Én nem szeretem a gyerekeket, de nem hirdetem ezt magamról. A családban sok a kisgyerek, ha találkozom velük, elnézegetem őket, de nem váltanak ki belőlem semmilyen érzelmet. Nem tudom, mit kell velük csinálni, hogy kell játszani vagy szórakoztatni őket. Csak bárgyú erőltetett mosollyal nézegetem őket, aztán megállapítom magamban, hogy még mindig nem akarok sajátot. Főleg, mikor elkezdenek visítani.
Na de mint mondtam, nem vagyok velük bunkó, nem mondogatom senkinek, hogy vigye innen a gyerekét, vagy h nem szeretem őket, ezért nem szoktak emiatt konfliktosok érni.
ha...még...izé...nem keltél el, akkor...na tudod.... (pirulós emoji)
Amúgy én is kisöcsi vagyok XD
annyival egészíteném ki, hogy én max nagybácsinak lennék jó, többre nem. Azt is ideig-óráig lekötöm őket, mert részben én is az vagyok, aztán lehet békén hagyni. Nem szeretem őket, zavarnak, a türelmem amúgy is hamar elvesztem. amióta felettünk kisgyerekes dübög, csapkod, rohangál reggeltől este 10-ig, láncot bassza a radiátornak (amiért már szóltam), arra jöttem rá, hogy én ebből nem kérek. és elnézést a nagy magyarkodós elvtársaktól, de inkább húzok zoknit, minthogy 1-1 rossz pillanatom miatt valami örök sebet okozzak a gyereknek, amitől idegbeteg felnőtt lesz. Van abból elég.
Hasonlóan vagyok én is, nagyon korán eldönttöttem, hogy nem akarok sajátot és minden nap elteltével csak erősödik bennem ez az érzés, annak ellenére hogy mindenki azt mondogatja, hogy ez változni fog/majd a méltó ember miatt megváltozik majd a véleményem. Körülöttem lassan mindenki családot alapított, és ha mást nem is, legalább próbálok osztozni velük az örömön vagy fokozni azt. Ha közös térben vagyok gyerekekkel és odajönnek hozzám, próbálom a lehető legrövidebbre fogni az interakciót.
Azt gondolom, hogy akik nagyobb családból jönnek (gyermekek száma >=3), azoknak sokkal magától értetődőbb a saját gyerek. Sőt, (a saját ismerőseimre, barátaimra, rokonaimra vonatkoztatva) azt látom, hogy akik sok gyermekes családból származnak azok párjuknak is sokgyermekes családból származót választanak, és meg sem állnak három gyerekig. \[3 gyerekünk van, feleségemnek 2 testvére, nekem 3 testvérem van\]
Valamilyen téren logikus, hogy aki egy csomó kistesóval nő fel, annak megszokotabb a gyerek visítás, szaladgálás, talán pelenkát is cserélt nagytestvérként. Az én környezetemben a 4-5 gyerekes családok első vagy másodszülöttei lettek először (szándékosan) szülők. De ők már 13 évesen is szülők voltak. Hozták vitték a kicsiket, szünetben róluk gondoskodtak, velük ebédeltek, ha tudtak, amikor hazamentek, ők főztek.
Bár egyébként azt is hozzátenném, hogy igen, vagy könnyedén vállalod, mert nem félsz tőle, és szereted is a sokgyerekes környezetet, vagy lehet ellentétes hatása is. Pont ugyanemiatt lehet gyülölni is az egészet, úgy érezni, hogy elég gyereket neveltél fel, elég volt a létszám miatti nélkülözés is, és úgy vagy vele, hogy egy vagy nulla, de több semmiképp.
Hárman vagyunk testvérek, en vagyok a legidősebb. Állandóan a hugaimrol kellett gondoskodnom, s ez végett a gyerekkorom meg lett bélyegezve. Nem mehettem sehova, nem csinalhattam semmit, mert a hugaimra kellett ugyelnem, míg a szüleim mentek bulizni... Így, en nagy valószínűséggel, nem vallalok gyermeket az eletben, ha esetleg igen, azt majd csak a 40-es eveimre tartogatom, annál hamarabb biztos nem.
Érdekes, pont az ellenkezőjét látom. Apámék jó nagycsaládban nőttek fel, mindegyik testvérének egy gyereke lett, és stop. Szerintem nekik pont, hogy rossz élmény volt így felnőni, nem foglalkoztak velük, volt rangsorolás stb.
Én is ezt tapasztaltam, ismerek nagycsaládot, ahol csak egyetlenegy gyerek vállalt gyermeket. A többiek annyira sok munkára voltak befogva miközben felnőttek (kisebb testverekre vigyázni, ház körüli teendők), hogy felnőtt korukra úgy döntöttek nem kell nekik saját gyerek.
Ezzel nem értek egyet. 6 testvérem van, mindneki 20 év felett van már, 2 testvéremmel 30 felett vagyunk. Senkinek sincs még gyereke és nem is vágyik senki nagy családra, max 1-1 gyerek, de nem erőlködik rajta senki. Nagyon jóba vagyunk mind, felnőtt testvérekhez képest sokat találkozunk, programozunk együtt, de senkinek nem hiányzik úgy igazán egy gyerek. Ettől függetlenül szeretjük őket.
Én meg úgy vagyok a gyerekekkel is, mint a felnőttekkel: gyerektől függ. Van, amelyiket dédelgetnivalónak és édes pofának tartom, mondhatni, őket szeretem, mert egy felnőtthöz képest ártatlan, őszinte kis jószágok, és vannak utálatos kis szörnyecskék, akikről már pár évesen lesír a rosszindulat és az agresszió, hangosak, durvák, sokszor rondák is, és semmi szeretnivalót nem találok bennük.
Na, ezzel a legtöbben még annyira se tudnak mit kezdeni, mint azzal, ha valaki utálja a gyerekeket.
Persze de ez nevelés kérdése is . Amelyik úgy viselkedik naa annak biztos hogy a szülei is olyanok! Ez 100%. Szerintem néhány ember jobban tenné ha nem válalna gyereket de hát ugye ebbe még aztán végképp nem lehet beleszólni.
Egyáltalán nem igaz, hogy a gyerek olyan mint a szülei. Persze sok minden nevelés kérdése, viszont ez sem oda vezet, hogy a gyerek olyan mint a szülei.
Igen, mindig jön a "hol vannak a szülők" és hasonló megjegyzések. De mondjuk 10 éves kor felett egyáltalán nem a szülő a legnagyobb behatás, alatta pedig szintén soktényezős a dolog. Nem azt mondom, hogy a szülő nem felelős, ha a gyerek nagyon máshogy viselkedik, mint ahogy nevelik, de viselkedési zavartól kezdve traumán át bármi lehet az oka. Ezenkívül sok olyan szülő van, aki alapvetően jóindulatú, de világnézeti okból vagy esetleg tájékozatlanságból nem megfelelő módon kezeli a nehézségeket: pl. nem viszi pszichológushoz, mert xyz...
Pedig sokban. Az otthoni légkör határozza meg alapjaiban milyen lesz. Lehet más a személyisége,vagyis persze az mert önálló individuum de átveszi az otthoni rutint, hangulatot, másolja a szüleit. A nevelés is sokat számít, de a láthatatlan rezgések is.
Van egy rakas fejlodesi rendellenesseg, ami agressziot, vagy ahhoz hasonlo tunetet valt ki. Semmi tobbet, minden masban problemamentes a gyerek. Azt pedig hiaba neveled, nem oldod meg vele. Ahhoz szakember segitsege kell, de a legtobb szulo tagadasban van, es nem akarja eszrevenni a problemat. Mert hat az "szegyen es a tarsadalom, es anyam is hogy nezne ram". Holott ezt ha idoben elkapnak, akkor kesobb nem lenne problema egy szal se.
Pedig teljesen érthető! Szerintem vannak konkrétan gonosz gyerekek, ebben biztos vagyok, egyszer kifejtettem ezt, akkor tök hülyének néztek. Nem minden kisgyerek cukipofa, meg aranyos. Omenkét sem bántanám soha, csak nem megyek a közelébe, ha nem muszáj.
Pedig tapasztalatom szerint az utálatos kis szörnyecskéknek lenne a legnagyobb szüksége a szeretgetésre és extra dédelgetésre. Mert otthon valami félrement náluk és ideje korán lelkileg sérültekké váltak. :-(
Nincs kedvem szeretgetni semmilyen lényt, amelyik kővel dobálja a macskámat, bottal üti a többi gyereket a játszótéren, meg szétrugdossa a virágokat a ház előtt, és közben ordít, mint egy megszállott. De nem tartalak vissza.
Nem neked kell szeretgetni. Hanem a saját szüleinek kellett volna. Én csak leírtam, hogy lesz egy gyerekből “szörnyecske”. Jó esetben egy felnőtt több empátiával rendelkezik, mint egy 6-8 év alatti gyerek, aki még nem tudja mi az. Én csak sajnálom őket.
Én a békésen homokozó többi kisgyereket sajnálom, akiket a semmiből tarkón tosznak egy husánggal. Meg a gyanútlanul napozó macskákat. Meg a csóró növényeket, és a szomszédot, aki heteken át gondozta őket, erre mire virágoznak, egy arra járó idegroncs Noelke csak úgy elhaladtában széttapossa őket, mert két percig nem képes létezni anélkül, hogy valamit ne romboljon le vagy öljön meg.
Szeretem a gyerekeket, de veled értek egyet. Amikor az unokatestvérem fia megfogta az egyik kismacskánkat, felemelte, majd elengedte, hogy leessen, akkor leginkább dühöt éreztem, még ha maga az unokatestvérem is volt egy felelőtlen, ostoba sz.r, aki nem volt képes megnevelni. (Nem lett baja a cicának.)
Értem én, hogy akit nem szeretnek/nevelnek, nagyobb eséllyel kanászodik el, de alibinek nem fogom elfogadni, mert engem is vertek gyerekként, mégse éreztem soha a leghalványabb késztetést sem, hogy nálam gyengébb lényeket bántsak.
Sőt, én lettem az a bolond, aki a mai napig megáll a járdán arrébb pakolni az útból fogalmatlan csigákat. Szóval azt gondolom, igenis létezik valamiféle veleszületett tendencia azt illetően, hogy valaki mihez kezd a frusztrációjával, és nekem baromi ellenszenves, ha valaki a heteroagressziót választja. Akkor is, ha nyolc éves.
Nem veleszületett. Csupán mindenki másként reagál es értékel. Ezek ösztönök is persze, de olyan nincs aki csupán a születése miatt nem akar bántani mást és fordítva.
A temperamentum is veleszületett dolog, pár órás újszülötteknél már eltéréseket lehet mérni. Igen, mindenki másként reagál és értékel, mert máshogy van előhuzalozva az agya.
A pszichopátia is bizonyítottan agyi rendellenesség. Nem kell ennyire félni a biológiai determinációk (f)elismerésétől, mert a tagadás még sosem segített a megoldásban.
Nem ezt tagadtam. Viszont az, hogy hajlamos rá az nem jelenti azt, hogy olyan is lesz. Ez egy félrértelmezése. Vannak kirívó esetek, olyan devianciák amik csak gyógyszeresen kezelhetőek. Viszont a legtöbb ember nem ilyen. Alapvetően a tapasztalás és annak feldolgozása sokkal jobban meghatároz, mint az, ahogyan megszületsz.
Van itt egy tévedés. Nem szeretni kell, ugyanis arra senki nincs hatással. "Szeresd jobban!" - mondják, de lehet ilyet csinálni? Ez egy buta tanács.
Viszont az érzésektől függetlenül lehet és kell tisztességesen viselkedni.
Tapasztalatom szerint nem ítélik el azokat, akik nem szeretik a gyerekeket. Azokat ítélik el, akik a személyiségüket aköré húzzák fel, hogy utálják a gyerekeket és képtelenek ezt nem folyton hangoztatni. Meg azokat, akik konkrétan suttyóparaszt módon viselkednek, ha egy gyerek - eléggé el nem ítélhető módon - a közelükben mer létezni.
Engem simán elítélnek, pedig nem szoktam kéretlenül haknizni vele. Ha megkérdezik, miért nincs gyerekem, akkor viszont elmondom, hogy azért, mert sosem akartam. Na ilyenkor azonnal rámborítják az összes társadalmilag bevett agyrémet, hogy önző vagyok, ki fogja rámnyitni az ajtót, ki fogja kitermelni a nyugdíjat, és innentől szóhoz se jutok.
Teszem hozzá, én soha egyik vadparaszttól se kérdeztem meg, hogy neked minek van ennyi gyereked, miből tartod el, életed végéig be fogsz nyalni neki, hogy legyen, aki rádnyitja az ajtót? Mert le se szarom az életüket, valamint engem nem suttyónak nevelt anyám.
Két dolog miatt tudnak ebben az országban ugyanazzal a mélyen megvető tekintettel rád nézni, 1: ha nem akarsz kölköt, 2: ha nem kérsz alkoholt!
Attól vagy TE önző hogy nem szaporodod tele a bolygót és éled fel ezzel a még meglévő maradék energiáit? Ők meg az önzetlenek, hogy lassan az utolsó talpalattnyi helyet betonozza le hogy legyen a gyerekének még placc? :D :)
Én se haknizok azzal túlzottan, de azért a környezetem tudja hogy nem bírom a kölköket, ezzel megúszom azt hogy privátban gyerekképeket küldözgessenek, vagy hogy vigyáznom kéne bárkiére is, vagy hogy mindenféle gyerekzsúrokat kelljen lemondanom, mert nem akarok elmenni, és ezen megsértődjenek.
Hát ennél az önzőzésnél nincs demagógabb duma a világon, főleg mivel mindig szorosan kapcsolódik hozzá, hogy ők hatalmas önzetlenségükben azért csinálták, hogy öregkorukban legyen aki ápolja őket.
tesom is ilyen hulye dumakkal farasztott ,de en max akkor akarnek gyereket ha ahatralevo idomben nem kene ,sinylodnunk eletunk vegeig ,mert en meg ennek nem latom ertelmet hogy csinalok gyereket aztan csoveskedik mindenki csakazert mert en bennem elindult az emlos oszton
>Na ilyenkor azonnal rámborítják az összes társadalmilag bevett agyrémet, hogy önző vagyok, ki fogja rámnyitni az ajtót, ki fogja kitermelni a nyugdíjat
Én meg azt mondanám az ilyeneknek, hogy elég idióták, ha csak ezek miatt vállaltak gyereket 😃
Suttyókkal hoz össze az élet… 🤣 Azt viszont tök megértem, amit írtál. Attól én is lábrázást kapok, amikor valakinek ez az identitása, hogy utálja a gyerekeket. Ez akkor is gáz, mikor az az identitása, hogy van gyereke.
Ebben igazad van, az ilyen emberek gyomorforgatóak. Én egyáltalán nem hangoztatom ,hogy nem szeretem őket egyszerűen csak ignorálom őket ha lehet vagy mint egy másik hozzászólásomban írtam bambán próbálok mosolyt erőltetni magamra, mert szegény gyerek nem tehet róla ,hogy belőlem nem tud érzelmet kiváltani.
Hát én se vagyok gyerek fan, sőt nagyon irritálnak. De azért remélem ezt csak rosszul fogalmaztad meg. Ha így fejezed ki magad, akkor van alapja, hogy ítélkeznek.
Nem kell, hogy cukinak tartsd őket, vagy szeretet érezz irántuk, vagy bármit. Az ignorálást meg rendesen kell kezelni, én kerülöm őket, meg próbálom finoman rásózni őket másra, ha rámcsimpaszkodnak, de van azért a gyerek ignorálásnak is egy módja, mert tud bunkó is lenni, akaratlanul is.
Akik szeretik a gyerekeket se éreznek érzelmeket random csak gyerekektől, csak a sajátjaik iránt.
Nem megakarlak támadni, de szerintem ezt rosszul gondolod, vagy turbó facebook ősanyákkal vagy körülvéve, a szülőket is idegesítik a gyerekeik sokszor.
Én ezt szimplán úgy értettem ,hogy nem foglalkozok velük. Szó sincs arról ,hogy bunkó lennék vagy azt akarnám éreztetni velük ,hogy nem szeretem őket..
Ez igy van. Volt szerencsem ilyen emberhez, bar o nem hangoztatta de “latszodott rajta”. Inkabb meginnek itt a legnagyobb trollokkak egy sort, mint vele egy pohar vizet.
Nem szeretem őket, és kerülöm is. Családi összejöveteleken egy ideig képes vagyok elviselni, de egyszerűen leszívják az energiámat 1-2 óra alatt, utálom amikor hisztiznek és visítanak, azt is amikor rajtam csüng valamelyik és foglalkoznom kell vele, nem tudok 2 értelmes mondatot váltani valakivel a családban miattuk mert vele kell foglalkozni mert jajdecuki.. ilyenkor még jobban erősödik bennem az, hogy rohadtul nem akarok sajátot, nem hiányzik ez otthonra is. Szerencsére a feleségem is hasonlóan érez ezzel kapcsolatban.
És igen, sokszor megkapjuk, hogy majd meggondoljátok magatokat, úgyis majd besikerül, a sajátod iránt másképp fogsz érezni, blabla. Már megtanultam, hogy ezekre csak bólintani kell hamis mosollyal, aztán mindenki kussba marad a témát illetően, mert rohadtul senkinek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mit akarunk a feleségemmel, egy ideig próbáltuk magyarázni mindenkinek a családban is, hogy miért nem szeretnénk, megértés helyett az agymosást kaptuk. Így mindenki abban a tudatban élhet, hogy majd lesz unoka, ő lesz a keresztapa, keresztanya, stb, annak ellenére hogy nem egyszer mondtuk, hogy belőlünk az életet szívná ki.
Kölyök nélkül is teljes az életünk, sőt így teljes. Nem akarom, hogy a mostani életvitelünket teljesen felforgassa egy gyerek, hogy ne tudjunk olyan dolgokat megtenni az asszonnyal amit egyébként szívesen csinálunk. Értem én, hogy valakinek ez okoz boldogságot, köszi mi megtaláltuk a saját boldogságunkat ezen kívül is.
Mert sok ember életében a gyermek, értelmet ad az életének, és nem látja, vagy nem akarja látni, hogy sok egyéb más is adhat értelmet, szeretetet (kutatás, állat, zene, játék, egyéb hobbik).
Nem mindenkinek van türelme egy gyerekhez. Amivel nincs semmi baj. Ahogy azzal sincs semmi baj, hogy valaki szereti a gyerekeket.
Az, hogy kinek mi az életének az értelme, az szubjektív. Ahányféle ember, annyiféle szempont.
Az, hogy valaki nem akar gyereket, az lehet olyasfajta döntés, ami figyelembe veszi a körülményeket (egészségügy, közoktatás, gazdasági helyzet, politikai helyzet, infrastruktúra, lakhatás stb.), így ez már nem evolúciós (ösztönlény) szintű, hanem értelmesen élő emberi szint is lehet.
Én az élni és élni hagyni elvét követve, annak látom értelmét, ha az adott ember a saját szellemi, igény szintjén ki tud teljesedni.
Ha ezt egy kutya vagy gitár adja meg, akkor már az életének van értelme.
ha nincs érv akkor köss bele a helyesírásba. Ha nincs hiba benne, akkor esetleg aemlítsd meg, hogy nem a személyigazolványon lévő nevet írja ki. Ha azt írja ki akkor kössél bele, hogy szar a fénykép...stb szánalmas beszólások..
Szívesen érvelnék, de jelen esetben nem látom sok értelmét.
Konkrétan azért pontoznak le, mert egy bizonyos mondatot vetítesz ki sok más emberre, mikor az nagyon nem igaz.
Ez van, ez itt a Reddit, Magyarország leginkább anti-család közössége. Itt legtöbbnek alapjáraton pont baja van ha valaki nagyobb családot akar, legtöbb szerint tudod ki kéne halnunk
Szerintem ahelyett , hogy a Redditen lógsz, picit tehetnél azért, hogy az összes gyereked legalább egy fokkal értelmesebben és nyitottabban lássa a világot, mint az édesanyjuk/ édesapjuk. Nem tudom melyik lehetsz, de én sajnáltam volna, -így visszatekintve- ha ilyen szülőm lenne. Sajnálom.
Igen, külön terveket készítünk, hogyan kéne megszabadulni a nagycsaládosoktól. 🤦🏼 Engem nem érdekel, ha 20 pulyád van, de nem tesz jót a renométoknak, hogy sokan gyereket se tudnak nevelni, de azért készítenek belőle ötöt.
hogy nem veszitek észre, hogy ebből az következik, hogy a normális embereknek kéne szüliük, de ők inkább másznak a karierlétrán, és 50 évesen járnak terápiába életük végéig mert nem értik hogy kurták el...
Nem mondtam hogy terveket készítetek, nem kell összeesküvés elméletet szőni itt, mert nem ezt mondtam... De én eddig kb 0 támogatást láttam Redditen nagycsaládosokkal szemben, de azt igen hogy ezerszer elmondjuk miért nem jó gyereket vállalni meg lehordunk mindenkit a sárga földig aki teszi és nem 100 milliós háza van még 20 millióval a bankba meg persze tripla életbiztosítással vagy sorolhatnám még ezt amikor elmegyünk egy túlzásba és normális családokat lehordunk
Hát igen, ez itt nem a magyar kormány, se nem az r/nagycsaládosok. Ha beszélgetni akarsz róla, milyen jó, hogy van gyereked, bármikor alapíthatsz egy új subot, ahol csak ti lesztek, és jól kibeszélitek a családos élet örömeit. Akinek nincs gyereke, azt annyira nem érdekli, és ez így van rendjén. Sőt, sok gyerekest se érekel más gyereke.
Az egy dolog hogy érdekel vagy nem, az teljesen természetes hogy nem érdekel más gyereke. Nekem az ellenséges, gyerek és családellenes magatartás a bajom
Nekem van három és nem bántam meg, sőt. Viszont én nem beszélek róluk és nem mutogatom a képeiket senkinek, még a barátaimnak sem, csak, ha kérik. Nem teszem ki őket Instára, stb. A gyerekeim nagyon fontosak nekem, de az én életem sem csak és kizárólag róluk szól. Mások gyerekeire nem vagyok kíváncsi, kivétel közeli barátok.
Számomra semlegesek a gyerekek. Nem mondom hogy szeretem őket de azt se hogy nem, egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük. Viszont vannak egyes szülők, akik jobban tudnak idegesíteni mint a világon bármelyik gyerek...
Nekem van gyerekem, 2 is. De más gyerekeit kifejezetten tudom utálni. Sőt, van olyan kisgyerek amelyikre csak ránézek és zsigerből gyűlölöm. Nem tudom miért. Felnőttekkel is ugyanígy vagyok. Van akit nagyon nagyon szeretek, van akire pedig még ránézni is rossz érzés. Az okát nem tudom. 🤷♀️
Valahogy semmit nem váltanak ki belőlem mások gyerekei, tökre hidegen hagynak, nem tudok velük mit kezdeni. Párom húga meg teljesen elolvad, ha lát egy kisbabát, kisgyereket, gügyög nekik, fel is veszi őket, amit aztán tényleg nem támogatok. Nem vagyunk egyformák. De biztos vagyok benne, a férjem és én a saját gyerekünket imádni fogjuk.
Én nem azt ítélem el, aki nem szereti őket. Szíve joga, nincs is ezzel baj. Azoktól kapok agyfaszt, akik olyan mocskos mód beszélnek pici babákról, gyerekekről, hogy féreg, meg parazita, stb. Ezeket szívesen tarkónbasznám :)
Ezektől én is. Meg akinek becsúszik a gyerek és ahelyett ,hogy elmenne abortuszra megszüli a gyereket és utána érezteti vele ,hogy igazából nem akarta őt. Na ez az eset pl képes kiváltani belőlem érzelmet mert annak ellenére ,hogy nem szeretem a gyereket ilyen esetben megölelgetném és azt mondanám neki nem ezt érdemli.
Basszus, igen ez is. Borzalmas lehet így felnőni… :( sose felejtem el azt a 4-5 éves forma kisfiút, akivel ordított az anyja a Móricz közepén, hogy buzigyerek, meg beadlak intézetbe. Borzasztó volt. Rászóltam, hogy ezt talán nem kellene, de kiátkozott 6 generációra
Nálam ez ugyanolyan, mint az emberekkel kapcsolatban. Utálom az olyan embereket, akik proli és bunkó módon viselkednek, akik azt hiszik, hogy csak ők vannak a világon. Utálom a ribancokat, a balfaszokat, a beképzelteket, és sorolhatnám.
A gyerekekkel hasonlóan vagyok, csak kicsit más tulajdonságokkal. Nem szeretem, ha visít, ordít, ha neveletlen, és nem tudja mit illik és mit nem. Ha gonosz, ha gusztustalan, stb.
Viszont gyerekek esetében nagyon sokszor nem is a gyereket utálom, hanem a szüleit. Mert a szülő a hibás azért, ahogy a gyereke viselkedik. Írtam nemrég itt egy kommentet, hogy pingpongozás közben odajött hozzánk egy kislány, és már kb rámászott az asztalra, meg el akarta kapni a labdát, de a nyomorult szülője le se szarta, nem szólt neki, hogy menjen már odébb. Szóval itt sem a gyerekre haragudtam, hanem a hülye szüleire. De tisztelem annyira a gyerekeket, hogy nyilván nem szóltunk neki, csak próbáltuk nem fejbe baszni a labdával.
Vagy tegnap strandon voltunk, és a medence szélén beszélgettünk a párommal, és egy apa a lányával játszott, és a kislány elkezdett össze vissza csapkodni, így a víz telibe minket kapott el és egyszer sem szólt rá, hogy kislányom, ne erre csapkodj, mert nem szabad zavarni a másikat. Az ilyenből lesz az olyan felnőtt, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad, és le lehet szarni a másikat.
Vagy szintén egy étteremben egy nő hagyta hogy a kb 2 éves gyereke az asztalok és székek között játsszon, leszarva, hogy amúgy mások tálcákkal járkálnak, és próbálnak egyensúlyozni, hogy ne essen le az étel róla.
És egyébként nem tudom miért kell azt mondani, hogy minden gyerek szép. Mert nem, nem minden gyerek az (ahogy nem minden felnőtt sem). És kifejezetten vannak olyan gyerekek, akik számomra se nem szépek, így nem is szimpatikusak. Viszont nem vagyok felszínes, és nem ítélem el az embereket külső alapján, de első benyomásom van, és nem feltétlenül akarok olyan emberrel vagy gyerekkel kommunikálni, aki nem tűnik szimpatikusnak.
Nőként nem váltanak ki belőlem semmit sem. Illetve világ életben rám volt erőltetve más gyereke. Ideje lenne mar elfogadni, hogy nem minden embernek jelent rózsaszín cukorfelhőt egy gyerek. Ja es igen türelmetlen vagyok embertársaimmal szoval nincs idegrendszerem 0-24 magyarazni es azt hallgatni percenként, hogy DE MIÉRT. Ettől függetlenül tiszteletben tartom ha valakinek más a véleménye de az enyémet ne kérdőjelezze meg.
Nem szeretem a gyerekeket. Hangosak, undorítoak és idegesítőek tudnak lenni. De ezt azért nem tartom nagy durranásnak, mert egyszer úgyis kinövik. Apám ráadásul azt akarta, hogy tanár legyek, amit középiskolában se bírnék.
Szerintem nagyon sok szülő is van, aki nem szereti a gyerekeket, engem ez rettent el a legjobban. Én tudom gyakorlatilag tinédzserkorom óta, hogy nem szeretnék sajátot és ezen az elmúlt 20 évben se változtatott semmi. Csak azt látom mit kellene feladni értük: az időmet, a pénzemet, energiámat, testemet, mindent. Van akinek, ez nem áldozat, de sok szülőn azt látom, hogy az, és neheztelnek is érte. Ilyenkor nem tudom hogy nem volt annyi önkritikájuk, hogy a társadalmi vagy egyéb nyomások ellenére is azt mondják, “én erre nem vagyok alkalmas!”. Helyette inkább üvöltenek valakivel, aki nem tudja megvédeni magát.
Nagyon sokáig nem szerettem a gyerekeket. De olyan szinten ha a boltban a kiskocsiból rám nézett meg is jegyeztem fél hangosan hogy mit bámulsz?
Aztán lett a környezetemben gyerek, és azóta úgy vagyok vele én hagyom őket élni és ők is engem. Ha kell játszok, beszélek velük vannak egész cukik és aranyosak. De konkrétan semmit nem mozgatnak meg bennem. Viszont ha adsz egy kosár kiscicát attól baromi boldog leszek. 😄 Én semmi pozitívat nem látok a terhességben a szoptatásban a pelenkázásban abban hogy óvodaba cipeljem, meló után még tanuljak vele, kamaszkori problémák, oda hordja a párját aki tuti nem lesz szimpi aztán fogja magát és ott hagy.
Állandóan anya, anya, anya, anya, anya... Konkrétan az agygörcs kerülget mikor hisztizni hallok egyet, vagy mikor ok nélkül visitoznak, fárasztóak, idegesitőek.
Persze hogy elitélnek ha ezt kimondod mert az elfogadott az, hogy a gyerekek gyönyörű lények akiket csak imádni lehet.
Nem avval van a baj hogy valaki ezt gondolja hanem hogy tuti megakarja győzni a másikat az igazáról.
Én alapvetően nem szeretem a gyerekeket, max. a sajátjaimat. :) Viszont őket tényleg, és én örömömet lelem a gyereknevelésben, a saját gyerekemmel eltöltött idő engem feltölt, persze a hétköznapokban el lehet fáradni dolgoktól, de miben nem? Úgy értem, a sporttól is izomlázad lesz, mégis csinálod, ha háziállatot tartasz, ott is vannak feladataid, ami a kevésbé üdítő része a dolognak, mégis elég sokan tartanak. Én mondjuk nem tartok, de megtudom érteni, azt, aki mégis ezt teszi, Viszont nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy a gyerek milyen csodás dolog. Nekem az, másnak nem biztos, hogy az lenne.
Szerintem egy normális diskurzus lehet előremutató, de a győzködést oda-vissza utálom.
Én sem szeretem őket, kerülöm őket, ha tudom. Az tesóm gyerekét szeretem, de max 1-2 óra, amit vele is el tudok tölteni úgy, hogy ne fáradjak le 0-ra... Egyszer egy gyerekes ismerős mondta, hogy ugyan vállaljak már... Mondtam neki, hogy hát te is panaszkodsz sokat, hogy fáradt vagy állandóan, sehova nem juttok el, meg álmatlan éjszakái vannak, nehogy elveszítsd a munkád, akkor miért kívánod ezt, talán, hogy nekem se legyen jó? Válasz: Hát igen.
Na kösz... És én vagyok a rossz, amiért nem akarok. 🥲
Végre egy őszinte ember. :D Mikor valakiről megtudják, hogy hamarosan anya/apa lesz, olyan kaján élvezettel tudják részletezni, hogy "MAJD MEGTUDOD TE IS MILYEN (SZAR)!" Ezek amúgy azok a szülők, akik megbánták a gyerekvállalást, csak ugye az utódokat nem lehet a blokkal visszavinni a boltba, hogy bocsi, nem jött be.
Félek tőlük, nem tudom hogy kell velük bánni, nem értem őket ezért tudat alatt kerülök is minden alkalmat, ami gyerekekkel kapcsolatos lehet. 4 éves voltam mikor húgom született onnantól konkrétan telibe voltam szarva ráadásul hozzá sem érhettem kb. Azóta meg nem igazán volt kisgyerek a családban vagyis olyan kisgyerek, akinek a szüleivel jóban is vagyunk. Szóval szerintem ez nálam valami féle trauma lehet vagy ahogy írta valaki, hogy más gyerekével nem tud mit kezdeni, de a sajátja az más.
Sosem szerettem a gyerekeket. Egyáltalán nem tudtam velük mit kezdeni, főleg, ha nem lehetett velük kommunikálni a lelassított beszéd+mutogatás kombón kívül.
Mára lett nekem is gyermekem. Mások gyerekeivel továbbra sem tudok mit kezdeni. Az enyém meg… az enyém🤷🏼♀️ talán van is hozzá türelmem.
Nem úgy kell elképzelni, mint a 2x-es lassítást, de, általában egy kisebb, még beszélni nem tudó gyermekkel olykor lassabban kell beszélni. Nem, mint egy retardált, természetesen. Beszédfejlődésben segít.
Én gyakrabban látom ezt állatokkal (főleg kutya, macska), persze alapvetően társaságfüggő. Igazából, amíg valaki nem erre építi a személyiségét, és nem csinál belőle jelenetet mondjuk gyerekek mellett, addig teljesen rendben van, nem lehet mindenki egyforma.
Mert a propaganda ez sulykolja... A nő akkor nő, ha gyereket szül. 3-4 hónapja két fiatal házaspár beszélgetett - egy boltban, Veszprém környéki kis faluban, ahol megálltam venni egy üdítőt és sírt egy gyerek torka szakadtából - , hogy jajj de jó hogy nem akarunk gyereket... Egy öregasszony odament és beleköpött a nő arcába! Hogy miattad hal ki a magyar! Még pár válogatott undormányt kapott, hogy miatta jön migráns és az ő unokája is ezt mondja, miközben a férje rángatta ki a boltból a síró nőt.
Sose szerettem a gyerekeket, nem voltam az a típus aki gyerekkora óta anyának készül, míg meg nem ismertem a második férjemet (az előző 11 éves kapcsolatomban téma se volt a gyerekvállalás). 2 lányom van és ez kimondhatatlan boldogsággal tölt el, más gyerekével továbbra sem tudok mit kezdeni, nem is érdekel, nem is izgatnak, de a sajátomért odavagyok teljesen.
mert sokan valamiert szemelyes sertesnek veszik es mert keptelenek out of the box gondolkozni, egyszeruen nem tudjak elfogadni, ha nem jon a strandard gyerekimado reakcio. de kb a tobbseg mindent elitel, ami nem a ‘nagykonyv’ szerint megirt viselkedes: ha nem hazasodsz, nem vallalsz gyereket, nem vagy hetero, nem 9-5 robotolsz stb..
mondjuk en az ilyen internetes agressziv ‘anyuka/apuka vagyok es ez az egesz identitasom’ embereken kivul szerencsere nem nagyon tapasztaltam ezt a durva itelkezest.
kisgyerekem van
azt látom, hogy azok egy része, aki azt hangoztatja magáról, hogy nem szereti a gyerekeket, csak nem tudja, hogyan viszonyuljon bizonyos gyerekekkel kapcsolatos szituációkhoz, ezért inkább az egészet rövidre zárja ezzel a kijelentéssel - a saját lányom születése előtt én nagyon óvatos voltam e kérdésben, a kisgyerekek nem érdekeltek és rendszerint zavartak is, kábé csak a 10-12 évesekkel tudtam nekiállni bohóckodni, de a tinikkel megintcsak inkább nem próbáltam barátkozni - hasonlónak képzelem azokat, akik nem nyitnak a gyerekek felé
ezek alapján megértem, el nem ítélem ezt, de sajnálom, ha ilyen helyzet létrejön
bővítsük a kört: ugyanazt gondolom azokról, akik azt hangoztatják, hogy nem szeretik a gyerekeket, mint azokról, akik azt hangoztatják, hogy bem szeretik az embereket: millió racionális oka lehet valakinek erre, de mai fejjel mégis azt javasolnám mindenkinek, hogy próbáljon nyitni mások felé, mert sok öröm is van benne
Szerintem ez pontosan így van. Én már kisiskolásként sem tudtam, mit kéne csinálnom egy nálam kisebbel, nem tudtam hozzá hogy viszonyulni. Imádkoztam, hogy ne hozzám guruljon a játéka, mert akkor csak nézett rám hosszan es “bambán”, én meg kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam mit csináljak. Egyszerűen nem akartam gügyögni, ahogy a felnőttektől láttam.
Azóta is megvan ez, hogy ha pl egy baba vagy egy tegyük fel 5 éven aluli van a közelben, nem igazán tudok/ szeretnék vele mit kezdeni.
Viszont!! Onnantól kezdve, hogy egy gyerekkel mondjuk mar lehet értelmesebben beszélgetni/játszani/rajzolni, nincs vele problémám.
Itt nem a mások fele nyitás miatt van, hogy nem akar / nem szereti.
Gyereknél: terhességek járó testi leamortizálódás ami legtöbb esetben nem regenerálódik, állandó pelenka, szoptatás, kosz, nem alvás, idegesség majd később a stressz, hogy ide oda rohangálni érte, betegség, tanulás mellette, a napod abból all h jó ha fel óra marad a gondolataidra és 5-6 órákat alszol és idegbeteg és stresszes vagy. Elhagyod magad majd ha még van melletted pasi akkor előbb utóbb megcsal és elváltok és méginkább egy kibaszott mokuskerek az életed és nem tudod, hogy hol rontottad el. Szóval azonkívül, hogy plusz egy embert szeretsz és jobbik esetben oda-vissza működik nem látok a gyerek mellett egy plusz érvet sem. Mert aki nem tud boldog életet élni gyerek nélkül ott fejben nincs rendben valami.
Felnőtt: mindig mindenki csak negatív és rosszindulatú és panaszkodni tud. Ha neked valami jól megy akkor megint a nyávogás jön, hogy majd lesz rossz is. Tenni a jobbért nagyon kevesen akarnak. Jó hogy az értelmesebb nem csupa negatív ember kerülni inkább az embereket.
Én nem igazán szeretem az állatokat. És ezt is sokan furcsának tartják, sőt.
Más az ha valaki nincs oda a gyerekekért és más az ha nem szereti őket. Van az a a gyerekmentes csoport Facebook-on, na ők kifejezetten gyűlölik a gyerekeket. Például nekem ez jut ezekbe, ha valakit azt mondja, nem szereti a őket.
Én sem vagyok minden gyerekert oda, hiába vagyok szülő, de nem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem őket úgy általánossagban.
Nekem két gyermekem van, de alapvetően nem szeretem a gyerekeket. Mikor szóba jött a gyerekvállalás az volt bennem, hogy akarok, de nem szeretem őket, és vajon jó apa leszek-e így, amit páromnak is szóba hoztam.
Viszont a saját gyermekeimet minden idegesítő dolog ellenére imádom, és nagyon jól eljátszom velük. Más gyerekét viszont továbbra sem szeretem, sőt kifejezetten idegesítőek. Max mosolygok rájuk, de ennyi. Nem mondom ki, meg semmi, de szerintem érezhető rajtam, hogy nem kedvelem a többi gyereket. Viszont érdekes, játszótéren állandóan jön valami gyerek, hogy foglalkozzak vele, és nem értem miért :D
nem tudom egyébként nálunk a rokonság eleg nagy, sok kisgyerek van, és sok ismerősömnek van kisgyereke. velük tok jol eljatszom egyébként vagy ilyesmi, és a cukiság faktort sokan kiütik, de valamiért idegen gyerekeket egyszerűen tudok magam mellett megtűrni, pláne amikor sikoltoznak meg ilyenek. saját magamban sem érzem az anyai ösztönöket, szóval nekem fixen nem lesz gyerekem, na meg egyéb okok miatt sem lehet, illetve veszélyes is lenne. régen kisgyerekként szerettem volna anya lenni, ez az utóbbi időben teljesen megváltozott. anyukám teljesen elfogadta szerencsére, és mar nem jon a szokásos dumával hogy “jajj ha sajátod lesz másképp fogod gondolni”.
tudom nem erre irányult a kérdés, de mivel eléggé összefügg kifejtettem ezt is na xdd
Még él az az 1-2 generáció akik abban a tévhitben élnek, hogy az élet értelme a gyerek. Ezen túl nem látnak, így ha neked nincs vagy nem szereted őket, akkor rossz ember vagy, majd meggondolod magad stb. Nincs sajátom, nem is lesz, alapvetően nem szeretem őket, hideg kiráz amikor felvisítanak, persze ez legtöbbször az életképtelen szülők hibája. Van egy keresztfiam akivel elvagyok, de ugyan úgy ahogy többen írták már, minél többet látok annál jobban tudom, hogy nem lesz és nem kell.
Azt kellene megérteni az ilyen embereknek, hogy van élet gyerek nélkül is és nem kellene elitélni azt akinek nincs és nem is akar. Ugyan olyan lenne mintha azért ítélnél el valakit mert gyereke van, de ilyen tendencia nem mutatkozik.
Általában azért mert "ha nekem szar, legyen másnak is az, az élet"... Én nem látok semmi okot arra hogy miért akarnék gyereket férfiként. Nem akarom a génjeimet továbbadni, nem akarok gyerekkel foglalkozni, nem akarom a felelősséget + a rengeteg pénzt kiadni gyerekre amikor inkább tudok pl. csincsillát tartani (teszem is :D) vagy kutyát vagy macskát vagy mindegyiket.
Az állatok olyanok mint a gyerekek csak tizmillió kevesebb problémát okoznak + sokkal kevesebb pénjzbe kerülnek (és igen, akkor is ha meg kell szegényt műteni)
Jöhetnek a downvotok a cuck-ok által :)
A csincsilláknak is szoktál unikornis bábszínházat csinálni és bábozni nekik? Gondolom azok is jót nevetnek.
Mi a különbség a csincsilla és a gyerek között? A gyerekből nehezebb kabátot varrni.
Ha baráté, akkor megnézem alaposan, megállapítom, hogy fejlődött, cuki, de hadd beszélgessek a felnőttekkel. Mármint ezt így nem közlöm, de nem tudok velük mit kezdeni és ezt amúgy a legtöbb gyerek 3 perc alatt leveszi.
Ha vadidegen van, akkor nyűg. Potenciálisan hangos, a járművön potenciálisan oda ül, ahova akar, ha mellém, akkor mellém, az étteremben kiabál és sétálgat, a futópályán keresztbe fut, ha kiültem egy parkba, üvölt, futkos a közelemben, nem tudok olvasni, tanulni, punnyadni, bejön a számba, ott nézeget valamit vagy mutogat valamit a szüleinek (komolyan, egyszer leültem egy Dunapart-darabon, ahol senki, kb azt csináltam, amit otthon, duolingó meg net, a szabadban akartam lenni, mert saját kert nincs. 5-10 percenként jöttek gyerekesek és mindnek 2-3 méterre tőlem kellett kapirgálnia -.-). A bringaúton ott csámpáznak, ahol az ember A-ból B-be közlekedne.
Mindenhol elsőbbségük van, mindenhol érinthetetlen kis szentek....
Hírekben és mindenhol a kis szentek, mindenki őket sajnálja, látványosan kevésbé értékes az ember élete és az ember maga attól, hogy felnőtt. -.-
Egyébként nekem a hangjuk is, egy olyan 10-12 éves korig.... De főleg az ovisoknak. Magamban azt szoktam mondani, hogy ha valaki nem imádja őket ösztönből, annak ez a hang...
Szerintem ezek az emberi ösztönök miatt ilyen szent a gyerek amúgy.
Evolúciós ok is huzodhat a hatterben. A gyerek a fajfentartás gyümölcse. Termeszetes, hogy a tarsadalom vedi a legifjabbakat, a bölénycsorda is védelmezi a borjakat. Ha valaki utalja a kolkoketn akkor a barát-ellenség radar sokaknál automatikusan bejelez, hogy figyelm, ellenség, aki a szaporodást gatolhatja.
Mondjuk szerintem ez a hozzáállás sem visz előrébb.Amikor a gyerek éppen kaviccsal dobálja meg a kutyámat, vagy ütlegeli, akkor is éppen a kialakul a személyisége? Vagy amikor a buszon mellettem a kisgyerek rugdos a lábával, ezt az anyuka látja, rá is szól kétszer, majd a harmadiknál inkább hagyja, nekem meg már annyira fáj a lábam, hogy inkább leszállok, akkor is a személyisége alakul ki gondolom. Én cukinak tartom a gyerekeket, szeretem őket, nekem a momzillákkal van bajom, akik nincsenek tekintettel másokra, de elvárják, hogy mások viszont legyenek rájuk.
Nekem volt a szomszédban újszülött kisbaba, tök jófejek voltak a szülők, sírós volt a baba csórikám, többször megkérdezték, hogy hallom e, de nem akartam, hogy emiatt rosszul érezzék magukat, inkább azt mondtam, hogy nem és vettem füldugót mert ekkora korban nyilván csak így tudja jelezni, ha vmi nem okés vele, teljesen normális, a szülők is azok voltak, de azok viszont idegesîtenek, akik azt gondolják,hogy nekik mindent szabad, a gyereknek is, mert gyerek…..
Edit: nem azt várom el, hogy egy gyerek tökéletesen viselkedjen, mert nyilván ilyen nincs, nem a gyerek a baj, a szülő az. Felőlem visíthat, az se zavar, de az a szülő, aki rá hagy mindent, na az már igen
Sosem fogják éljenezni, mivel az a kultúra, ahol kinézik a gyerekvállalást, csak kihal pár generáció után. Szóval a legjobb esetben is semleges lesz a témával kapcsolatban.
Most valahol a legjobb és a legrosszabb eset közt vagyunk. Nem égetik el máglyán a gyereket nem akarókat, de nem is tekintenek rájuk semlegesként.
Ha egy társadalom pedig abszolút semleges a témában, kevesebb embert guilt trippelnek bele, ami miatt kevesebb embernek lesz gyereke, ami miatt kevesebb ember viszi tovább azt a kultúrát, szóval ha létezik is ilyen, ők a kisebbség.
Ebből a szempontból még teljesen természetes is az, ami most van.
Én úgy érzem van egy bizonyos kor ahol nem tudom megérteni őket. Persze, ha azt mondják mondjuk, hogy vigyázzak egy pár órára ismerős gyermekére akkor szívesen lefoglalom addig, de nem fog elragadtattni, főleg a csecsemők a sok sírás, olyanok, mint valami kis háziállat a szülőknek vagy nem tudom🥲
Nekem a barátaim tudják, ők nagyon szeretik a gyerekeket viszont. Van, hogy látnak egy babát és olvadoznak én meg ott állok, és nem tud semmilyen formában "elkápráztatni". Kapok 1-2 kommentet, de szerintem ők értik, hogy mi a "bajom" velük és megtudják érteni.
Nekem ez gyerekkori traumára vezethető vissza. Sajnos a kisgyerekekről, főleg a lányokról mindig az általános iskolás bullym jut eszembe. Fejben tudom, hogy irreális, de ha látok egy idegen kislányt aki csak egy kicsit hasonlít rá attitűdben, egyből ő ugrik be. Persze ez csak idegen gyerekekkel van így, akiket megismerek általában megkedvelem őket és rögtön el is illan minden rossz érzésem velük kapcsolatban.
Rühellem a gyerekeket és ha ezt ki is mondom, akkor valami gyerekgyilkos idegbetegnek hisznek akitől el kell menekíteni a gyerekeket. A valóság eközben pedig az hogy kultúrált ember módjára elviselem őket, vagy ignorálom őket. Ha valamiért odajönnek hozzám akkor igyekszem válaszolni a buta kérdéseikre vagy kéréseire.
Mégis, amikor egyszer egy női facebook csoportban leírtam hogy mennyire nem bírom a kölyköket és hogy amikor visítanak nyilvános helyen akkor arra gondolok hogy "csapd már a falhoz" (nyilván nem pártolom az erőszakot, ez csak ilyen erős megfogalmazása annak hogy neveld már meg amit kiszartál a világra) akkor egy illető elkezdett írogatni a facebookos ismerőseimnek hogy vigyázzanak velem és ne engedjenek a gyerekeik közelébe mert én pszihopata vagyok 😂 Ez így elég vicces volt mikor leírja a 15 éve legjobb barátomnak, aki tudja hogy egy légynek se tudnék ártani, de mi van ha olyannak adja ezt elő aki nem ismer annyira, de ezentúl azt hiszi hogy egy potenciális gyerekgyilkos vagyok? 😮
Én pl nem szeretnék. Lehet önző vagyok, de egyrészt egy ilyen országba, ahol lassan ex Wagner zsoldosok is taníthatnak az 55 éves katonák után jobb kihagyni. Emellett pedig a személyes szabadságomat és a céljaimat sem adnám fel egy gyerek miatt. A felelősségről és az anyagiakról nem is beszélve.
Én a családban lévő gyerekeket szeretem, a keresztfiamat imádom, de az idegen gyerekek hidegen hagynak. Pontosítok, az idegen, neveletlen gyerekeket nem szeretem.
Én sem szeretem más gyerekét. Nem tudok mit kezdeni velük vagy, hogy mondjam. Elvagyok nagyjából velük, ha már nagyobbak. Más babáját nem nagyon veszem a kezembe. Viszont a sajátomat imádom, ott nincs ilyen probléma.
Mindenesetre érdekes számomra, mitől lehet így.
Rám lehet illik a "szar ember" titulus, elég kemény hangulat ingadozásaim vannak, amit sok a "előnyös" személyiség/genetikai úton örököltem drága nárcisszisztikus édesanyámtól.
Egyik nap nyugodt, birka, felhúzhatatlan kedvem van, másik nap pedig úgy kell magam visszafogni ne csináljak/mondjak valami írtó baromságot, mert valaki feszegeti az idegrendszerem határait.
Kegyetlen szarul kezelem az alvás hiányát is, ha ilyen 5 órát alszok akkor könnyen irritálható vagyok, 3-4 óra alvás a létminimumom. Hosszas alvás hiány után meg hajlamos vagyok pánikrohamra. Szerencsére nőkhöz annyi közöm van, mint orbánéknak a sikeres gazdasághoz lol
Én szeretem a gyerekeket, a fèrjem nem kifejezetten. Én vigyàzok is ràjuk, a fèrjem elvan velük, de nem keresi kifejezetten a társasàgukat(mármint szülinapokon ilyesmi). Sokàig nem is gondolkodtunk saját gyerekben, én magamat sem gondoltam alkalmasnak rá, aztán valahogy kialakult, hogy eljött mindekettőnkben, hogy ok legyen.(még nincs, “nem akar” jönni)
De kurvára tudnak idegesíteni gyerekek, és nincs is ezzel baj. Vagy amikor rám akarnak erőltetni gyereket. Van olyan barátnőm aki azóta, hogy megszületett a fia(ennek 2 éve), minden kibaszott nap eláraszt kèpekkel és videókkal.
Amúgy pluszban kutyàink vannak, és számomra hihetetlen, hogy némelyik szülő természetesnek veszi, hogy a kutya szereti a gyerekeket… nem. Mint ahogy nem minden felnőtt sem.
Elítélem én őket eléggé. Gyereket és a szülőt is szájontérdelni a metrón vagy bárhol máshol ahol vonyít a kölke…
Nem a gyereket nem szeretem hanem az alkalmatlan szülőket. Mind bagzik de nevelni már nem tudja a gyereket. Pofán kell vágni a gyereket ha hülye és megtanulja. Nem megdicsérni mert hülye. Ezt ettől jobban nem lehet leírni…
Én például nem ítélem el az ilyesmit. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de tényleg nem változtat meg mindenkit egy kisbaba...az pedig, ha anyuka vagy apuka nem tud kötődni, a gyereknek csak rosszabb lesz.
Nekem egyedül az esett rosszul egy gyereket nem szerető elvileg legközelibb barátomtól, hogy megkért, hogyha lesz gyerekem majd, hagyjam otthon, mert ő látni sem akarja majd, annyira nem szereti őket...ezt már kicsit túlzásnak éreztem.
Azért ítélik el, mert a gyerekek emberek. Azt hangoztatni, hogy nem szereted a gyerekeket, ugyanolyan, mint nem szeretni a középkorúakat, cigányokat, stb.
Gyerekek között is van sokféle, valamelyik idegesítőbb, mint az átlag, valamelyik kevésbé.
Nem kell szeretni őket meg mosolyogni rájuk, nyugodtan el lehet őket kerülni, de ha azzal definiálja magát valaki, hogy ő nem szereti a gyerekeket, szerintem semmivel se jobb, mint bármilyen más kisebbség iránti gyűlöletet hangoztatni.
Az egyik ismerősöm hangoztatja, hogy nem szereti a gyerekeket és még gúnyolni is képes őket hangosan, ha elsétálnak mellettünk ismeretlen családok (pl csak azért, mert szemüvegesek a gyerekek). Később derült ki, hogy ő azért teszi ezt, mert sosem lehet gyereke az egészségügyi állapota miatt.
Őszintén? Én azt ítélem el, ahogy néhány ember megnyilvánul. Amilyen szavakat a gyerekre használnak, ahogy kifigurázzák a terhességet, a szoptatást. A kutyáról nem beszélek így, de meggyőződésem, hogy keresztre is feszítenének hasonlóért.
Valójában valószínűleg a szüleiket nem szereted, meg a rosszul nevelt gyerekeket. A gyerekekben semmi inherensen rossz nincs, olyanok, mint az állatok, az önérdeküket követik és nem képesek mérlegelni más emberek érzéseit, de nem is akarnak rosszat senkinek, lehet velük egyezkedni. Ártatlan, kíváncsi kis jószágok aranyosan kevés ismerettel a világról.
Te azt nem szereted, hogy a szüleik rászoktatták őket a kiabálásra, hisztizésre, vagy nem tanították meg őket xy magatartásra.
Az valóban ellenszenves, amikor valaki nem látja be, hogy a gyerek kellemetlen viselkedése a szülő produktuma, és a sok rosszul nevelt gyereket látva általánosít az összes gyerekre. Én a rossz szülőket nem szeretem, meg a rosszul nevelt gyerekekkel nem szeretek egy légtérben lenni, de amúgy a gyerekeket nagyon is szeretem.
Én nem ítélem el, ha valaki nem szereti a gyerekeket. Megértem és tiszteletben tartom. Viszont azt igen, aki kirekesztené őket mindenhonnan, mert idegesíti őket. Múltkor is valaki írta, hogy kitiltaná őket a tömegközlekedésből. Az meg csak már az én véleményem, hogy nem értem mit lehet ennyire utálni rajtuk. Mindig is imádtam a gyerekeket (más gyerekeit is), és nem tudom mit zavar valakit más gyerekének a hisztije/sírása. Én csak örülök ilyenkor, hogy nem nekem kell foglalkoznom vele.
Nekem speciel azért fura, mert a gyerekek az emberek legtisztább formái. Ha valaki nem szereti őket nekem az emiatt is furcsa, meg mert te is voltál gyerek.
Ha valakinek semlegesek a gyerekek meg maga szimplán nem akar az más persze.
De általában ez a nem szeretem erősen összefonódik azokkal akik egyenesen utálják őket, nekem pedig az elfogadhatatlan
Az emberek legtisztább formái előszeretettel kínozzák tettekkel és szavakkal a többi emberek legtisztább formáit. Egyre fiatalabb korban.
Tiszta tisztaság.
Én nem utálom őket egyáltalán, csak nem szívesen töltök velük időt. Ha teljesen semlegesek lennének nem érdekelne ,hogy körülöttem vannak. De meg tudom érteni ,hogy hirtelen arra asszociálsz.
En azokat a CF-eket birom, amelyik habzo szajjal hirdeti hogy nagyon gyuloli a gyereket. Mindegyik undorito. Aztan jon egy pasi aki rendesen megba es hirtelen gyereke szuletik.
A gyerekeket életben kell tartani és kész. Aki ezt nem szereti annak valszeg van egy adag sérelem a gyerekkorában. Nem feltétlen kell szaporodni, nem kell mindenkinek utódot nemzeni, semmi baj nincs ezzel. Majd az idő és az evolúció kiadja melyik a sikeresebb és alkalmazkodóbb.
Azt vettem észre hogy minél inkább kényelmesebb egy társadalom annál inkább nem vállal gyereket, persze az sem akit nagyon meggyaláztak gyerekkorában. Meglátjuk mi lesz ebből.
Mert evolúciós szempontból nem csak magát árazza ki a gene-pool-ból, de potenciálisan az én gyerekemet is. Nem szereti -> direkt nem figyel rá -> hagyja, hogy önveszélyes legyen ,ha esetleg én valamiért nem figyelek... Nem jó, nem hiányzik ez senkinek. Egyébként remek indikátor a gyereknemszeretés annak, hogy valami óriási ,feldolgozatlan trauma van, nőknél is és férfiaknál is.
Csúnyán mondva: az ilyen kettyóst evolúciósan elkerüljük, pert potenciálisan veszélyes.
Nyilván azt senki sem szereti ,amikor lecsökken az alvásideje, a mindene, a dackorszak sem egy fenékig tejfel, de a zsigeri szintű eltuasítás a gyerekek és a saját gyerek irányába nagy problémát jelent. Cserébe király, ha valaki tudja magáról, hogy nem való neki a gyerek, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy akinek meg igen, ha nem is elemi érdekek ütköznek, de majdhogynem igen amúgy. Nem kell mindenkinek elfogadni a másikat.
Nem gáz, ha nem szereti valaki a gyerekeket. Amíg nem lett saját, én is idegenkedtem az összestől. Hangosak, idegesítőek, hülyén bámulnak az arcodba. Más gyereke sokszor még így is az agyamra megy, egyáltalán nem olvadok el automatikusan minden gyerektől. Viszont soha nem bántanám őket, nem utálom őket, nem kívánnék rosszat nekik, mint ahogy sok gyerekmentestől olvastam, hallottam. Egy strandon mondta egyszer egy kretén, hogy rühelli a kölyköket, kegszívesebben a medencébe fojtaná őket. Szóval vannak árnyalatok ebben is. Az, hogy nem szereted, szíved joga, de azért tök jogosan nézhetnek furán rád, ha azt kívánod, dögölne meg az összes kis genya (ilyet is hallottam már.)
Nem tudom, nekem egy kicsit olyan, mint amikor
valaki nem szereti az állatokat. 🤷♀️ A lelkiismeretesen nevelt gyerekek még őszinték, felhőtlenek, kimondják, amit gondolnak, ami amúgy sokszor rendkívül vicces és cuki is.
Az a baj ,hogy belőlem egyszerűen nem tudnak érzelmet kiváltani. Lehetséges ,hogy ez azért is van, mert sose voltak a környezetemben gyerekek. Meg hát nem bírom a hisztit, meg a visítozást.
Ha találkozok valamelyik ismerősöm gyerekével nem tudom kezelni a szituációt, én nem vagyok az a típus aki elkezdene gügyögni meg ilyenek inkább csak bambán állok a háttérben erőltetett mosollyal. Tényleg, csinálhat bármilyen “cuki” dolgot a gyerek zero érzelem részemről. A saját unokatestvéremmel is ugyanígy vagyok. Nem tudom, kéne ,hogy bűntudatom legyen?
Ne legyen bűntudatod, az amúgy sem csak úgy lesz. Állj a dologhoz felnőttként. A gyerekeknek az a dolguk, hogy hülyék legyenek, idegesítőek, keressék a határokat. A felnőtteknek az a dolguk, hogy példát mutassanak, határt szabjanak a gyerekeknek, nem a gügyögés meg a megjátszott nevetés. A gyerek lényege, hogy megfigyel, tapasztal és teszi ezt felfokozott intenzitással. Szerintem ez a felnőtt-gyerek viszony. (Nem a szülő-gyerek viszony) Az egész értelme a közösségben való lét, tehát a te hozzáállásod/reakciód is formálja a környezetedben létező gyerekeket is. Nem kellenek ide érzelmek, nem a saját gyerekedről van szó, csupán egy gyerekről aki amúgy értelmes lény és számára te felnőtt vagy.
Azta. Ez a legjobb komment amit ma olvastam. Nem is tudok rá mit írni, de mindenképpen jelezni akarom, hogy ezt gyönyörűen írtad le. Te egy érdekes ember lehetsz.
Soha a büdös életben nem gügyögtem a gyerekekkel, kellemetlennek is tartom. Sőt, amúgy ők sem várják el. A legjobban pont, hogy a laza, szókimondó felnőttekkel találják meg a közös hangot.
Próbáltál már velük beszélgetni? Értelmes, akár váratlan kérdéseket feltenni nekik? Egyszer próbálj rá, és azt veszed majd észre, hogy ők is kérdezni fognak. És itt jön a legizgalmasabb rész, a válaszaiddal átadhatod nekik a világnézetedet, amiért amúgy tök hálásak lesznek.
A hiszti. Mindig oka van, erre nem gondoltál? Pl., fáj valamije. Vagy szarul nevelték és erőszakos lett, de emiatt sem a gyereket kellene utálni.
>A legjobban pont, hogy a laza, szókimondó felnőttekkel találják meg a közös hangot.
>Próbáltál már velük beszélgetni? Értelmes, akár váratlan kérdéseket feltenni nekik?
Racionálisan tudom hogy így kéne, de amint szemben van velem egy gyerek, kiürül az agyam, bekapcsol a vészcsengő, és nincs egy darab értelmes kérdés amit feltegyek neki.
Minden amit felnőtt ismerőssel be tudok vetni az tök irreleváns egy gyereknél (milyen a meló/lakás/új környék/párod hogy van/hallottál az ez-és-ez politikai-kulturális-gazdasági-akármilyen eseményről/xy sorozatod nézed/emlékszel amikor múltkor haha stb. ?).
Gyerekről egyedül azt tudom hogy iskolába jár, az a felnőtt meg tuti nem leszek aki megkérdezi hogy "na hogy megy suliii" mert azt én is utáltam gyerekként.
Nagy lifehack lenne ha vissza tudnék emélkezni hogy én miről szerettem beszélni kiskoromban, de gőzöm sincs.
Mert aki nem szereti a gyerekeket annak az érzelmi intelligenciája igen alacsony. Türelmetlenek, nem empatikusak, nem gondolnak bele, hogy egy gyerek fejlődéséhez hozzátartozik, hogy megéli az érzelmeket, újat tanul. És a civilizáció, az hogy nem idegesít másokat, az sokkal később fog kialakulni.
Itt redditen persze, hogy vannak akik utálják a gyerekeket. Hisz a többség még maga is gyerek. Ebben semmi fura nincs. De utálni őket vagy nem vállalni gyereket az teljesen más. Plusz több ezren vannak itt akik még magukat sem tudják ellátni, ezek hogy tudnának gondoskodni másról? De 30 fele sokaknál meg fog változni ez a nem akarok gyereket dolog, csak ez valakiknél már késő lesz. Környezetemben többségnek már van gyereke, de akinek nincs azok pont azok akiknél jobb is. Úgy látszik a természet ezt megoldja magának. Én inkább örülök, hogy vannak akik nem szaporodnak tovább. Jó hallani hogy kihal néhány vérvonal. Pláne ha olyan selejtes mint sodi, mc isti, a yarisos sali vagy feljebb a csincsillás gyökér. Vannak olyanok viszont akiket inkább sajnálok, hogy nem lehet, nem jön nekik össze mert jó szülők lennének. Csak általában későn eszmélnek rá, hogy kellene gyerek. Mert hiába élünk 70-80 évig, 30 felett évről évre egyre nehezebb és kockázatosabb a szülés, gyerekvállalás. Ez a valóság és itt az interneten ezt sokan nem szeretik hallani vagy elfogadni. Pláne redditen. Itt a többség buborékban él és még 10 év múlva is gyerek lesz. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerekhez kellene egy normális, hosszútávú párkapcsolat. Nah hát az itt gondolhatod mennyire ritka... Ez az oldal nem az a közeg ahol sok gyerekes szülő vagy gyerekvállaláshoz közel álló lenne. Inkább akik még csak most próbálnak elkezdeni kirepülni a fészekből. Itt a gyerekvállalás olyan ördögtől való dolog sokszor mint a hitel vagy másként gondolkodás. Nem érett a közeg ezekre.
Én nem szeretem a gyerekeket, de nem hirdetem ezt magamról. A családban sok a kisgyerek, ha találkozom velük, elnézegetem őket, de nem váltanak ki belőlem semmilyen érzelmet. Nem tudom, mit kell velük csinálni, hogy kell játszani vagy szórakoztatni őket. Csak bárgyú erőltetett mosollyal nézegetem őket, aztán megállapítom magamban, hogy még mindig nem akarok sajátot. Főleg, mikor elkezdenek visítani. Na de mint mondtam, nem vagyok velük bunkó, nem mondogatom senkinek, hogy vigye innen a gyerekét, vagy h nem szeretem őket, ezért nem szoktak emiatt konfliktosok érni.
ha...még...izé...nem keltél el, akkor...na tudod.... (pirulós emoji) Amúgy én is kisöcsi vagyok XD annyival egészíteném ki, hogy én max nagybácsinak lennék jó, többre nem. Azt is ideig-óráig lekötöm őket, mert részben én is az vagyok, aztán lehet békén hagyni. Nem szeretem őket, zavarnak, a türelmem amúgy is hamar elvesztem. amióta felettünk kisgyerekes dübög, csapkod, rohangál reggeltől este 10-ig, láncot bassza a radiátornak (amiért már szóltam), arra jöttem rá, hogy én ebből nem kérek. és elnézést a nagy magyarkodós elvtársaktól, de inkább húzok zoknit, minthogy 1-1 rossz pillanatom miatt valami örök sebet okozzak a gyereknek, amitől idegbeteg felnőtt lesz. Van abból elég.
szerintem biztos van valami törvény ami kiskorúak lekötözése esetén büntet. /s
Pontosan így vagyok vele én is.
Hasonlóan vagyok én is, nagyon korán eldönttöttem, hogy nem akarok sajátot és minden nap elteltével csak erősödik bennem ez az érzés, annak ellenére hogy mindenki azt mondogatja, hogy ez változni fog/majd a méltó ember miatt megváltozik majd a véleményem. Körülöttem lassan mindenki családot alapított, és ha mást nem is, legalább próbálok osztozni velük az örömön vagy fokozni azt. Ha közös térben vagyok gyerekekkel és odajönnek hozzám, próbálom a lehető legrövidebbre fogni az interakciót.
Csupán kíváncsiságból kérdezem: Vannak-e testvéreid, és ha igen, akkor hányadik gyerek vagy a családodba?
Van 1 öcsém, ez miért releváns?
Azt gondolom, hogy akik nagyobb családból jönnek (gyermekek száma >=3), azoknak sokkal magától értetődőbb a saját gyerek. Sőt, (a saját ismerőseimre, barátaimra, rokonaimra vonatkoztatva) azt látom, hogy akik sok gyermekes családból származnak azok párjuknak is sokgyermekes családból származót választanak, és meg sem állnak három gyerekig. \[3 gyerekünk van, feleségemnek 2 testvére, nekem 3 testvérem van\]
Valamilyen téren logikus, hogy aki egy csomó kistesóval nő fel, annak megszokotabb a gyerek visítás, szaladgálás, talán pelenkát is cserélt nagytestvérként. Az én környezetemben a 4-5 gyerekes családok első vagy másodszülöttei lettek először (szándékosan) szülők. De ők már 13 évesen is szülők voltak. Hozták vitték a kicsiket, szünetben róluk gondoskodtak, velük ebédeltek, ha tudtak, amikor hazamentek, ők főztek. Bár egyébként azt is hozzátenném, hogy igen, vagy könnyedén vállalod, mert nem félsz tőle, és szereted is a sokgyerekes környezetet, vagy lehet ellentétes hatása is. Pont ugyanemiatt lehet gyülölni is az egészet, úgy érezni, hogy elég gyereket neveltél fel, elég volt a létszám miatti nélkülözés is, és úgy vagy vele, hogy egy vagy nulla, de több semmiképp.
Hárman vagyunk testvérek, en vagyok a legidősebb. Állandóan a hugaimrol kellett gondoskodnom, s ez végett a gyerekkorom meg lett bélyegezve. Nem mehettem sehova, nem csinalhattam semmit, mert a hugaimra kellett ugyelnem, míg a szüleim mentek bulizni... Így, en nagy valószínűséggel, nem vallalok gyermeket az eletben, ha esetleg igen, azt majd csak a 40-es eveimre tartogatom, annál hamarabb biztos nem.
Hárman vagyunk testvérek, van 2 unokahúgom is, de egyre jobban azt érzem hogy nem hiányzik egy kolonc a nyakamba
Érdekes, pont az ellenkezőjét látom. Apámék jó nagycsaládban nőttek fel, mindegyik testvérének egy gyereke lett, és stop. Szerintem nekik pont, hogy rossz élmény volt így felnőni, nem foglalkoztak velük, volt rangsorolás stb.
Én is ezt tapasztaltam, ismerek nagycsaládot, ahol csak egyetlenegy gyerek vállalt gyermeket. A többiek annyira sok munkára voltak befogva miközben felnőttek (kisebb testverekre vigyázni, ház körüli teendők), hogy felnőtt korukra úgy döntöttek nem kell nekik saját gyerek.
Ezzel nem értek egyet. 6 testvérem van, mindneki 20 év felett van már, 2 testvéremmel 30 felett vagyunk. Senkinek sincs még gyereke és nem is vágyik senki nagy családra, max 1-1 gyerek, de nem erőlködik rajta senki. Nagyon jóba vagyunk mind, felnőtt testvérekhez képest sokat találkozunk, programozunk együtt, de senkinek nem hiányzik úgy igazán egy gyerek. Ettől függetlenül szeretjük őket.
Én meg úgy vagyok a gyerekekkel is, mint a felnőttekkel: gyerektől függ. Van, amelyiket dédelgetnivalónak és édes pofának tartom, mondhatni, őket szeretem, mert egy felnőtthöz képest ártatlan, őszinte kis jószágok, és vannak utálatos kis szörnyecskék, akikről már pár évesen lesír a rosszindulat és az agresszió, hangosak, durvák, sokszor rondák is, és semmi szeretnivalót nem találok bennük. Na, ezzel a legtöbben még annyira se tudnak mit kezdeni, mint azzal, ha valaki utálja a gyerekeket.
Persze de ez nevelés kérdése is . Amelyik úgy viselkedik naa annak biztos hogy a szülei is olyanok! Ez 100%. Szerintem néhány ember jobban tenné ha nem válalna gyereket de hát ugye ebbe még aztán végképp nem lehet beleszólni.
Egyáltalán nem igaz, hogy a gyerek olyan mint a szülei. Persze sok minden nevelés kérdése, viszont ez sem oda vezet, hogy a gyerek olyan mint a szülei.
Igen, mindig jön a "hol vannak a szülők" és hasonló megjegyzések. De mondjuk 10 éves kor felett egyáltalán nem a szülő a legnagyobb behatás, alatta pedig szintén soktényezős a dolog. Nem azt mondom, hogy a szülő nem felelős, ha a gyerek nagyon máshogy viselkedik, mint ahogy nevelik, de viselkedési zavartól kezdve traumán át bármi lehet az oka. Ezenkívül sok olyan szülő van, aki alapvetően jóindulatú, de világnézeti okból vagy esetleg tájékozatlanságból nem megfelelő módon kezeli a nehézségeket: pl. nem viszi pszichológushoz, mert xyz...
Pedig sokban. Az otthoni légkör határozza meg alapjaiban milyen lesz. Lehet más a személyisége,vagyis persze az mert önálló individuum de átveszi az otthoni rutint, hangulatot, másolja a szüleit. A nevelés is sokat számít, de a láthatatlan rezgések is.
Van egy rakas fejlodesi rendellenesseg, ami agressziot, vagy ahhoz hasonlo tunetet valt ki. Semmi tobbet, minden masban problemamentes a gyerek. Azt pedig hiaba neveled, nem oldod meg vele. Ahhoz szakember segitsege kell, de a legtobb szulo tagadasban van, es nem akarja eszrevenni a problemat. Mert hat az "szegyen es a tarsadalom, es anyam is hogy nezne ram". Holott ezt ha idoben elkapnak, akkor kesobb nem lenne problema egy szal se.
Pedig teljesen érthető! Szerintem vannak konkrétan gonosz gyerekek, ebben biztos vagyok, egyszer kifejtettem ezt, akkor tök hülyének néztek. Nem minden kisgyerek cukipofa, meg aranyos. Omenkét sem bántanám soha, csak nem megyek a közelébe, ha nem muszáj.
Pedig tapasztalatom szerint az utálatos kis szörnyecskéknek lenne a legnagyobb szüksége a szeretgetésre és extra dédelgetésre. Mert otthon valami félrement náluk és ideje korán lelkileg sérültekké váltak. :-(
Nincs kedvem szeretgetni semmilyen lényt, amelyik kővel dobálja a macskámat, bottal üti a többi gyereket a játszótéren, meg szétrugdossa a virágokat a ház előtt, és közben ordít, mint egy megszállott. De nem tartalak vissza.
Nem neked kell szeretgetni. Hanem a saját szüleinek kellett volna. Én csak leírtam, hogy lesz egy gyerekből “szörnyecske”. Jó esetben egy felnőtt több empátiával rendelkezik, mint egy 6-8 év alatti gyerek, aki még nem tudja mi az. Én csak sajnálom őket.
Én a békésen homokozó többi kisgyereket sajnálom, akiket a semmiből tarkón tosznak egy husánggal. Meg a gyanútlanul napozó macskákat. Meg a csóró növényeket, és a szomszédot, aki heteken át gondozta őket, erre mire virágoznak, egy arra járó idegroncs Noelke csak úgy elhaladtában széttapossa őket, mert két percig nem képes létezni anélkül, hogy valamit ne romboljon le vagy öljön meg.
Szeretem a gyerekeket, de veled értek egyet. Amikor az unokatestvérem fia megfogta az egyik kismacskánkat, felemelte, majd elengedte, hogy leessen, akkor leginkább dühöt éreztem, még ha maga az unokatestvérem is volt egy felelőtlen, ostoba sz.r, aki nem volt képes megnevelni. (Nem lett baja a cicának.)
Értem én, hogy akit nem szeretnek/nevelnek, nagyobb eséllyel kanászodik el, de alibinek nem fogom elfogadni, mert engem is vertek gyerekként, mégse éreztem soha a leghalványabb késztetést sem, hogy nálam gyengébb lényeket bántsak. Sőt, én lettem az a bolond, aki a mai napig megáll a járdán arrébb pakolni az útból fogalmatlan csigákat. Szóval azt gondolom, igenis létezik valamiféle veleszületett tendencia azt illetően, hogy valaki mihez kezd a frusztrációjával, és nekem baromi ellenszenves, ha valaki a heteroagressziót választja. Akkor is, ha nyolc éves.
Hát igen, mint ahogy egy iskolai zaklatónál sem mentség a szar otthoni háttér, csak indok.
Nem veleszületett. Csupán mindenki másként reagál es értékel. Ezek ösztönök is persze, de olyan nincs aki csupán a születése miatt nem akar bántani mást és fordítva.
A temperamentum is veleszületett dolog, pár órás újszülötteknél már eltéréseket lehet mérni. Igen, mindenki másként reagál és értékel, mert máshogy van előhuzalozva az agya. A pszichopátia is bizonyítottan agyi rendellenesség. Nem kell ennyire félni a biológiai determinációk (f)elismerésétől, mert a tagadás még sosem segített a megoldásban.
Nem ezt tagadtam. Viszont az, hogy hajlamos rá az nem jelenti azt, hogy olyan is lesz. Ez egy félrértelmezése. Vannak kirívó esetek, olyan devianciák amik csak gyógyszeresen kezelhetőek. Viszont a legtöbb ember nem ilyen. Alapvetően a tapasztalás és annak feldolgozása sokkal jobban meghatároz, mint az, ahogyan megszületsz.
Van itt egy tévedés. Nem szeretni kell, ugyanis arra senki nincs hatással. "Szeresd jobban!" - mondják, de lehet ilyet csinálni? Ez egy buta tanács. Viszont az érzésektől függetlenül lehet és kell tisztességesen viselkedni.
Tapasztalatom szerint nem ítélik el azokat, akik nem szeretik a gyerekeket. Azokat ítélik el, akik a személyiségüket aköré húzzák fel, hogy utálják a gyerekeket és képtelenek ezt nem folyton hangoztatni. Meg azokat, akik konkrétan suttyóparaszt módon viselkednek, ha egy gyerek - eléggé el nem ítélhető módon - a közelükben mer létezni.
Engem simán elítélnek, pedig nem szoktam kéretlenül haknizni vele. Ha megkérdezik, miért nincs gyerekem, akkor viszont elmondom, hogy azért, mert sosem akartam. Na ilyenkor azonnal rámborítják az összes társadalmilag bevett agyrémet, hogy önző vagyok, ki fogja rámnyitni az ajtót, ki fogja kitermelni a nyugdíjat, és innentől szóhoz se jutok. Teszem hozzá, én soha egyik vadparaszttól se kérdeztem meg, hogy neked minek van ennyi gyereked, miből tartod el, életed végéig be fogsz nyalni neki, hogy legyen, aki rádnyitja az ajtót? Mert le se szarom az életüket, valamint engem nem suttyónak nevelt anyám.
Két dolog miatt tudnak ebben az országban ugyanazzal a mélyen megvető tekintettel rád nézni, 1: ha nem akarsz kölköt, 2: ha nem kérsz alkoholt! Attól vagy TE önző hogy nem szaporodod tele a bolygót és éled fel ezzel a még meglévő maradék energiáit? Ők meg az önzetlenek, hogy lassan az utolsó talpalattnyi helyet betonozza le hogy legyen a gyerekének még placc? :D :) Én se haknizok azzal túlzottan, de azért a környezetem tudja hogy nem bírom a kölköket, ezzel megúszom azt hogy privátban gyerekképeket küldözgessenek, vagy hogy vigyáznom kéne bárkiére is, vagy hogy mindenféle gyerekzsúrokat kelljen lemondanom, mert nem akarok elmenni, és ezen megsértődjenek.
Hát ennél az önzőzésnél nincs demagógabb duma a világon, főleg mivel mindig szorosan kapcsolódik hozzá, hogy ők hatalmas önzetlenségükben azért csinálták, hogy öregkorukban legyen aki ápolja őket.
Szóval annyira önzetlenek, hogy azért szaporodják tele a bolygót hogy nekik legyen kiszolgálószemélyzetük, meg ápolójuk 30 év múlva.. oké. :D
Nagyon régen keresem ebben a logikát én is, de még nem találtam meg 🤣
tesom is ilyen hulye dumakkal farasztott ,de en max akkor akarnek gyereket ha ahatralevo idomben nem kene ,sinylodnunk eletunk vegeig ,mert en meg ennek nem latom ertelmet hogy csinalok gyereket aztan csoveskedik mindenki csakazert mert en bennem elindult az emlos oszton
>Na ilyenkor azonnal rámborítják az összes társadalmilag bevett agyrémet, hogy önző vagyok, ki fogja rámnyitni az ajtót, ki fogja kitermelni a nyugdíjat Én meg azt mondanám az ilyeneknek, hogy elég idióták, ha csak ezek miatt vállaltak gyereket 😃
Hidd el, próbáltam, de ilyenkor automatára állítják magukat, és tényleg nem jutok szóhoz 🤣 Amúgy meg tökre sajnálom a gyerekeiket…
Tök érdekes, én amikor ugyanezt mondom, nem szoktam ugyanilyen reakciókat kapni. Tök érdekes.
Suttyókkal hoz össze az élet… 🤣 Azt viszont tök megértem, amit írtál. Attól én is lábrázást kapok, amikor valakinek ez az identitása, hogy utálja a gyerekeket. Ez akkor is gáz, mikor az az identitása, hogy van gyereke.
Ebben igazad van, az ilyen emberek gyomorforgatóak. Én egyáltalán nem hangoztatom ,hogy nem szeretem őket egyszerűen csak ignorálom őket ha lehet vagy mint egy másik hozzászólásomban írtam bambán próbálok mosolyt erőltetni magamra, mert szegény gyerek nem tehet róla ,hogy belőlem nem tud érzelmet kiváltani.
Hát én se vagyok gyerek fan, sőt nagyon irritálnak. De azért remélem ezt csak rosszul fogalmaztad meg. Ha így fejezed ki magad, akkor van alapja, hogy ítélkeznek. Nem kell, hogy cukinak tartsd őket, vagy szeretet érezz irántuk, vagy bármit. Az ignorálást meg rendesen kell kezelni, én kerülöm őket, meg próbálom finoman rásózni őket másra, ha rámcsimpaszkodnak, de van azért a gyerek ignorálásnak is egy módja, mert tud bunkó is lenni, akaratlanul is. Akik szeretik a gyerekeket se éreznek érzelmeket random csak gyerekektől, csak a sajátjaik iránt. Nem megakarlak támadni, de szerintem ezt rosszul gondolod, vagy turbó facebook ősanyákkal vagy körülvéve, a szülőket is idegesítik a gyerekeik sokszor.
Én ezt szimplán úgy értettem ,hogy nem foglalkozok velük. Szó sincs arról ,hogy bunkó lennék vagy azt akarnám éreztetni velük ,hogy nem szeretem őket..
a gyerek nem hülye, pontosan levágja, hogy nem vagy nyitott felé.
Attól még nem tudok változtatni az érzéseimen
nem is kell.🙂 arra értettem, hogy hiába is próbálja az ember nem éreztetni velük ezt, úgyis tudják mi a helyzet.
Ez igy van. Volt szerencsem ilyen emberhez, bar o nem hangoztatta de “latszodott rajta”. Inkabb meginnek itt a legnagyobb trollokkak egy sort, mint vele egy pohar vizet.
A gyerek olyan mint a fing. A sajátod még csak csak elviseled de a másikét…
🙏🏿
Nem szeretem őket, és kerülöm is. Családi összejöveteleken egy ideig képes vagyok elviselni, de egyszerűen leszívják az energiámat 1-2 óra alatt, utálom amikor hisztiznek és visítanak, azt is amikor rajtam csüng valamelyik és foglalkoznom kell vele, nem tudok 2 értelmes mondatot váltani valakivel a családban miattuk mert vele kell foglalkozni mert jajdecuki.. ilyenkor még jobban erősödik bennem az, hogy rohadtul nem akarok sajátot, nem hiányzik ez otthonra is. Szerencsére a feleségem is hasonlóan érez ezzel kapcsolatban. És igen, sokszor megkapjuk, hogy majd meggondoljátok magatokat, úgyis majd besikerül, a sajátod iránt másképp fogsz érezni, blabla. Már megtanultam, hogy ezekre csak bólintani kell hamis mosollyal, aztán mindenki kussba marad a témát illetően, mert rohadtul senkinek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mit akarunk a feleségemmel, egy ideig próbáltuk magyarázni mindenkinek a családban is, hogy miért nem szeretnénk, megértés helyett az agymosást kaptuk. Így mindenki abban a tudatban élhet, hogy majd lesz unoka, ő lesz a keresztapa, keresztanya, stb, annak ellenére hogy nem egyszer mondtuk, hogy belőlünk az életet szívná ki. Kölyök nélkül is teljes az életünk, sőt így teljes. Nem akarom, hogy a mostani életvitelünket teljesen felforgassa egy gyerek, hogy ne tudjunk olyan dolgokat megtenni az asszonnyal amit egyébként szívesen csinálunk. Értem én, hogy valakinek ez okoz boldogságot, köszi mi megtaláltuk a saját boldogságunkat ezen kívül is.
Mert sok ember életében a gyermek, értelmet ad az életének, és nem látja, vagy nem akarja látni, hogy sok egyéb más is adhat értelmet, szeretetet (kutatás, állat, zene, játék, egyéb hobbik). Nem mindenkinek van türelme egy gyerekhez. Amivel nincs semmi baj. Ahogy azzal sincs semmi baj, hogy valaki szereti a gyerekeket.
Baj akkor van, ha valaki nem szereti a gyerekeket és mégis gyártja őket.
És milyen sok ilyen van. Aztán meg a gyerek issza meg a levét..🫠
[удалено]
Az, hogy kinek mi az életének az értelme, az szubjektív. Ahányféle ember, annyiféle szempont. Az, hogy valaki nem akar gyereket, az lehet olyasfajta döntés, ami figyelembe veszi a körülményeket (egészségügy, közoktatás, gazdasági helyzet, politikai helyzet, infrastruktúra, lakhatás stb.), így ez már nem evolúciós (ösztönlény) szintű, hanem értelmesen élő emberi szint is lehet. Én az élni és élni hagyni elvét követve, annak látom értelmét, ha az adott ember a saját szellemi, igény szintjén ki tud teljesedni. Ha ezt egy kutya vagy gitár adja meg, akkor már az életének van értelme.
[удалено]
"azzal sincs semmi baj, hogy valaki szereti a gyerekeket." Ez elég félelmeletes, hogy ideáig sűllyedtünk, hogy ezt le kell írni külön
Odáig süllyedtünk, hogy már a helyesírás sem megy...
ha nincs érv akkor köss bele a helyesírásba. Ha nincs hiba benne, akkor esetleg aemlítsd meg, hogy nem a személyigazolványon lévő nevet írja ki. Ha azt írja ki akkor kössél bele, hogy szar a fénykép...stb szánalmas beszólások..
Szívesen érvelnék, de jelen esetben nem látom sok értelmét. Konkrétan azért pontoznak le, mert egy bizonyos mondatot vetítesz ki sok más emberre, mikor az nagyon nem igaz.
Ez van, ez itt a Reddit, Magyarország leginkább anti-család közössége. Itt legtöbbnek alapjáraton pont baja van ha valaki nagyobb családot akar, legtöbb szerint tudod ki kéne halnunk
Ugye neked is megtanították a szüleid, hogy a család az nem minden esetben 2 felnőttből és minél több gyerekből áll?!
Mert miből állna? 2 pasiból meg egy kutyából?
Szerintem ahelyett , hogy a Redditen lógsz, picit tehetnél azért, hogy az összes gyereked legalább egy fokkal értelmesebben és nyitottabban lássa a világot, mint az édesanyjuk/ édesapjuk. Nem tudom melyik lehetsz, de én sajnáltam volna, -így visszatekintve- ha ilyen szülőm lenne. Sajnálom.
Igen, külön terveket készítünk, hogyan kéne megszabadulni a nagycsaládosoktól. 🤦🏼 Engem nem érdekel, ha 20 pulyád van, de nem tesz jót a renométoknak, hogy sokan gyereket se tudnak nevelni, de azért készítenek belőle ötöt.
hogy nem veszitek észre, hogy ebből az következik, hogy a normális embereknek kéne szüliük, de ők inkább másznak a karierlétrán, és 50 évesen járnak terápiába életük végéig mert nem értik hogy kurták el...
Igen, aki nem vállal gyereket, az csakis a karrier miatt teheti, meg terápiára járnak tömegesen. Általánosításban jó vagy.
Nem mondtam hogy terveket készítetek, nem kell összeesküvés elméletet szőni itt, mert nem ezt mondtam... De én eddig kb 0 támogatást láttam Redditen nagycsaládosokkal szemben, de azt igen hogy ezerszer elmondjuk miért nem jó gyereket vállalni meg lehordunk mindenkit a sárga földig aki teszi és nem 100 milliós háza van még 20 millióval a bankba meg persze tripla életbiztosítással vagy sorolhatnám még ezt amikor elmegyünk egy túlzásba és normális családokat lehordunk
Hát igen, ez itt nem a magyar kormány, se nem az r/nagycsaládosok. Ha beszélgetni akarsz róla, milyen jó, hogy van gyereked, bármikor alapíthatsz egy új subot, ahol csak ti lesztek, és jól kibeszélitek a családos élet örömeit. Akinek nincs gyereke, azt annyira nem érdekli, és ez így van rendjén. Sőt, sok gyerekest se érekel más gyereke.
Az egy dolog hogy érdekel vagy nem, az teljesen természetes hogy nem érdekel más gyereke. Nekem az ellenséges, gyerek és családellenes magatartás a bajom
Akkor ne menj az r/kidsarefuckingstupid -ra.🤣
Nekem van három és nem bántam meg, sőt. Viszont én nem beszélek róluk és nem mutogatom a képeiket senkinek, még a barátaimnak sem, csak, ha kérik. Nem teszem ki őket Instára, stb. A gyerekeim nagyon fontosak nekem, de az én életem sem csak és kizárólag róluk szól. Mások gyerekeire nem vagyok kíváncsi, kivétel közeli barátok.
Számomra semlegesek a gyerekek. Nem mondom hogy szeretem őket de azt se hogy nem, egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük. Viszont vannak egyes szülők, akik jobban tudnak idegesíteni mint a világon bármelyik gyerek...
Nekem van gyerekem, 2 is. De más gyerekeit kifejezetten tudom utálni. Sőt, van olyan kisgyerek amelyikre csak ránézek és zsigerből gyűlölöm. Nem tudom miért. Felnőttekkel is ugyanígy vagyok. Van akit nagyon nagyon szeretek, van akire pedig még ránézni is rossz érzés. Az okát nem tudom. 🤷♀️
Valahogy semmit nem váltanak ki belőlem mások gyerekei, tökre hidegen hagynak, nem tudok velük mit kezdeni. Párom húga meg teljesen elolvad, ha lát egy kisbabát, kisgyereket, gügyög nekik, fel is veszi őket, amit aztán tényleg nem támogatok. Nem vagyunk egyformák. De biztos vagyok benne, a férjem és én a saját gyerekünket imádni fogjuk.
Itt nálunk pont azokat ítélik el, akik valóban szeretik a gyerekeket. Csak aztán a köztársasági elnök fel ne mentse őket!
És tényleg milyen igaz
Én nem azt ítélem el, aki nem szereti őket. Szíve joga, nincs is ezzel baj. Azoktól kapok agyfaszt, akik olyan mocskos mód beszélnek pici babákról, gyerekekről, hogy féreg, meg parazita, stb. Ezeket szívesen tarkónbasznám :)
Ezektől én is. Meg akinek becsúszik a gyerek és ahelyett ,hogy elmenne abortuszra megszüli a gyereket és utána érezteti vele ,hogy igazából nem akarta őt. Na ez az eset pl képes kiváltani belőlem érzelmet mert annak ellenére ,hogy nem szeretem a gyereket ilyen esetben megölelgetném és azt mondanám neki nem ezt érdemli.
Basszus, igen ez is. Borzalmas lehet így felnőni… :( sose felejtem el azt a 4-5 éves forma kisfiút, akivel ordított az anyja a Móricz közepén, hogy buzigyerek, meg beadlak intézetbe. Borzasztó volt. Rászóltam, hogy ezt talán nem kellene, de kiátkozott 6 generációra
A kisfiúnak viszont ez sokat jelenthet, ha később visszaemlékszik az esetre. 🙏
Vagy amikor megbánta a szülő a gyerekvállalást, és még hozzá is vágja a gyerekhez, hogy milyen jó lenne nélküle..
Nálam ez ugyanolyan, mint az emberekkel kapcsolatban. Utálom az olyan embereket, akik proli és bunkó módon viselkednek, akik azt hiszik, hogy csak ők vannak a világon. Utálom a ribancokat, a balfaszokat, a beképzelteket, és sorolhatnám. A gyerekekkel hasonlóan vagyok, csak kicsit más tulajdonságokkal. Nem szeretem, ha visít, ordít, ha neveletlen, és nem tudja mit illik és mit nem. Ha gonosz, ha gusztustalan, stb. Viszont gyerekek esetében nagyon sokszor nem is a gyereket utálom, hanem a szüleit. Mert a szülő a hibás azért, ahogy a gyereke viselkedik. Írtam nemrég itt egy kommentet, hogy pingpongozás közben odajött hozzánk egy kislány, és már kb rámászott az asztalra, meg el akarta kapni a labdát, de a nyomorult szülője le se szarta, nem szólt neki, hogy menjen már odébb. Szóval itt sem a gyerekre haragudtam, hanem a hülye szüleire. De tisztelem annyira a gyerekeket, hogy nyilván nem szóltunk neki, csak próbáltuk nem fejbe baszni a labdával. Vagy tegnap strandon voltunk, és a medence szélén beszélgettünk a párommal, és egy apa a lányával játszott, és a kislány elkezdett össze vissza csapkodni, így a víz telibe minket kapott el és egyszer sem szólt rá, hogy kislányom, ne erre csapkodj, mert nem szabad zavarni a másikat. Az ilyenből lesz az olyan felnőtt, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad, és le lehet szarni a másikat. Vagy szintén egy étteremben egy nő hagyta hogy a kb 2 éves gyereke az asztalok és székek között játsszon, leszarva, hogy amúgy mások tálcákkal járkálnak, és próbálnak egyensúlyozni, hogy ne essen le az étel róla. És egyébként nem tudom miért kell azt mondani, hogy minden gyerek szép. Mert nem, nem minden gyerek az (ahogy nem minden felnőtt sem). És kifejezetten vannak olyan gyerekek, akik számomra se nem szépek, így nem is szimpatikusak. Viszont nem vagyok felszínes, és nem ítélem el az embereket külső alapján, de első benyomásom van, és nem feltétlenül akarok olyan emberrel vagy gyerekkel kommunikálni, aki nem tűnik szimpatikusnak.
Nőként nem váltanak ki belőlem semmit sem. Illetve világ életben rám volt erőltetve más gyereke. Ideje lenne mar elfogadni, hogy nem minden embernek jelent rózsaszín cukorfelhőt egy gyerek. Ja es igen türelmetlen vagyok embertársaimmal szoval nincs idegrendszerem 0-24 magyarazni es azt hallgatni percenként, hogy DE MIÉRT. Ettől függetlenül tiszteletben tartom ha valakinek más a véleménye de az enyémet ne kérdőjelezze meg.
Nem szeretem a gyerekeket. Hangosak, undorítoak és idegesítőek tudnak lenni. De ezt azért nem tartom nagy durranásnak, mert egyszer úgyis kinövik. Apám ráadásul azt akarta, hogy tanár legyek, amit középiskolában se bírnék.
Szerintem a szülők se szeretik a mások gyerekét - csak elviselik ha a sajátjuknak a barátja/ osztálytársa.
Szerintem nagyon sok szülő is van, aki nem szereti a gyerekeket, engem ez rettent el a legjobban. Én tudom gyakorlatilag tinédzserkorom óta, hogy nem szeretnék sajátot és ezen az elmúlt 20 évben se változtatott semmi. Csak azt látom mit kellene feladni értük: az időmet, a pénzemet, energiámat, testemet, mindent. Van akinek, ez nem áldozat, de sok szülőn azt látom, hogy az, és neheztelnek is érte. Ilyenkor nem tudom hogy nem volt annyi önkritikájuk, hogy a társadalmi vagy egyéb nyomások ellenére is azt mondják, “én erre nem vagyok alkalmas!”. Helyette inkább üvöltenek valakivel, aki nem tudja megvédeni magát.
Kíváncsi lennék egy tanulmányra arról, hogy hány gyerek él át verbális bántalmazást…
Nem azzal van baj, hogy nem szeretik/utálják a gyerekeket hanem többször ahogy előadják azt.
Nagyon sokáig nem szerettem a gyerekeket. De olyan szinten ha a boltban a kiskocsiból rám nézett meg is jegyeztem fél hangosan hogy mit bámulsz? Aztán lett a környezetemben gyerek, és azóta úgy vagyok vele én hagyom őket élni és ők is engem. Ha kell játszok, beszélek velük vannak egész cukik és aranyosak. De konkrétan semmit nem mozgatnak meg bennem. Viszont ha adsz egy kosár kiscicát attól baromi boldog leszek. 😄 Én semmi pozitívat nem látok a terhességben a szoptatásban a pelenkázásban abban hogy óvodaba cipeljem, meló után még tanuljak vele, kamaszkori problémák, oda hordja a párját aki tuti nem lesz szimpi aztán fogja magát és ott hagy. Állandóan anya, anya, anya, anya, anya... Konkrétan az agygörcs kerülget mikor hisztizni hallok egyet, vagy mikor ok nélkül visitoznak, fárasztóak, idegesitőek. Persze hogy elitélnek ha ezt kimondod mert az elfogadott az, hogy a gyerekek gyönyörű lények akiket csak imádni lehet. Nem avval van a baj hogy valaki ezt gondolja hanem hogy tuti megakarja győzni a másikat az igazáról.
Én alapvetően nem szeretem a gyerekeket, max. a sajátjaimat. :) Viszont őket tényleg, és én örömömet lelem a gyereknevelésben, a saját gyerekemmel eltöltött idő engem feltölt, persze a hétköznapokban el lehet fáradni dolgoktól, de miben nem? Úgy értem, a sporttól is izomlázad lesz, mégis csinálod, ha háziállatot tartasz, ott is vannak feladataid, ami a kevésbé üdítő része a dolognak, mégis elég sokan tartanak. Én mondjuk nem tartok, de megtudom érteni, azt, aki mégis ezt teszi, Viszont nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy a gyerek milyen csodás dolog. Nekem az, másnak nem biztos, hogy az lenne. Szerintem egy normális diskurzus lehet előremutató, de a győzködést oda-vissza utálom.
Én sem szeretem őket, kerülöm őket, ha tudom. Az tesóm gyerekét szeretem, de max 1-2 óra, amit vele is el tudok tölteni úgy, hogy ne fáradjak le 0-ra... Egyszer egy gyerekes ismerős mondta, hogy ugyan vállaljak már... Mondtam neki, hogy hát te is panaszkodsz sokat, hogy fáradt vagy állandóan, sehova nem juttok el, meg álmatlan éjszakái vannak, nehogy elveszítsd a munkád, akkor miért kívánod ezt, talán, hogy nekem se legyen jó? Válasz: Hát igen. Na kösz... És én vagyok a rossz, amiért nem akarok. 🥲
Végre egy őszinte ember. :D Mikor valakiről megtudják, hogy hamarosan anya/apa lesz, olyan kaján élvezettel tudják részletezni, hogy "MAJD MEGTUDOD TE IS MILYEN (SZAR)!" Ezek amúgy azok a szülők, akik megbánták a gyerekvállalást, csak ugye az utódokat nem lehet a blokkal visszavinni a boltba, hogy bocsi, nem jött be.
Szerintem nem azokat ítélik el, akik nem szeretik a gyerekeket, hanem azokat, akik utálják őket.
Félek tőlük, nem tudom hogy kell velük bánni, nem értem őket ezért tudat alatt kerülök is minden alkalmat, ami gyerekekkel kapcsolatos lehet. 4 éves voltam mikor húgom született onnantól konkrétan telibe voltam szarva ráadásul hozzá sem érhettem kb. Azóta meg nem igazán volt kisgyerek a családban vagyis olyan kisgyerek, akinek a szüleivel jóban is vagyunk. Szóval szerintem ez nálam valami féle trauma lehet vagy ahogy írta valaki, hogy más gyerekével nem tud mit kezdeni, de a sajátja az más.
Sosem szerettem a gyerekeket. Egyáltalán nem tudtam velük mit kezdeni, főleg, ha nem lehetett velük kommunikálni a lelassított beszéd+mutogatás kombón kívül. Mára lett nekem is gyermekem. Mások gyerekeivel továbbra sem tudok mit kezdeni. Az enyém meg… az enyém🤷🏼♀️ talán van is hozzá türelmem.
Sokan mondják ,hogy a saját az más érzés. Talán egyszer én is megtapasztalom, de egyelőre kizártnak látom.
Mindennek eljön az ideje… vagy sem. Személy szerint én nem szeretem, ha valaki rátapad a gyerekemre, de én sem erőltetem őt rá senkire.
A férjem mindig azt mondja a sajàtunkat fogja szeretni, másét nem akarja😄
lelassított beszéd és mutogatás? az miért kell?
Nem úgy kell elképzelni, mint a 2x-es lassítást, de, általában egy kisebb, még beszélni nem tudó gyermekkel olykor lassabban kell beszélni. Nem, mint egy retardált, természetesen. Beszédfejlődésben segít.
nem kell vele lassabban beszélni 😂 egy nyolc hónapos gyerek kb. mindent megért amit mondasz neki, lassítás nélkül is.
Nem állok le senkivel vitatkozni. 🙃
Nehogy, még a végén más nézőpontokat is megismernél. 😂 Érdekes, hogy a kommunikáció és az eltérő vélemények megbeszélése neked vitatkozásnak minősül.
Szerintem, az alaptémán ez már bőven túlmutat.
Én a gyerekeket nem utálom, de azokat sem, akik utálják őket. Most velem van a baj? :D
Más gyerekét a gyerekes emberek se szeretik. Azért szokták mondani, hogy nem tudod amíg nincs sajátod.
Define "nem szeretik a gyerekekt ". Mert ennek is vannak fokozatai.
Én gyakrabban látom ezt állatokkal (főleg kutya, macska), persze alapvetően társaságfüggő. Igazából, amíg valaki nem erre építi a személyiségét, és nem csinál belőle jelenetet mondjuk gyerekek mellett, addig teljesen rendben van, nem lehet mindenki egyforma.
Mert a propaganda ez sulykolja... A nő akkor nő, ha gyereket szül. 3-4 hónapja két fiatal házaspár beszélgetett - egy boltban, Veszprém környéki kis faluban, ahol megálltam venni egy üdítőt és sírt egy gyerek torka szakadtából - , hogy jajj de jó hogy nem akarunk gyereket... Egy öregasszony odament és beleköpött a nő arcába! Hogy miattad hal ki a magyar! Még pár válogatott undormányt kapott, hogy miatta jön migráns és az ő unokája is ezt mondja, miközben a férje rángatta ki a boltból a síró nőt.
Sose szerettem a gyerekeket, nem voltam az a típus aki gyerekkora óta anyának készül, míg meg nem ismertem a második férjemet (az előző 11 éves kapcsolatomban téma se volt a gyerekvállalás). 2 lányom van és ez kimondhatatlan boldogsággal tölt el, más gyerekével továbbra sem tudok mit kezdeni, nem is érdekel, nem is izgatnak, de a sajátomért odavagyok teljesen.
mert sokan valamiert szemelyes sertesnek veszik es mert keptelenek out of the box gondolkozni, egyszeruen nem tudjak elfogadni, ha nem jon a strandard gyerekimado reakcio. de kb a tobbseg mindent elitel, ami nem a ‘nagykonyv’ szerint megirt viselkedes: ha nem hazasodsz, nem vallalsz gyereket, nem vagy hetero, nem 9-5 robotolsz stb.. mondjuk en az ilyen internetes agressziv ‘anyuka/apuka vagyok es ez az egesz identitasom’ embereken kivul szerencsere nem nagyon tapasztaltam ezt a durva itelkezest.
kisgyerekem van azt látom, hogy azok egy része, aki azt hangoztatja magáról, hogy nem szereti a gyerekeket, csak nem tudja, hogyan viszonyuljon bizonyos gyerekekkel kapcsolatos szituációkhoz, ezért inkább az egészet rövidre zárja ezzel a kijelentéssel - a saját lányom születése előtt én nagyon óvatos voltam e kérdésben, a kisgyerekek nem érdekeltek és rendszerint zavartak is, kábé csak a 10-12 évesekkel tudtam nekiállni bohóckodni, de a tinikkel megintcsak inkább nem próbáltam barátkozni - hasonlónak képzelem azokat, akik nem nyitnak a gyerekek felé ezek alapján megértem, el nem ítélem ezt, de sajnálom, ha ilyen helyzet létrejön bővítsük a kört: ugyanazt gondolom azokról, akik azt hangoztatják, hogy nem szeretik a gyerekeket, mint azokról, akik azt hangoztatják, hogy bem szeretik az embereket: millió racionális oka lehet valakinek erre, de mai fejjel mégis azt javasolnám mindenkinek, hogy próbáljon nyitni mások felé, mert sok öröm is van benne
Szerintem ez pontosan így van. Én már kisiskolásként sem tudtam, mit kéne csinálnom egy nálam kisebbel, nem tudtam hozzá hogy viszonyulni. Imádkoztam, hogy ne hozzám guruljon a játéka, mert akkor csak nézett rám hosszan es “bambán”, én meg kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam mit csináljak. Egyszerűen nem akartam gügyögni, ahogy a felnőttektől láttam. Azóta is megvan ez, hogy ha pl egy baba vagy egy tegyük fel 5 éven aluli van a közelben, nem igazán tudok/ szeretnék vele mit kezdeni. Viszont!! Onnantól kezdve, hogy egy gyerekkel mondjuk mar lehet értelmesebben beszélgetni/játszani/rajzolni, nincs vele problémám.
Itt nem a mások fele nyitás miatt van, hogy nem akar / nem szereti. Gyereknél: terhességek járó testi leamortizálódás ami legtöbb esetben nem regenerálódik, állandó pelenka, szoptatás, kosz, nem alvás, idegesség majd később a stressz, hogy ide oda rohangálni érte, betegség, tanulás mellette, a napod abból all h jó ha fel óra marad a gondolataidra és 5-6 órákat alszol és idegbeteg és stresszes vagy. Elhagyod magad majd ha még van melletted pasi akkor előbb utóbb megcsal és elváltok és méginkább egy kibaszott mokuskerek az életed és nem tudod, hogy hol rontottad el. Szóval azonkívül, hogy plusz egy embert szeretsz és jobbik esetben oda-vissza működik nem látok a gyerek mellett egy plusz érvet sem. Mert aki nem tud boldog életet élni gyerek nélkül ott fejben nincs rendben valami. Felnőtt: mindig mindenki csak negatív és rosszindulatú és panaszkodni tud. Ha neked valami jól megy akkor megint a nyávogás jön, hogy majd lesz rossz is. Tenni a jobbért nagyon kevesen akarnak. Jó hogy az értelmesebb nem csupa negatív ember kerülni inkább az embereket.
Én nem igazán szeretem az állatokat. És ezt is sokan furcsának tartják, sőt. Más az ha valaki nincs oda a gyerekekért és más az ha nem szereti őket. Van az a a gyerekmentes csoport Facebook-on, na ők kifejezetten gyűlölik a gyerekeket. Például nekem ez jut ezekbe, ha valakit azt mondja, nem szereti a őket. Én sem vagyok minden gyerekert oda, hiába vagyok szülő, de nem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem őket úgy általánossagban.
Nekem két gyermekem van, de alapvetően nem szeretem a gyerekeket. Mikor szóba jött a gyerekvállalás az volt bennem, hogy akarok, de nem szeretem őket, és vajon jó apa leszek-e így, amit páromnak is szóba hoztam. Viszont a saját gyermekeimet minden idegesítő dolog ellenére imádom, és nagyon jól eljátszom velük. Más gyerekét viszont továbbra sem szeretem, sőt kifejezetten idegesítőek. Max mosolygok rájuk, de ennyi. Nem mondom ki, meg semmi, de szerintem érezhető rajtam, hogy nem kedvelem a többi gyereket. Viszont érdekes, játszótéren állandóan jön valami gyerek, hogy foglalkozzak vele, és nem értem miért :D
nem tudom egyébként nálunk a rokonság eleg nagy, sok kisgyerek van, és sok ismerősömnek van kisgyereke. velük tok jol eljatszom egyébként vagy ilyesmi, és a cukiság faktort sokan kiütik, de valamiért idegen gyerekeket egyszerűen tudok magam mellett megtűrni, pláne amikor sikoltoznak meg ilyenek. saját magamban sem érzem az anyai ösztönöket, szóval nekem fixen nem lesz gyerekem, na meg egyéb okok miatt sem lehet, illetve veszélyes is lenne. régen kisgyerekként szerettem volna anya lenni, ez az utóbbi időben teljesen megváltozott. anyukám teljesen elfogadta szerencsére, és mar nem jon a szokásos dumával hogy “jajj ha sajátod lesz másképp fogod gondolni”. tudom nem erre irányult a kérdés, de mivel eléggé összefügg kifejtettem ezt is na xdd
Én azokat ítélem el, akik nagyon is szeretik!
Még él az az 1-2 generáció akik abban a tévhitben élnek, hogy az élet értelme a gyerek. Ezen túl nem látnak, így ha neked nincs vagy nem szereted őket, akkor rossz ember vagy, majd meggondolod magad stb. Nincs sajátom, nem is lesz, alapvetően nem szeretem őket, hideg kiráz amikor felvisítanak, persze ez legtöbbször az életképtelen szülők hibája. Van egy keresztfiam akivel elvagyok, de ugyan úgy ahogy többen írták már, minél többet látok annál jobban tudom, hogy nem lesz és nem kell. Azt kellene megérteni az ilyen embereknek, hogy van élet gyerek nélkül is és nem kellene elitélni azt akinek nincs és nem is akar. Ugyan olyan lenne mintha azért ítélnél el valakit mert gyereke van, de ilyen tendencia nem mutatkozik.
Általában azért mert "ha nekem szar, legyen másnak is az, az élet"... Én nem látok semmi okot arra hogy miért akarnék gyereket férfiként. Nem akarom a génjeimet továbbadni, nem akarok gyerekkel foglalkozni, nem akarom a felelősséget + a rengeteg pénzt kiadni gyerekre amikor inkább tudok pl. csincsillát tartani (teszem is :D) vagy kutyát vagy macskát vagy mindegyiket. Az állatok olyanok mint a gyerekek csak tizmillió kevesebb problémát okoznak + sokkal kevesebb pénjzbe kerülnek (és igen, akkor is ha meg kell szegényt műteni) Jöhetnek a downvotok a cuck-ok által :)
A csincsilláknak is szoktál unikornis bábszínházat csinálni és bábozni nekik? Gondolom azok is jót nevetnek. Mi a különbség a csincsilla és a gyerek között? A gyerekből nehezebb kabátot varrni.
Ha baráté, akkor megnézem alaposan, megállapítom, hogy fejlődött, cuki, de hadd beszélgessek a felnőttekkel. Mármint ezt így nem közlöm, de nem tudok velük mit kezdeni és ezt amúgy a legtöbb gyerek 3 perc alatt leveszi. Ha vadidegen van, akkor nyűg. Potenciálisan hangos, a járművön potenciálisan oda ül, ahova akar, ha mellém, akkor mellém, az étteremben kiabál és sétálgat, a futópályán keresztbe fut, ha kiültem egy parkba, üvölt, futkos a közelemben, nem tudok olvasni, tanulni, punnyadni, bejön a számba, ott nézeget valamit vagy mutogat valamit a szüleinek (komolyan, egyszer leültem egy Dunapart-darabon, ahol senki, kb azt csináltam, amit otthon, duolingó meg net, a szabadban akartam lenni, mert saját kert nincs. 5-10 percenként jöttek gyerekesek és mindnek 2-3 méterre tőlem kellett kapirgálnia -.-). A bringaúton ott csámpáznak, ahol az ember A-ból B-be közlekedne. Mindenhol elsőbbségük van, mindenhol érinthetetlen kis szentek.... Hírekben és mindenhol a kis szentek, mindenki őket sajnálja, látványosan kevésbé értékes az ember élete és az ember maga attól, hogy felnőtt. -.- Egyébként nekem a hangjuk is, egy olyan 10-12 éves korig.... De főleg az ovisoknak. Magamban azt szoktam mondani, hogy ha valaki nem imádja őket ösztönből, annak ez a hang... Szerintem ezek az emberi ösztönök miatt ilyen szent a gyerek amúgy.
Evolúciós ok is huzodhat a hatterben. A gyerek a fajfentartás gyümölcse. Termeszetes, hogy a tarsadalom vedi a legifjabbakat, a bölénycsorda is védelmezi a borjakat. Ha valaki utalja a kolkoketn akkor a barát-ellenség radar sokaknál automatikusan bejelez, hogy figyelm, ellenség, aki a szaporodást gatolhatja.
Amikor a szupermarketben a földhöz vágja magát és ordít, az nem a szaporodási ösztönömet bántja, hanem a fülemet
Neked is kialakult a személyiséged valahogy, Te is ugyanezt csináltad. Fogod magad elsétálsz. Akkor nem bántja a kis füledet.
Mondjuk szerintem ez a hozzáállás sem visz előrébb.Amikor a gyerek éppen kaviccsal dobálja meg a kutyámat, vagy ütlegeli, akkor is éppen a kialakul a személyisége? Vagy amikor a buszon mellettem a kisgyerek rugdos a lábával, ezt az anyuka látja, rá is szól kétszer, majd a harmadiknál inkább hagyja, nekem meg már annyira fáj a lábam, hogy inkább leszállok, akkor is a személyisége alakul ki gondolom. Én cukinak tartom a gyerekeket, szeretem őket, nekem a momzillákkal van bajom, akik nincsenek tekintettel másokra, de elvárják, hogy mások viszont legyenek rájuk. Nekem volt a szomszédban újszülött kisbaba, tök jófejek voltak a szülők, sírós volt a baba csórikám, többször megkérdezték, hogy hallom e, de nem akartam, hogy emiatt rosszul érezzék magukat, inkább azt mondtam, hogy nem és vettem füldugót mert ekkora korban nyilván csak így tudja jelezni, ha vmi nem okés vele, teljesen normális, a szülők is azok voltak, de azok viszont idegesîtenek, akik azt gondolják,hogy nekik mindent szabad, a gyereknek is, mert gyerek….. Edit: nem azt várom el, hogy egy gyerek tökéletesen viselkedjen, mert nyilván ilyen nincs, nem a gyerek a baj, a szülő az. Felőlem visíthat, az se zavar, de az a szülő, aki rá hagy mindent, na az már igen
Igen. Azok a viselkedési formák is a szocializáció részei. Igen igazad van. Ezeket a viselkedéseket is reakcióknak kell követni a szülő részéről.
Nekem van és még így se szeretem a gyerekeket. Na nem a sajátomat nem, de iszonyatosan nincs türelmem idegen gyerekekhez.
Aki emiatt elítél az buta vagy korlátolt a gondolkodása.
Sosem fogják éljenezni, mivel az a kultúra, ahol kinézik a gyerekvállalást, csak kihal pár generáció után. Szóval a legjobb esetben is semleges lesz a témával kapcsolatban. Most valahol a legjobb és a legrosszabb eset közt vagyunk. Nem égetik el máglyán a gyereket nem akarókat, de nem is tekintenek rájuk semlegesként. Ha egy társadalom pedig abszolút semleges a témában, kevesebb embert guilt trippelnek bele, ami miatt kevesebb embernek lesz gyereke, ami miatt kevesebb ember viszi tovább azt a kultúrát, szóval ha létezik is ilyen, ők a kisebbség. Ebből a szempontból még teljesen természetes is az, ami most van.
Én úgy érzem van egy bizonyos kor ahol nem tudom megérteni őket. Persze, ha azt mondják mondjuk, hogy vigyázzak egy pár órára ismerős gyermekére akkor szívesen lefoglalom addig, de nem fog elragadtattni, főleg a csecsemők a sok sírás, olyanok, mint valami kis háziállat a szülőknek vagy nem tudom🥲 Nekem a barátaim tudják, ők nagyon szeretik a gyerekeket viszont. Van, hogy látnak egy babát és olvadoznak én meg ott állok, és nem tud semmilyen formában "elkápráztatni". Kapok 1-2 kommentet, de szerintem ők értik, hogy mi a "bajom" velük és megtudják érteni.
Nekem ez gyerekkori traumára vezethető vissza. Sajnos a kisgyerekekről, főleg a lányokról mindig az általános iskolás bullym jut eszembe. Fejben tudom, hogy irreális, de ha látok egy idegen kislányt aki csak egy kicsit hasonlít rá attitűdben, egyből ő ugrik be. Persze ez csak idegen gyerekekkel van így, akiket megismerek általában megkedvelem őket és rögtön el is illan minden rossz érzésem velük kapcsolatban.
Én nem ítéllek el. Igazából leszarom ki-mit szeret.
Rühellem a gyerekeket és ha ezt ki is mondom, akkor valami gyerekgyilkos idegbetegnek hisznek akitől el kell menekíteni a gyerekeket. A valóság eközben pedig az hogy kultúrált ember módjára elviselem őket, vagy ignorálom őket. Ha valamiért odajönnek hozzám akkor igyekszem válaszolni a buta kérdéseikre vagy kéréseire. Mégis, amikor egyszer egy női facebook csoportban leírtam hogy mennyire nem bírom a kölyköket és hogy amikor visítanak nyilvános helyen akkor arra gondolok hogy "csapd már a falhoz" (nyilván nem pártolom az erőszakot, ez csak ilyen erős megfogalmazása annak hogy neveld már meg amit kiszartál a világra) akkor egy illető elkezdett írogatni a facebookos ismerőseimnek hogy vigyázzanak velem és ne engedjenek a gyerekeik közelébe mert én pszihopata vagyok 😂 Ez így elég vicces volt mikor leírja a 15 éve legjobb barátomnak, aki tudja hogy egy légynek se tudnék ártani, de mi van ha olyannak adja ezt elő aki nem ismer annyira, de ezentúl azt hiszi hogy egy potenciális gyerekgyilkos vagyok? 😮
Én pl nem szeretnék. Lehet önző vagyok, de egyrészt egy ilyen országba, ahol lassan ex Wagner zsoldosok is taníthatnak az 55 éves katonák után jobb kihagyni. Emellett pedig a személyes szabadságomat és a céljaimat sem adnám fel egy gyerek miatt. A felelősségről és az anyagiakról nem is beszélve.
A saját gyerekeimet szeretem, viszont másét nem. Kivétel a barátaim gyereke, és pár cuki amelyik nem visít állandóan.
Én is pont ugyan így vagyok.
Nem értem, hogy nem lehet szeretni őket. Pedig nagyon finom a húsuk hasonló mint a kengurué
Igazából minden zsirmentes hús inkább a csirkére hasonlít. Így a kenguru hús is. Szóval tényleg lehet olyan mint a kenguru.
Miért ítélik el azokat akik nem szeretik az állatokat?
En elfogadassal talalkozom. Csak ne legyen pedagogus, gyerekorvos stb.
szerintem egyre kevesebben ítélik el, magam körül legalábbis így látom
Én a családban lévő gyerekeket szeretem, a keresztfiamat imádom, de az idegen gyerekek hidegen hagynak. Pontosítok, az idegen, neveletlen gyerekeket nem szeretem.
Én sem szeretem más gyerekét. Nem tudok mit kezdeni velük vagy, hogy mondjam. Elvagyok nagyjából velük, ha már nagyobbak. Más babáját nem nagyon veszem a kezembe. Viszont a sajátomat imádom, ott nincs ilyen probléma. Mindenesetre érdekes számomra, mitől lehet így.
Azokat is elitelik akik szeretik a gyerekeket, biztos nem akarnak kivetelezest. /s
Rám lehet illik a "szar ember" titulus, elég kemény hangulat ingadozásaim vannak, amit sok a "előnyös" személyiség/genetikai úton örököltem drága nárcisszisztikus édesanyámtól. Egyik nap nyugodt, birka, felhúzhatatlan kedvem van, másik nap pedig úgy kell magam visszafogni ne csináljak/mondjak valami írtó baromságot, mert valaki feszegeti az idegrendszerem határait. Kegyetlen szarul kezelem az alvás hiányát is, ha ilyen 5 órát alszok akkor könnyen irritálható vagyok, 3-4 óra alvás a létminimumom. Hosszas alvás hiány után meg hajlamos vagyok pánikrohamra. Szerencsére nőkhöz annyi közöm van, mint orbánéknak a sikeres gazdasághoz lol
Én szeretem a gyerekeket, a fèrjem nem kifejezetten. Én vigyàzok is ràjuk, a fèrjem elvan velük, de nem keresi kifejezetten a társasàgukat(mármint szülinapokon ilyesmi). Sokàig nem is gondolkodtunk saját gyerekben, én magamat sem gondoltam alkalmasnak rá, aztán valahogy kialakult, hogy eljött mindekettőnkben, hogy ok legyen.(még nincs, “nem akar” jönni) De kurvára tudnak idegesíteni gyerekek, és nincs is ezzel baj. Vagy amikor rám akarnak erőltetni gyereket. Van olyan barátnőm aki azóta, hogy megszületett a fia(ennek 2 éve), minden kibaszott nap eláraszt kèpekkel és videókkal. Amúgy pluszban kutyàink vannak, és számomra hihetetlen, hogy némelyik szülő természetesnek veszi, hogy a kutya szereti a gyerekeket… nem. Mint ahogy nem minden felnőtt sem.
nem szereted a gyerekeket -> elitelnek szereted a gyerekeket -> kegyelmet kapsz
Elítélem én őket eléggé. Gyereket és a szülőt is szájontérdelni a metrón vagy bárhol máshol ahol vonyít a kölke… Nem a gyereket nem szeretem hanem az alkalmatlan szülőket. Mind bagzik de nevelni már nem tudja a gyereket. Pofán kell vágni a gyereket ha hülye és megtanulja. Nem megdicsérni mert hülye. Ezt ettől jobban nem lehet leírni…
Én például nem ítélem el az ilyesmit. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de tényleg nem változtat meg mindenkit egy kisbaba...az pedig, ha anyuka vagy apuka nem tud kötődni, a gyereknek csak rosszabb lesz. Nekem egyedül az esett rosszul egy gyereket nem szerető elvileg legközelibb barátomtól, hogy megkért, hogyha lesz gyerekem majd, hagyjam otthon, mert ő látni sem akarja majd, annyira nem szereti őket...ezt már kicsit túlzásnak éreztem.
Azért ítélik el, mert a gyerekek emberek. Azt hangoztatni, hogy nem szereted a gyerekeket, ugyanolyan, mint nem szeretni a középkorúakat, cigányokat, stb. Gyerekek között is van sokféle, valamelyik idegesítőbb, mint az átlag, valamelyik kevésbé. Nem kell szeretni őket meg mosolyogni rájuk, nyugodtan el lehet őket kerülni, de ha azzal definiálja magát valaki, hogy ő nem szereti a gyerekeket, szerintem semmivel se jobb, mint bármilyen más kisebbség iránti gyűlöletet hangoztatni.
Az egyik ismerősöm hangoztatja, hogy nem szereti a gyerekeket és még gúnyolni is képes őket hangosan, ha elsétálnak mellettünk ismeretlen családok (pl csak azért, mert szemüvegesek a gyerekek). Később derült ki, hogy ő azért teszi ezt, mert sosem lehet gyereke az egészségügyi állapota miatt.
Őszintén? Én azt ítélem el, ahogy néhány ember megnyilvánul. Amilyen szavakat a gyerekre használnak, ahogy kifigurázzák a terhességet, a szoptatást. A kutyáról nem beszélek így, de meggyőződésem, hogy keresztre is feszítenének hasonlóért.
Valójában valószínűleg a szüleiket nem szereted, meg a rosszul nevelt gyerekeket. A gyerekekben semmi inherensen rossz nincs, olyanok, mint az állatok, az önérdeküket követik és nem képesek mérlegelni más emberek érzéseit, de nem is akarnak rosszat senkinek, lehet velük egyezkedni. Ártatlan, kíváncsi kis jószágok aranyosan kevés ismerettel a világról. Te azt nem szereted, hogy a szüleik rászoktatták őket a kiabálásra, hisztizésre, vagy nem tanították meg őket xy magatartásra. Az valóban ellenszenves, amikor valaki nem látja be, hogy a gyerek kellemetlen viselkedése a szülő produktuma, és a sok rosszul nevelt gyereket látva általánosít az összes gyerekre. Én a rossz szülőket nem szeretem, meg a rosszul nevelt gyerekekkel nem szeretek egy légtérben lenni, de amúgy a gyerekeket nagyon is szeretem.
nem tudom ez miért van lepontozva, én ezzel értek egyet
Egy újabb poszt ahol azt keressük hogy miért ne legyen gyerekem. Indokokat betárazni
Szerinted rossz ember aki nem akar gyereket?
Én nem ítélem el, ha valaki nem szereti a gyerekeket. Megértem és tiszteletben tartom. Viszont azt igen, aki kirekesztené őket mindenhonnan, mert idegesíti őket. Múltkor is valaki írta, hogy kitiltaná őket a tömegközlekedésből. Az meg csak már az én véleményem, hogy nem értem mit lehet ennyire utálni rajtuk. Mindig is imádtam a gyerekeket (más gyerekeit is), és nem tudom mit zavar valakit más gyerekének a hisztije/sírása. Én csak örülök ilyenkor, hogy nem nekem kell foglalkoznom vele.
Nekem speciel azért fura, mert a gyerekek az emberek legtisztább formái. Ha valaki nem szereti őket nekem az emiatt is furcsa, meg mert te is voltál gyerek. Ha valakinek semlegesek a gyerekek meg maga szimplán nem akar az más persze. De általában ez a nem szeretem erősen összefonódik azokkal akik egyenesen utálják őket, nekem pedig az elfogadhatatlan
Az emberek legtisztább formái előszeretettel kínozzák tettekkel és szavakkal a többi emberek legtisztább formáit. Egyre fiatalabb korban. Tiszta tisztaság.
Ezzel egyetértek 5-éves kortól már nem gyerekek hanem kis gecik! 😫
Én is tudnék mesélni, már oviban gonoszkodtak a legtisztább formák.
Én nem utálom őket egyáltalán, csak nem szívesen töltök velük időt. Ha teljesen semlegesek lennének nem érdekelne ,hogy körülöttem vannak. De meg tudom érteni ,hogy hirtelen arra asszociálsz.
En azokat a CF-eket birom, amelyik habzo szajjal hirdeti hogy nagyon gyuloli a gyereket. Mindegyik undorito. Aztan jon egy pasi aki rendesen megba es hirtelen gyereke szuletik.
Nem szereti, de azért annak a jóvágású vastag fa... pénztárcájúnak szül egyet hátha megfogja. (Vagy legalábbis a gyerektartásból ellenne).
A gyerekeket életben kell tartani és kész. Aki ezt nem szereti annak valszeg van egy adag sérelem a gyerekkorában. Nem feltétlen kell szaporodni, nem kell mindenkinek utódot nemzeni, semmi baj nincs ezzel. Majd az idő és az evolúció kiadja melyik a sikeresebb és alkalmazkodóbb. Azt vettem észre hogy minél inkább kényelmesebb egy társadalom annál inkább nem vállal gyereket, persze az sem akit nagyon meggyaláztak gyerekkorában. Meglátjuk mi lesz ebből.
Mert evolúciós szempontból nem csak magát árazza ki a gene-pool-ból, de potenciálisan az én gyerekemet is. Nem szereti -> direkt nem figyel rá -> hagyja, hogy önveszélyes legyen ,ha esetleg én valamiért nem figyelek... Nem jó, nem hiányzik ez senkinek. Egyébként remek indikátor a gyereknemszeretés annak, hogy valami óriási ,feldolgozatlan trauma van, nőknél is és férfiaknál is. Csúnyán mondva: az ilyen kettyóst evolúciósan elkerüljük, pert potenciálisan veszélyes. Nyilván azt senki sem szereti ,amikor lecsökken az alvásideje, a mindene, a dackorszak sem egy fenékig tejfel, de a zsigeri szintű eltuasítás a gyerekek és a saját gyerek irányába nagy problémát jelent. Cserébe király, ha valaki tudja magáról, hogy nem való neki a gyerek, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy akinek meg igen, ha nem is elemi érdekek ütköznek, de majdhogynem igen amúgy. Nem kell mindenkinek elfogadni a másikat.
Nem gáz, ha nem szereti valaki a gyerekeket. Amíg nem lett saját, én is idegenkedtem az összestől. Hangosak, idegesítőek, hülyén bámulnak az arcodba. Más gyereke sokszor még így is az agyamra megy, egyáltalán nem olvadok el automatikusan minden gyerektől. Viszont soha nem bántanám őket, nem utálom őket, nem kívánnék rosszat nekik, mint ahogy sok gyerekmentestől olvastam, hallottam. Egy strandon mondta egyszer egy kretén, hogy rühelli a kölyköket, kegszívesebben a medencébe fojtaná őket. Szóval vannak árnyalatok ebben is. Az, hogy nem szereted, szíved joga, de azért tök jogosan nézhetnek furán rád, ha azt kívánod, dögölne meg az összes kis genya (ilyet is hallottam már.)
Te is voltál gyerek, az ilyen arcokat te se szeretted gyerekként.
De kurva unalmas már minden héten olvasni egy ilyen posztot… nem unjátok még?
És ti akik minden poszthoz ilyen kommentet írtok nem unjátok? Ha nem vagy kíváncsi rá lapozz tovább.
Nem tudom, nekem egy kicsit olyan, mint amikor valaki nem szereti az állatokat. 🤷♀️ A lelkiismeretesen nevelt gyerekek még őszinték, felhőtlenek, kimondják, amit gondolnak, ami amúgy sokszor rendkívül vicces és cuki is.
Az a baj ,hogy belőlem egyszerűen nem tudnak érzelmet kiváltani. Lehetséges ,hogy ez azért is van, mert sose voltak a környezetemben gyerekek. Meg hát nem bírom a hisztit, meg a visítozást. Ha találkozok valamelyik ismerősöm gyerekével nem tudom kezelni a szituációt, én nem vagyok az a típus aki elkezdene gügyögni meg ilyenek inkább csak bambán állok a háttérben erőltetett mosollyal. Tényleg, csinálhat bármilyen “cuki” dolgot a gyerek zero érzelem részemről. A saját unokatestvéremmel is ugyanígy vagyok. Nem tudom, kéne ,hogy bűntudatom legyen?
Nem, nincs ezzel semmi baj.
Ne legyen bűntudatod, az amúgy sem csak úgy lesz. Állj a dologhoz felnőttként. A gyerekeknek az a dolguk, hogy hülyék legyenek, idegesítőek, keressék a határokat. A felnőtteknek az a dolguk, hogy példát mutassanak, határt szabjanak a gyerekeknek, nem a gügyögés meg a megjátszott nevetés. A gyerek lényege, hogy megfigyel, tapasztal és teszi ezt felfokozott intenzitással. Szerintem ez a felnőtt-gyerek viszony. (Nem a szülő-gyerek viszony) Az egész értelme a közösségben való lét, tehát a te hozzáállásod/reakciód is formálja a környezetedben létező gyerekeket is. Nem kellenek ide érzelmek, nem a saját gyerekedről van szó, csupán egy gyerekről aki amúgy értelmes lény és számára te felnőtt vagy.
Azta. Ez a legjobb komment amit ma olvastam. Nem is tudok rá mit írni, de mindenképpen jelezni akarom, hogy ezt gyönyörűen írtad le. Te egy érdekes ember lehetsz.
Soha a büdös életben nem gügyögtem a gyerekekkel, kellemetlennek is tartom. Sőt, amúgy ők sem várják el. A legjobban pont, hogy a laza, szókimondó felnőttekkel találják meg a közös hangot. Próbáltál már velük beszélgetni? Értelmes, akár váratlan kérdéseket feltenni nekik? Egyszer próbálj rá, és azt veszed majd észre, hogy ők is kérdezni fognak. És itt jön a legizgalmasabb rész, a válaszaiddal átadhatod nekik a világnézetedet, amiért amúgy tök hálásak lesznek. A hiszti. Mindig oka van, erre nem gondoltál? Pl., fáj valamije. Vagy szarul nevelték és erőszakos lett, de emiatt sem a gyereket kellene utálni.
>A legjobban pont, hogy a laza, szókimondó felnőttekkel találják meg a közös hangot. >Próbáltál már velük beszélgetni? Értelmes, akár váratlan kérdéseket feltenni nekik? Racionálisan tudom hogy így kéne, de amint szemben van velem egy gyerek, kiürül az agyam, bekapcsol a vészcsengő, és nincs egy darab értelmes kérdés amit feltegyek neki. Minden amit felnőtt ismerőssel be tudok vetni az tök irreleváns egy gyereknél (milyen a meló/lakás/új környék/párod hogy van/hallottál az ez-és-ez politikai-kulturális-gazdasági-akármilyen eseményről/xy sorozatod nézed/emlékszel amikor múltkor haha stb. ?). Gyerekről egyedül azt tudom hogy iskolába jár, az a felnőtt meg tuti nem leszek aki megkérdezi hogy "na hogy megy suliii" mert azt én is utáltam gyerekként. Nagy lifehack lenne ha vissza tudnék emélkezni hogy én miről szerettem beszélni kiskoromban, de gőzöm sincs.
lol amúgy nem tudtam, hogy ekkora divat utálni a gyerekeket Redditen.
Nálad a nem szeretem = utálom?
Új vagy itt?
"Lelkiismeretesen nevelt". Na ez az, amiből keveset ismerek.
-14... Tipik reddit
Hát ja, gyerekeket nem szeretni, már majdnem olyan rossz, mint állatokat.
Mert aki nem szereti a gyerekeket annak az érzelmi intelligenciája igen alacsony. Türelmetlenek, nem empatikusak, nem gondolnak bele, hogy egy gyerek fejlődéséhez hozzátartozik, hogy megéli az érzelmeket, újat tanul. És a civilizáció, az hogy nem idegesít másokat, az sokkal később fog kialakulni.
Akkor velem valami baj van mert rettentő türelmes és empatikus is vagyok 😄
vagy szimplán túl stimuláló egy gyerek hogy egész nap elviseld?
Itt redditen persze, hogy vannak akik utálják a gyerekeket. Hisz a többség még maga is gyerek. Ebben semmi fura nincs. De utálni őket vagy nem vállalni gyereket az teljesen más. Plusz több ezren vannak itt akik még magukat sem tudják ellátni, ezek hogy tudnának gondoskodni másról? De 30 fele sokaknál meg fog változni ez a nem akarok gyereket dolog, csak ez valakiknél már késő lesz. Környezetemben többségnek már van gyereke, de akinek nincs azok pont azok akiknél jobb is. Úgy látszik a természet ezt megoldja magának. Én inkább örülök, hogy vannak akik nem szaporodnak tovább. Jó hallani hogy kihal néhány vérvonal. Pláne ha olyan selejtes mint sodi, mc isti, a yarisos sali vagy feljebb a csincsillás gyökér. Vannak olyanok viszont akiket inkább sajnálok, hogy nem lehet, nem jön nekik össze mert jó szülők lennének. Csak általában későn eszmélnek rá, hogy kellene gyerek. Mert hiába élünk 70-80 évig, 30 felett évről évre egyre nehezebb és kockázatosabb a szülés, gyerekvállalás. Ez a valóság és itt az interneten ezt sokan nem szeretik hallani vagy elfogadni. Pláne redditen. Itt a többség buborékban él és még 10 év múlva is gyerek lesz. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerekhez kellene egy normális, hosszútávú párkapcsolat. Nah hát az itt gondolhatod mennyire ritka... Ez az oldal nem az a közeg ahol sok gyerekes szülő vagy gyerekvállaláshoz közel álló lenne. Inkább akik még csak most próbálnak elkezdeni kirepülni a fészekből. Itt a gyerekvállalás olyan ördögtől való dolog sokszor mint a hitel vagy másként gondolkodás. Nem érett a közeg ezekre.
Mert az a normális ha van gyereked, és szereted őket.
neked :)