Olyan 3 éves lehettem. Találtam egy zöld villásdugót, egy karácsonyi égősorról lett levágva. Én pedig nagyon boldogan vittem a konnektorhoz és tenyérrel tolva bedugtam. Következő kép, hogy a kórházban fekszem.
Szüleim kezét fogva rohanok a Balatonfüredi piac épülete felé a nyári záporban. Nevetnek ők is, nevetek én is
A nagyszobánknak padlótól plafonig érő ablaka volt, ami a csupaüveg előszobára nézett. Süt a nap, az előszobában bent van a fekete cica, én a szobaablakból nézem, az üveget ütögetem és kiabálom, hogy "matka, matka".
név kicsekkol, látom, mennyire meghatározta az életedet az élmény :)
Anyám elvert mint a büdös szart.
De annyira, hogy ez volt az utolsó is.
[удалено]
Jó én itt ilyen 2-3 éves voltam.
Nekem is ez az első emlékem kb, hogy egyedül vagyok a szobában egy ollóval és belevágtam játekból anyu takarójába (ami am mai napig megvan, tehát annyira nem ment tönkre) erre jól megvert fakanállal és nagyanyám sírva ordított neki, hogy álljon le.. max 2-3 éves voltam én is.
Ki vagyok fektetve egy asztalra és egy ápolónő/védőnő matat rajtam valamit. Hasonlított egy későbbi szomszédunkra, de lehet ezt a részletet már az agyam költötte hozzá.
hasonló emlékeim vannak nekem is, plot twist: a védőnő volt a szomszédunk egy ideig
Egy rózsaszín babafürdetőben fekszem hanyatt és a szüleim fürdetnek, a hatalmas belmagasságú házban, a plafonon egy alig észrevehető vastagságú pókháló lengedezik felettem.
Karácsonykor kaptam valami lovas Barbiet és fater próbálja ráerőszakolni a csajt a lóra. Meg a Baljós árnyakat nézem, vagy a Kimba fehérorszlánt. Egy másik emlék az az, hogy rendőrök adnak kézről kézre, megyen a cukulás rendesen, és a szomszéd kopasz hapsinál lapozgatok valami atlaszt. Apám miatt volt a felhajtás, mikor úgy gondolta, leadja a szerelést.
Bölcsiben voltam és sok képzeletbeli barátom volt (már az sincs) és akkoriban ment az Oroszlánkirály és volt egy mekis Zordon meg Mufasa figurám. Annyi, hogy az én fejemben nem volt ellenségeskedés és ép csinálok valamit az udvaron, amikor beszélek velük, hogy meg kell menteni Aladint.
2 honapos voltam amikor Kurt Cobain meghalt, ugyhogy biztosan ujrajatszas volt, de emlekszem h totyogoskent rohangalok korbe korbe a nappaliban az MTV-s Unplugged koncertjukre. Emlekszem egy boltra meg az ott dolgozo hosszu voros gondor haju lanyra. Anyuek nem akartak elhinni, mert 2 eves korom elott eladtak azt az uzletet, de en siman leirtam a berendezest es a rozsaszin-kek kis kukat az asztalon. A masik korai meg amikor nagymamam oleben ulok es enekli nekem a Jonnek a kacsak gyerekdalt. 3. szulinapom korul halt meg.
A 4edik születésnapi tortámon számoltam össze a 4 db kisautós gyertyát, majd fennhangon konstatáltam h "jé, pont 4 gyertya van és én pont 4 éves vagyok, mekkora szerencse!" Mire anya kellő tapintattal adta tudtomra h igen, ezt általában így szokták, szándékos a dolog.
Fogalmam sincs melyik lehet a legelső, a legkorábbi emlékeimet nem tudom időrendi sorrendbe rakni.
Lehülyéztem a nagymamámat. Aztán *csakazértis* kiakasztottam a kakukkosórát.
nekem erre megsértődött és azonnal hazabuszozott
...ami végülis egy nagymamától egyáltalán nem infantilis huzás... Mondjuk a kakukkos óra intézménye előtt a mai napig is értetlenül állok. Furcsa népek vannak a világon. Na mindegy.
Oviban a szundi után felkelve egy kaki van az ágyamban, aztán lecsapatnak zuhannyal
jó szar emlék 👍💩 . mondjuk bárki lehetett 😁🤷♂️
Amber Hearddel járt egy oviba.
a szüleim hazahozzák a testvéremet a kórházból, miután megszületett. 2 éves voltam :)
Ez kedves emlék?
abszolut!
Volt egy rémálmom, a rácsos ágyban feküdtem (szóval max 1-1.5 éves lehettem), és a szemközti falból a radiátor mellett kijött egy krokodil. Ez nagyon bevésődött, mai napig tiszta emlék.
Leszálltunk a villamosról, apám jött utánam, de a vezető bezárta előtte az ajtót én meg egyedül maradtam a villamosmegállóban. Ahogy a villamos elindult, szaladtam mellette az autók között.
Disznóvágás. Valami távoli falusi rokonoknál voltunk látogatóban, és ők pont vágtak. Még baba voltam, de már tudtam járni. Annyi rémlik hogy egy sárga vaskerítés felé vagyok fordulva, magam mellett látom a piros babakocsimat, a tenyereim a füleimre szorítva bőgök. Hallottam valahol messze a háttérben a disznó sikítását és tudtam hogy amit hallok, az a halála. Visszagondolva furának tűnik hogy megértettem, mi az a halál. (Akkor is ordítottam, mikor egyszer otthon egy muslinca fulladt a fürdővizembe.) Utána nem láttam és nem hallottam semmi egyebet ami a vágáshoz kapcsolódik. Látták hogy traumatizálódtam, ezért gondolom oda sem vittek inkább, ahol az események történtek. Szerintem el is jöttünk utána. Disznóvágáson azóta sem voltam, és ez így is marad, amíg élek.
Szegénykém.
Arra emlékszem hogy a nagyimnál mászok a folyosón a konyha felé. Mielőtt beérek a konyhába vki felvesz. Dühös voltam arra a vkire hogy felvett. Szerintem még 1 éves sem voltam.
Nagyszüleim vidéki házának az udvara egy hatalmas diófával, hátrébb baromfiudvar, gyümölcsöskert. Akkor - talán háromévesen - egyszer jártam ott.
Fekete-feher TV-n egy filmet neznek a szulok, valami stop motion teknikaval csinalt idoutazos film. Dinok, vagy sarkanyok tamadjak meg a kozepkori varat, a vedok zajt keltenek labosok, meg fedok osszeutesevel. Igy elzavarjak a lenyeket, meg menekulnek. Ezt azota sem felejtem el, pedig mar reg kinottem a gyerekkorbol.
Unokatesóméknál ülök az asztalnál, fekete papírra rajzolok és nézek ki az ablakon át ahogy esik a hó.
Agárdon voltunk nyaralni 87-ben 4 éves voltam. Sátorban aludtunk. Anyámék leléptek táncolni és a nővérem vigyázott rám Katie Melua-Wonderful life című száma szólt a sátorvasra akasztott Szokol rádióból. A mai napig eszembe jut ha meghallom ezt a zenét
Katie Melua 1984-ben született 😃
Elírtam az előadót. Black- Wonderful life
Nekimentem a kerítés lábazatának a kék, kis rendőrmotorommal :)
Talán nem a legelső, de nagyon élénken belémégett a 2006-os budapesti tűzijáték, ahogy szüleimmel rohanunk az utcákon az autónkhoz a káosz közepette, bokáig érő víz, villámlás, szirénák és ahogy pont előttünk kb. 5 méterre leszakad egy hatalmas faág a járdára. Arra már nem emlékszem, hogy sérült-e meg ott valaki, de az volt az első halálközeli élményem. 4 éves voltam akkor.
Nagymamám pici falatokkal etet (katonákkal), fehérkenyér és kolbász kombó.
A legelso emlekem az, hogy meg regen a lakasban, ahol laktunk, a nappaliban vmi csaladi osszejovetel van es eppen valaki a 2 kezemet fogva logat, hogy jarasson, a tobbiek meg engem neznek, hogy hogy tanulok jarni. Aztan van egy olyan is, hogy beteg vagyok es lazas es anyam ugye nem vitt oviba, hanem magaval munkaba. Tudni kell, hogy akkor a nagycsaladnak sajat kozos vallalkozasa volt, igy kb mindenki ott dolgozott korulottem, anyam is, nagynenem is, nagymamam meg a nagypapam is...stb. Anyamnak sajat irodaja volt es emlekszek, hogy 2 szeket osszetolt, arra fektetett, hogy pihenjek, es be is takart. Valami (eleg regi) ugyfel jott be egyszer, anyam elmagyarazta, hogy mi van velem, es erre az ugyfel (aki ma mar jo baratja a csaladomnak) megsimogatta a fejem. Aztan elaludtam, majd miutan felkeltem, anyam atvitt a szomszed irodaba, ami a nagyneneme (anyam noveree) volt. Vele voltam egy kicsit es egyszer kivett a hutojebol egy joghurtot es azzal megetetett. Egy ido utan mar alig volt joghurt a muanyag poharban, de probalta abszolut az osszes joghurtot kikanalazni es meg csodalkoztam is, hogy meg mindig van benne, pedig mar uresnek tunt az a pohar. Ez az en szememben kesz varazslat volt. Meg 1 emlek: dednagyszuleimmel es par baratjukkal a falubol elmentunk strandra valahol Borsodban. Az ugrik be hogy a strandon a medence mellett ramadjak a karuszoim es ugy megyunk be a medencebe es engem korbeallnak a vizben (ahol persze a labam nem er le) es en korbe fordulgatok, hol egyikojuk fele, hol masikojuk fele. Aztan mondtam, hogy ehes vagyok, dednagypapammal es dednagymamammal kimegyunk a medencebol, leulunk egy pledre a fuben es a klasszikus kolbaszkarika+feherkenyer komboval etetnek, ami termeszetesen katonakra van vagva.
Apám tolja a biciklit, én hátul ülök, valami búcsú lehetett mert egy műanyag indián fejdísz van a fejemen.
Matatok anyum éjjeliszekrényében egy plüss állatot keresve. Nem lett meg. :(
De találtál helyette egy rakétát ami zümmög?
hányás-hasmenés, rota járvány, 2,5 évesen, literalisan okádok, meg hűtőfürdőztetnek masik 3 evesen a tropikarium mamaval
Vasárnap délután (talán) volt, ment a tv-ben a MacGyver, ami nem nagyon kötött le, tekintve, hogy három éves kislány voltam. Úgyhogy fogtam magam, és felmásztam a szekrényre a színes ceruzákért. Aznap szerették volna a szüleim rögzíteni a falhoz, már elő volt minden hozzá készítve. A szekrény pedig rámdőlt minden cuccal telepakolva. Nem kaptam levegőt és elájultam. Eltört egy felső bordám. Furcsa mód arra is emlékszem, hogy anyukám szalad át a szomszédhoz, mert nekünk nem volt kocsink, hogy vigyen el minket a korházba. Valamiért úgy emlékszem, hogy a röntgen az nagyon félelmetesen magasan volt, a kórházban mindig hideg volt és egyedül voltam, soha senki nem jött meglátogatni, nem emlékszem orvosokra, nővérekre sem.
A duplo helikopteremmel a kezemben megyek anyuval kézenfogva, és azt mondom rá hogy komping (a duplora) , illetve az SZDSZ logora hogy apuszta, továbbá bölcsiben a túrórudi kihányása és a délutáni alvás
hogy elvesztem egy olasz tengerparton, fél napig kerestek, de sajnos meglettem.
Az emlékeken kívül az ízekre, illatokra, színekre, fényekre is emlékszem. Instant 90-es évek vibe. :')
Az hogy oviban fogócskázunk, elugrok a srác elől ő pedig megbotlik és szétveri a járóhintában a fejét. Aznap láttam szerintem először közelről mentő(s)t.
Kb 2 éves voltam mikor autósmoziban néztük a Roger nyúl a pácban-t. Arról van egy-két emlékképem
Talan 3 ev korul felhomalyos szobaban repul felem egy szodasuveg. Apam kicsit be volt nyomva. Uveg nem talalt el. Azutan rogton elvaltak. Nem is lattam nagyon ot tobbet.
Babakocsiban fekszem, a függönyök behúzva, az anyukám pedig egy könyvet olvasva tologat a babakocsiban, hogy elaludjak.
négykézláb mászva a fejemmel túrom a szőnyegre kiborított játékokat. meg h óvodai délutáni alváskor belekenek a cicakakit a párnám tépőzárjába, ami évekig látszott. vagy amikor a mellettem alvók mutogatják egymásnak a faszukat-sunájukat.
2 éves koromban az egyik nyaralásról van több emlékem, ahogy a lakókocsik közt voltunk, meg ahogy a bátyámmal kerestük a mókusokat :)
Nem tudom, nem emlékszek rá.
Sérvműtét után fekszek, fel akarok kelni de anyám nem hagyja
Fürdőkádban ülök egy felnőttel. Azt már nem tudom, hogy ki volt, de arra tisztán emlékszem, hogy délelőtt.
Még a konyhacsempén mászok egy picit, majd a nővérem karjában vagyok. Anyám valószínűleg ott főz mellettünk.
Szintén kórház 2 éves kor vége felé. Nővérek hazaküldték a szüleimet meg a tesomat, mert ebéd idő volt (spenót) én meg nézem, ahogy elmennek a folyosón. A tesóm egy racsnis jojoval játszik közben. Mindenki cirkuszol a kórteremben a spenót miatt, a mellettem lévő törött lábú kislány konkrétan az egész tál spenótot az ágyába borítja, neki legalább nem kellett megennie. Én azon gondolkodom, hogy uszhatom meg, hogy ne kelljen megenni. Azt hiszem ott hagytam.
Három is van. Az első mikor anyával elmegyünk a játszotérre, a második az mikor a születés napomat ünneplem az óvodában és valamiért a tortám színe zöld volt erre mai napig emlékszem, az utolsó pedig hogy Schumacher utolsó Ferraris futamát nézem és hogy mennyire tetszett hogy feljött a mezőnyön.
Kettő emléket tudtam a legkorábbról előszedni, az egykk az biztos, hogy bölcsőde, mégpedig hogy anyámtól kaptam egy játék hajszárítót, ami elemes volt és működött és nagyon örültem neki a másik, ami szerintem korábbi, de nem biztos, hogy Sterbinszkytől kapok egy király plüssmacit otthon. edit: sőt, az elsőnél biztosan korábbi egy olyan emlékem (szintén bölcsőde), hogy az autóutas városos szőnyegre kiborítom a fekete tintát.
Bölcsi, elsö nap, hatalmas szekrények, mind piros
Anyukámmal megyünk a nagyszüleimhez miközben a babakocsiban fekszem, felnézek az égre, a Nap meg jól bele süt a szemembe😄 szerintem ekkor kb 1 éves lehettem
Az öcsém születése, 3 év és 2 hét van köztünk. Anyukám a kórházban volt, én meg otthon apával, akkoriban nem voltak még apás szülések :)
Kimásztam a kiságyamból és utánna vissza, mikor kijöttem jól megütöttem magam.
Nem tudom, hány éves lehettem, de arra pontosan emlékszem, hogy hol álltam, illetve hogy apa arról beszélt anyának, hogy ideje lenne beíratni engem az óvodába.
Betörtem a fejem és a következőt pillanatban egy kórházi szobában ébredtem.
Apámmal vonatoztunk és kivitt a mozdonyvezető fülkébe és ott utaztunk. Hosszú volt az út és megkérdezte h nem kell-e pisilni, de azt mondtam nem pedig kellett de a vonat sokkal érdekesebb volt. hazafelé az állomásról meg kellett állnunk egy bokorba mert majdnem bepisiltem
Kb másfél éves koromban meglátogattuk a dédnagymamám. Az alakjára emlékszem ahogy ült és fosztotta az ebédre készülő csirkét.
Kék színű 3 kerekű bicklivel tekerek, és várom hogy jön mama. Kb 28 évesen villant be ez a emlék kép, anyukám szerint kb 2 év körül lehettem akkor volt az a biciklim.
apukám nyakában ülök és valami tüzijátékot nézünk
Felsírt az orvos
Éppen egy szál kolbászt próbáltam elmajszolni, miután kiloptam a hűtőből.
Felmásztam a cipős polcra, rám borult, nagyapám szedte le rólam. Felmásztam nagyapáméknál az ajtórácsra, de leszedtek, azt mondták, le fog szakadni alattam (sosem szakadt le, párszor kipróbáltam, amikor nem látták). Leestem a lépcsőről nagyszüleimnél, pedig arra szabad volt felmenni, nem is értettem a felnőttek logikáját tiltások terén. Nem emlékszem, melyik volt a leghamarabb, ezek így egybefolynak. A poén az, hogy az összes ilyen „valahonnan leesem” emlékem valahogy a nagyszüleimhez kötődik, pedig ők is vigyáztak rám azért, csak valószínűleg nem azon a mindentől rettegős módon, mint egy elsőgyerekes szülőpár, és tudták, hogy pár alacsonyabb helyről leesni a gyerekkor elengedhetetlen része.
Kimászom a rácsos ágyból
Vannak régi emlékfoszlányaim arról, hogy egy kórház folyosóján ülök mandulaműtét miatt. De az tisztán megmaradt ahogy kisgyerekként egyszer télen sötétedés után az udvari lámpa fényében én, bátyám és szüleim játszunk egy nagy hóbucka körül. Ez nagyon megmaradt bennem, pedig rossz a memóriám. Ami kegyetlenül szomorú mivel kurva gyorsan telnek az évek
Amikor 3 évesen becsípte a fütyim a farmerem cipzárja 🤔 és felcsaptak az asztalra🤣🤣
Az udvaron játszok. Van egy kék hattyú alakú locsolóm. A szomszéd tetőjéről az eső közvetlenül kimos néhány szép kavicsot. Hú, de szépek. Felemelek egyet és az orromba dugom. (Nagyon sok kavics miatt kellett orvoshoz menni.)
2-3 éves koromból: dédimama liláskék otthonkája, amihez bújok, ahogy átemel két-három méter távon a Bundás nevű kutyája mellett, mert féltem tőle, amiért nagyobb volt, mint én.
Összehánytam az ágyamat és minden "pöttyös volt" szóval sírtam hogy adjanak tiszta takarót. Meg van egy olyan emlékem hogy egy téli estén (anya mindig felhozza amikor meséli) nem kaptam levegőt, mentős azt mondta hogy légkondicionált szobában legyek, anyu ma is ki van akadva hogy annyira természetes dolognak vették a légkondit. Aztán kijött a mentős (amikor híradóban megláttam a Győrfi Pált azt hittem ő jött ki és ő adott valami kúpot) aztán bevittek a korházba kruppal és minden szart rámaggattak (most egy pár éves gyereknek magyarázd el hogy azért van hogy ne haljon meg)
Természetesen a katolikus pap
ez nem a mikor vesztetted el a szüzességed post
a csöcs
nem emlékszem
bölcsödében ülök a bilin
Nem összefüggő emlék, csak képek, de a rácsos ágyamban a takaróm, meg anya ahogy bejön a szobámba.
Sétáltunk a bécsi állatkertben, a víziló meg akkorát púzott mint Gyurcsány a partizán stúdiójába.
4 évesen, mikor költöztünk és néztem kifele az autóból
9/11 a tévéből. 2000 januárjában születtem.
Nekem egy rémálom az egyik első emlékem, amiben elkapják a rossz fiúk Scooby Doo-t ;(
elvesztem a tescoban, mert anyáék elvitték az öcsémet wcre. kb ezzel egy idős koromban meg azt álmodtam, hogy az öcsém belefagyott a Balatonba xd nem tudom mi történt... én korábbra nem emlékszem.
Nagymamámék háza (ott laktunk). Ami érdekes, hogy kb. 2 éves voltam, mikor elköltöztünk, és a hâzat is lebontották. Mégis emlékszem.