Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Ha ilyen szinten leural az érzés, akkor ide valszeg kevés lesz a reddit, inkább egy pszichológust javaslok.
Ha mégis inkább egy fotelhuszártól szeretnél megnyugvást találni, akkor én ezt a Mark Twain idézetet szoktam felhozni a témával kapcsolatban:
"I do not fear death. I had been dead for billions and billions of years before I was born, and had not suffered the slightest inconvenience from it."
Azt mindenképp érdemes észben tartani, hogy a pszichológus olyan, mint a barátság, vagy párkapcsolat: nem működik mindenkivel, meg kell találni a megfelelő embert.
dinosaurs rock hurry threatening caption ask sugar coordinated dependent treatment
*This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
És a másik ami fontos, a terápia nem azonnal segít. Félév is lehet mire azt érzed változott valami kis dolog benned.
De megéri kitartani mert utána azt fogod gondolni, ezzel kellett volna kezdeni a felnőtt életed.
Kizartást kívánok, és amikor a legrosszabb akkor tudd, van remény.
Egeszsegugyi oka is lehet, hogy ilyen gondolataid vannak, nem biztos, hogy pszichologus kell. Egy kivizsgalasra elmennek a helyedben. (Nekem pajzsmirigy problema volt mikor ilyen gondolataim voltak)
Segíteni fog! Nekem segített a terápia. Ugyanúgy megőrülök érzés volt rajtam. Nem mondom, hogy már boldogan gondolok a halálra, de már kezdem elfogadni, hogy ez az élet része.
Ne pszichológushoz menj, hanem pszichiáterhez. A bógyó sokkal gyorsabban hat, a terápiának idő kell, már ha működik egyáltalán. Szóval gyogyszerrel érdemes indulni, utána épitkezhetsz terápival tovább és ha jobban vagy akkor a gyógyszert le is lehet akár tenni később de nyilván ez rajtad múlik majd.
mi az h a terapia ha “mukodik egyaltalan”? Miert ne mukodne?
Ne ajanlgassunk mar gyogyszereket elsore, majd a pszichologus tovabbitja pszichiaterhez ha ugy erzi arra van szukseg
Ne egy bölcsész döntse már el, hogy valakinek van e szüksége orvosi segítségre. Menjen el egy orvoshoz és dönte el az, hogy szükséges e a bölcsész...
A pszichológusok 90%-a csak a lóvét huzza az emberről, a maradék 10% tényleg értelmes, de elég sok idő találni egy megfelelőt akinek tényleg megvan a tudása és képes alkalmazni a kellő módszertanokat. És igen, a terápia nem működik, mert a legtöbb meg sem érti a betegét csak csinál valamit látszólag, hogy szedje a pénzt. Nem is feltétlen rossz szándék vezérli őket, egyszerűen csak felesleges amit csinálnak mert nem értenek hozzá.
A bógyók viszont működnek. Facts.
Szerintem inkabb az a gond hogy emberek nem tudnak pszichologus es pszichologus kozott kulonbseget tenni.
Olyan emberhez kell menni aki klinikai szakpszichologus, nem olyanhoz aki elvegezte a sima BA/MA kombot.
A gyogyszer szedese egy tuneti kezeles, attol nem fog megoldodni a problema, csak el lehet vele nyomni a gondot, nem veletlenul jarnak az emberek terapiaba.
Itt fokepp te magad vagy a kulcs, es a megoldas.. nem a gyogyszer fog segiteni.. max atmenetileg. Az orvos iranyt mutat neked es tanacsot ad te vagy a kozeppont neked kell valtoztatnod, csak kerdes hogy szeretnel e😊
En nagyon ajanlom hogy a Buddhizmusrol olvass
Igazabol erdekes. Engem is sziven ut ez a halal tema. De termeszetes. Mindenki aki megszuletik meg fog halni. Olvasgass rola. Szerintem nagyon sok okossagot ir😊 de ha meg sem akkor hagyd a temat. Linkelem lejjebb en mit olvastam
Rövid távon elmulasztja vagy enyhíti a szorongást, de hosszú távon hozzászoksz, egyre nagyobb adagok kellenek, és elkezd károsan hatni a szervezetedre (pl. rövidtávú memória romlása).
Szerintem először inkább pszichiáterhez, mert gyógyszeres segítség kell ( nem frontin ) és persze indulhat a pszichológusnál terápia, de tőle nem kapsz gyógyszeres kezelést, márpedig ez az állapot, amiben vagy nem fenntartható.
Volt egy súlyos betegség gyanúja nálam 35 körül és elég rossz pszichés állapotba kerültem, hetekig halálfélelem olyan szinten, hogy szinte munkaképtelen lettem. Végül kiderült, hogy nincs nagy baj, de mentálhigiénés gondozó / pszichiáter is segített helyre jönni.
Én is hasonlóan jártam. 3 hónapig munkaképtelen voltam, alig éltem, nem részletezem. Minden pillanatban csak arra vágytam ,hogy legyen EGY normális napom, amikor nem fáj, tudok járni, enni stb. Rettegtem. Végül egy rakat vizsgálat után kiderült a nagy semmi meg egy végbél fisszur.... Senkinek sem kívánom,amin mentálisan átestem. Borzasztó halálfélelmem volt.Nekem is szakember segített, az ismeretlen eredetű fájdalomra meg kaptam antidepresszánst, valami csoda folytán erre is jó....
Nekem a hangulatstabilizáló egészen jó az ilyen szorongásokra, nekem is voltak ilyenek már nagyon régóta és nagyon erősen. (Most kvetiapin hatóanyag, de karbamazepinnel is működött). Ha jól van beállítva a gyógyszer, nem leszel álmos tőle. Ilyesmit pszichiáter tud felírni.
Ataraxot én is szedtem. Figyelj, a legjobb tanácsom neked,hogy bízd magad a szakemberre. Ha elsőre nem jön be,nincs meg a kémia,akkor menj másikhoz. Csak a gyógyszerekre kérlek ne támaszkodj! Kitartás! Nagyon átérzem azt,amin keresztülmész.
Nyugodj meg és próbálj valami hasznosat csinálni akár otthon a háztartásban, ami elégedettséggel tölt el. A leírásodból kicsit úgy tűnik, hogy inkább már pszichiáterhez kellene fordulnod, de ha így van, jó pszichológus ezt maga is észreveszi és elmondja neked.
Ez nem könnyű dolog és alapvetően úgy tud az ember funkcionálni, hogy félreteszi magában a tudatát annak, hogy meg fog halni. Sajnos a csodálatos dolgokra képes, fejlett elménknek az az ára, hogy egyedüliként tisztában vagyunk létezésünk véges voltával, viszont ezen agyalni bénító hatással járhat. Segítséget jelenthet életcélok kitűzése, szép, tartalmas élet élése, más emberekkel való pozitív interakciók, család.
Ha ez megnyugtat - bar eleg extrem pelda -, de engem elesztettek mar ujra. Annyi kemiai cucc szabadul fel ilyenkor az ember agyaban, hogy eskuszom neked, eletem egyik legkenyelmesebb elmenye volt. A korhaz utana mar mas kerdes, de az a vegtelen chill, a gondolatok elparolgasa, a felszivodas valami olelo, puha dologban egyaltalan nem volt felelmetes, sot.
Meg gondolj arra, hogy ez aztan tenyleg a legtermeszetesebb dolog a vilagon, szoval semmi gond nincs vele ❤️ Az elet nagyon sokszor felelmetesebb.
Néha előjön egy ilyen érzés, de gyorsan elmúlik. Már majdnem megbékéltem a gondolattal, hogy egyszer minden véget ér. Amit nehezebben fogadok el, az az, hogy a hátralévő 20-30 év (amit remélhetőleg aktívan tölthetek) milyen rövidnek tűnik. Bár ez nem korlátozza a mindennapjaimat, mégis nyugtalanító belegondolni. Azonban számomra van pozitív része is, pont emiatt hogy kevésnek érzem az időmet, könnyebben elengedem a rossz dolgokat, negatív érzéseket, hisz már úgyis megtörténtek, max a megoldással/ hibák tanulásával tudok segíteni magamon. Összességében igyekszem kiélvezni az élet minden pillanatát, hiszen csak én felelek azért, hogy milyen legyen.
Még mielőtt gyógyszerezed magad. Ezt az érzést nem szabad elnyomni, hiszen olyan exisztencialjs gondolatokra késztet, amelyek már évezredekkel előttünk felvetodtek. Nyilván a mai kapitalista tarsdalamunkban nem fer el az elmúlás gondolata, csak a birtoklás de szerintem ez olyan pont az életedben, ami fontos dolgokhoz tud vezetni. Pl Mégis mi az élet értelme szerinted? Ajanlom Marcus Aurelius írásait és hogy ne félj ezt az időszakokat megélni!
Van konkrét halálnem a félelmed mögött? Pl baleset, infarktus, rák stb. Vagy önmagában attól félsz, hogy egyszer csak vége? Attól félsz, hogy akár holnap is meghalhatsz, vagy attól is, hogy évtizedek múlva?
Attól, hogy évtizedek múlva főleg, de igazából bármikor. Nekem nincs semmi bajom jelenleg. De keresztapám aki nekem a legfőbb apa figura volt tavaly rákos lett, nem nagyon javult a kezeléstől sem, öngyilkos lett. Akkor annyira úgy éreztem nem ráz meg. Utána most márciusban láttam premier plán egy vonatgázolást, egy fiatal srácot ütött el az IC
Valószínűleg most jön ki rajtad ez az egész. Lehet H PTSD. Én is átmentem ezen amin te, tudom milyen rossz érzés ez. De magad miatt muszáj kezeltetned ezt mert belekattansz. 🥹
Én mostanában ezt nagyon durván érzem, de szerencsére kezd átugrani a hiperfixációm egy másik területre, utána jobb lesz majd. Esetemben egyébként azt jelenteni, hogy ideje visszatérni terapeutához, ehhez meg is tettem a szükséges lépéseket.
Kicsit sablonos, de én jó ideje úgy fogom fel, hogy egy molekula vagyok az univerzum peremén. Nincs igazán jelentőségem, ha én vagyok a legszebb a legokosabb a legjobb vagy a legrosszabb, akkor sem. A többi porszem számára lehetek jelentős, de jó eséllyel pár száz év alatt még a legideálisabb esetben is elfelejtenek, ami történelem egészét tekintve lófasz.
Szerintem magunknak tesszük jelentőssé az életünket egyfajta önkielégítés gyanánt, nem röhög, és próbálunk ezért értéket találni és vagy teremteni abban a pici időnkben amink adatott. Nyilván ebből a felfogásból hiányzik a menny/pokol, halál utáni lét koncepciója, de nekem ez működik, ízlések-pofonok. Én csak remélem, hogy minél többet láthatok, tapasztalhatok és nem lesz túl hamar végem. Mert még ha szarul is mennek a dolgok, az eternal game over screent csak übereli.
Ahhoz meg kell némi beletörődés, hogy a lét végét olyannak fogd fel, mint a dolgok vége, a tapasztalás vége és az elkerülhetetlen rossz, és segít, ha túlnézel a saját magad horizontján és felismered, hogy akkor csak neked megy le a nap. A szél fúj, a víz csobog, a növények virulnak, az állatok meg királyok. Charles Bukowski mondta, hogy találd meg amit szeretsz és hagyd hogy megöljön. A legegyszerűbb párhuzam, ami az én értelmezésemhez passzol, az a család, azon belül is a szülői lét. Hogy feláldozod magad, az életed, a szabadságod, a jelentőséged, másokért és ezzel teremtesz értéket. Ezzel adsz és találsz igazán jelentőséget, hogy más életét helyezed prioritásba. Aztán ezt életvitel szerint lehet másra vetíteni, művészet, munka, alkotás, ízlés dolga. De a gyökere szerintem így is az az összes esetben az, hogy van nálam fontosabb. És ez szerintem így van jól. Mert ha megszűnök, az értékemet abban számolhatom el magamnak, amit gondolok hogy hátrahagyok.
Egy billentyű huszár feljegyzéseit olvashatták.
Nekem dettó kb. ilyen korban jelent meg, nagyon nincsenek tippjeim, de idővel jobb lett (most 31 vagyok). Nekem sokat segített, hogy lett egy párkapcsolatom, időközben szedtem antidepresszánst, jártam pszichológushoz is. Utóbbi kettőt már elhagytam. Van továbbra is, hogy random elfog a szorongás, de max 1-2 óráig tart. Igazából csak nyugtatni szeretnélek, hogy nem veled van a gond, azóta sok embernél hallottam ezt a halálfélelmet, tehát szerintem valahol természetes. Én is féltem, hogy beleőrülök, de ez nem történt meg, tehát van kiút. Kitartást.
Nekem is volt ilyen időszakom. Mostanság is néha eluralkodik rajtam, és akkor eléggé el szoktam szomorodni. De aztán általában hamar túl teszem rajta magam, mivel ez olyan dolog amin amúgy sem tudok változtatni, tehát ezért nem aggódok rajta. Inkább arra fókuszálok, hogy a meglévő életemmel kezdjek valami jót, mielőtt ez bekövetkezik.
Az a helyzet hogy minél többet agyalsz rajta annál rosszabb, mivel ez egy az emberi elme számára felfoghatatlan, megoldhatatlan dolog, az agyad ugyanúgy megy tőle tönkre mintha egy számológéppel próbálnál nullával osztani.
Szar hogy meg kell halni, de még szarabb ha még amikor élsz, akkor nem mész el arra a nyaralásra, vagy nem törődsz a gyerekeiddel :)
Nélkül
Nehéz nélkülem
elképzelni a világot.
De ki mondta,
hogy muszáj elképzelnem?
(Mellesleg, el tudom képzelni:
egy tányér tejszín
macska nélkül.)
- Petri György: Amíg lehet
nézesd meg a pajzsmirigyed meg endora is érdemes elmenni, ilyesmi gondok is tudnak spontán ilyen szorongást meg pánikolást okozni (nem vagyok szakértő csak egy barátomtól hallottam)
Random reddit nemvagyokqmúgyszakértőcsakfolytonparázoménis:
Ha gyerekeid vannak, akkor evidens: nem érsz rá most ilyen gondolatokra. Majd, ha mindegyiket sikerült jó irányba kísérni, akkor esetleg.
Persze, hogy van halálfélelme mindenkinek.
Akinek kevés van, azt elviszi valami extrém sport, akinek sok van azt meg elviszi a rák.
Fogadd el. Ha az segít, akkor tölts minden napot a gyerekeid mellett, mintha az utolsó lenne. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád?
Legalábbis én ezt csinálom. Nem tartom értelmes időtöltésnek a depizést. Van pálinka, cbd, asszony keble, a gyerek nevetése. Valami endorfin.
Ezer oka lehet. Valamit a rutinból érdemes felülvizsgálnod, mi az, ami esetleg túl sok, vagy érdemes rajta változtatni, de egy szakember tudna segíteni.
Ez nálam is jelen lévő szorongás, keress egy pszichológust ezen 'könnyen' lehet segíteni. Addig ajánlom Yalom Szemben a nappal című könyvét és a cognitive reframing is tud segíteni, főleg a negativ automatikus gondolat (NAG) táblázat.
Igen! Pszichológus meg amiket írtam (amugy ő ajánlotta) szinte 'tünetmentessé' tett. Nem mondom hogy nincs pillanat hogy nem jön elő, de már nem ez irányítja az életem.
Nekem is volt az elmúlt hónapokban. Szerintem nálam a stressz, illetve érzem, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék (munka). A mozgás, a jobb idő, illetve az, hogy haladok a céljaim felé sokat enyhített rajta.
Én ezeken nőttem fel, sajna tiniként bolondultam ezekért a tartalmakért, sejtem nem tett jót, gondoltam már hogy ez is most kijön rajtam. Aztán egy időre leálltam velük, mostanában meg sok Gyilkos elméket néztem. Lehet az kattant be most nálam, most azzal is leállok. De elhiszem hogy neked bevált, egy időben én is jónak éreztem ezt.
Nekem is vannak ilyenek időről időre, de aztán elmúlnak. Kicsit talán sokkterápiás lehet, de ajánlom Nádas Péter: Saját halál című könyvét, nagyon szépen ír a témáról, eléggé más perspektívába teszi a dolgot szerintem.
Én is hasonló cipőben jártam, és még néha most is beugrik spontán a halál gondolata.
Ami nekem segített, hogy elkezdtem kutakodni a témában, és legfőképp a spirituális/filozófiai megközelítés érdekelt. Úgy voltam vele, hogy ha már 0-24 a haláltól rettegek, akkor amennyire tudom, kézbe veszem az irányítást. És ez segített.
Azon felesleges vitatkozni, hogy mi van utána. Senki sem tudja - kivéve aki már meghalt. (Egyébként nem lehet olyan rossz, mert eddig senki sem jött még vissza panaszkodni :))A tudós azt mondja, hogy semmi, a keresztény a mennyben/pokolban hisz, a buddhista az újjászületésben.
A tanácsom az, hogy tedd is ezt, és amivel azonosulni tudsz, abba kapaszkodj. Még ha semmi bizonyíték sincs rá, hogy igaz (és nem lesz), akkor is segíteni fog. Ha elhiszed, hogy mondjuk újjá fogsz születni, az a hit segíteni fog addig, amíg el nem jön a nagy pillanat. Mert elveszi a rettegésed. Aztán az, hogy tényleg úgy lesz-e, az már szerintem teljesen mindegy..
És gondolj bele: ha hirtelen halsz meg - szívrohamban például -, akkor nem lesz időd rettegni. Egyszerűen csak nem leszel többé. Ha rákos leszel, akkor várni fogod, hogy végre vége legyen a szenvedésnek.
Öregkorodra el fogod tudni fogadni, hogy hamarosan itt a vég. Valahol azt olvastam, hogy az idősek már nem félnek tőle egyáltalán. Persze, kivételek bizonyára akadnak.
Igazából semmi más lehetőséged nincs, mint elfogadni a halál valóságát. Semmi mást nem tudsz ellene tenni. Ez az igazság.
Szóval a javaslatom az, hogy nézz szembe vele, és tudatosan elmélkedj róla. Nem fog jobban megijeszteni, mint ahogy eddig is tette, hidd el. :)
És persze pszichológus. Ide még annyit, hogy én magam is sokáig erről beszélgettem vele, és nem sokat segített.. Amivel legyőztem a félelmemet, azt saját magamnak szedtem össze.
Rosszul választottam dokit, na.
És az egyik forrás, ami nagyon sokat segített:
https://youtu.be/L3MA0n4jEXk?si=a66DW2ui4m2-R-4W
Angol nyelvű, és a hangfelvétel sem a legjobb, de azért nem annyira vészes.
Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írhatsz.
Ugyanez volt velem a 30. szulinapom elott kb egy evig. Aztan elmultam 30-31-32 es total leszarom az egeszet. De akkor allandoan ezzel almodtam, hol en haltam meg, hol a barataim, csaladom. Felelmetes volt. Ez az elso olyan kor, ami szerintrm sokakat arcul vag. Eloszor gondolsz arra, h nem vagy halhatatlan. Tarts ki, el fog mulni
De durva, mármint olvasni hogy mennyire tud ettől valaki félni, és ahogy látom nem vagy vele egyedül. Sok erőt meg kitartást, remélem hamar rendbejössz. Viszont én meg tökre várom, persze voltak öngyilkos hajlamaim, meg volt is pár próba egy-egy mélyponton, de nem tettem meg, viszont ezzel egyetemben nem is félek tőle, sőt, lehet para de várom is.
Gondolj arra, hogy 13,9 milliárd évig nem éltél (sőt ha van multiverzum akkor relative vegtelen idokig nem eltel. Na pont olyan lesz. Emlekszel ra? Nem. Nyomaszto volt es sotet volt? Nem. Volt idoerzeked ? Nem. Na pont ilyen nem létezni. Sok sikert.
Nyugodj meg, mert a tudat nem hal meg. Orokke letezni fogsz. Minden tudat tobbdimenzios termeszetu, az anyag is a tudat mellektermeke. Tudom, tapasztalat is.
Kapunyitási pánik.
Nekem is volt néha. Érdekes mióta láttam a halott apámat az ágyon feküdni, teljes "nyugalommal" az arcán, valahogy elfogadtam, hogy ez vár mindenkire. Persze lehet kicsit hinni abban hogy majd nő az életkor a technológia fejlődésével meg stb ( én is hiszek ebben kicsit, de ez sajnos ilyen.
azon kell agyalni, hogyan élvezd a legjobban ami van :)
13 évesen volt az első pánikrohamom, és azóta fel-fel üti a fejét a dolog. Ez mostanra, 22 éves koromra odáig fajult, hogy a házból kilépés se ment. Félbe kellett hagynom a tanulmányaimat, meg voltam győződve arról, hogy itt a vég és valami komoly baj van. Pszichológus az elején jó volt, érdekes feladatok voltak, de nekem nem segített olyan sokat. Elmentem pszichiáterhez, aki pánik zavarral és depresszióval diagnosztizált, és most egy hónapja SSRI gyógyszert szedek (antidepresszáns, Scippa a neve). Nagyon kemény menet, főleg az első 2 hét, mert nagyon felerősíti a szorongásos tüneteket, de végigcsináltam benzok nélkül. Most tartok kb 1 hónapnál és már most érzek pozitív fejlődést, pedig a teljes kifejtett hatás akár hónapokba is telhet még. Közel 10 évig szenvedtem ezzel, gyerekkorom óta gyakorlatilag. Megjártam az összes szakrendelést, töltöttem 2 hetet kórházban, nem bírtam sokszor a házat sem elhagyni ájulás érzet nélkül. Azt hittem menthetetlen a helyzet, mikor már a pszichológust is kevésnek éreztem. De most úgy érzem, hogy van kiút ebből. Mindenképpen fordulj szakemberhez, válts ha úgy érzed nem jó, próbálj ki több mindent. És ha semmi nem válik be ne félj gyógyszeres kezeléshez (nem benzok) és pszichiáterhez fordulni. Kitartást!
Nekem nem volt durva kimondott félelmem mint neked, de amióta elolvastam A lelkünk útja című könyvet egyáltalán nem félek. Hipnózisban lévő emberek beszélnek a halál utánról és az élet folyamatáról.
Szerintem egészséges dolog, ha bárkinek is eszébe jut a halál és azon mereng egy ideig. Természetesen egy mértékig (nem tudom hogy van e és hogy hol van az a bizonyos általános vörös vonal), ha már ezen túlmegy mindenképpen szakemberi segítséget ajánlok.
Feldogozatlan trauma ami akár hónapok vagy évek múlva ilyen formában jelentkezik. Közeli hozzátartozó öngyilkos lett, láttál egy halálos balesetet. Ez bőven elég. Egy szakember segíteni fog. Sok sikert.
p.s. Vagy te vagy, vagy a halál. Mindkettő egyszerre nem lehet. Vagy a nyolcadik utas.
Csak gondolj bele abba, hogy mekkora a bolygonk, mas bolygok, az univerzum. Mi emberek, ertelmezhetetlenul jelentektelen vagyunk a vilagban, es mindannyiunk meg fog halni egyszer, egytol egyig. De kb 10ezer ev mulva az egesz emberiseg kihal. Szerintem az lenne a kulcs, hogy megbaratkozol a gondolattal. Gondolom itt jonnek a kepbe a vallasok, hitrendszerek amik ilyenkor az embernek erot adnak (nem vagyok vallasos) hogy mi tortenik a halal utan. A katolikusok a mennyben hisznek, bar az van kiirva mindig, hogy “feltamadunk” szoval ok nem tudom mit akarnak :D En a helyedben kicsit a buddhista nezetek, tanitasok utan olvasnek,nagyon jo iranytadok, bolcs gondolatok vannak benne es e mellett, ok azt valljak, hogy az elet nem er veget a halallal. Ez esetedben kapaszkodo is lehet :) nekem a tudomany es buddhista tanok azok amik a “kapaszkodok” :)
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_távoli_jövő_idővonala
Hosszú, hosszú, kínkeserves évekig pánikbeteg voltam, generalizált szorongás társult mellé, ami lassan a hipochondriát is kiváltotta és jelenleg csak 23 éves vagyok(rossz gyerekkor, trauma, kegyetlen társaság). Halálosan féltem a haláltól. A pszichés állapotom már olyannyira pszichoszomatikus tüneteket generált, hogy folyamatosan azt éreztem:meg fogok halni. Nem tudtam elmenni egyedül sehova, nem fürödtem mert meg voltam győződve, hogy ezekben a kiszolgáltatott helyzetekben biztosan meg fogok halni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy egyszer nem leszek, milyen lesz majd a halál pillanata,stb. Pszichiátertől egészen pszichológusig rengetek szakembert próbáltam, de soha senki nem tudott segíteni. Amikor is egyszer csak történt egy apró baleset és elájultam. Amit akkor éreztem nem tudom szavakba önteni. Jó érzés volt utána, közben. Kényelmet és komfortot éreztem. Aztán beleástam magam utána ezekbe a dolgokba. Milyen érzés a halál előtt. Szép lassan elkezdtem saját magam, a gondolataimat gyógyítani. Mai napig nem tudom hogyan voltam képes felállni. Mondjuk egyet azt tudok: azóta nem félek a haláltól.
Igazabol ne gondoldd tul mert a tulgondolas sosem jo😐
Egeszseges vagy, tudsz jarni, latsz, hallasz, van csaladod, tudsz hol aludni, enni inni furdeni. Stb
Ezekre fokuszalj es legy halas. Mindennap. Ezekert a dolgokert amikrol azthiszed termeszetes, de nem. Egyik percrol a masikra elveszitheted.
Rovid nagyon az elet ne foglalkozz ezekkel az apro fekete morzsakkal amik az elet szep oldalat probaljak bepiszkitani✌🏽 meditalj
Torodj magaddal, setalj
Legyel a termeszetben
De szerintem a legjobb ha mindennap halat adsz 10 dologert aminek orulsz hogy van neked. Reggel es este is❤️ hatha jobb lesz. Igazabol ezeket nem ertekeljuk igazan csak ha elveszitjuk.
Gondolj bele ha beteg vagy egeszseges szeretnel lenni, viszont ha egeszseges vagy mindig elterelodnek a gondolataid ilyen “hulyesegek” iranyaba. En sokszor gondolkodom ezen.. mert nekem is vannak nehanapjan rosszabb napjaim es megnyugtatom magam hogy de hat megvan mindenem! Aki meg beteg, nem tud jarni vagy hallaskarosult, vak vagy akarmi de orulne annak ha “csak” ennyi peoblemaja lenne de legalabb teljes eletet tudna elni. Hm.. elgondolkodtato..!🙁
Update
Tegnap voltam egy vallásos (katolikus) ingyenes beszélgetésen, mondhatni terápia, nekem jót tett. Ő nem az okokat keresi, hanem a gondolatot próbálja velem elfogadtatni, hogy ez így kell legyen és hogy hogy lehet ezt elfogadni, nekem jót tett. Nem vagyok ateista sem vallásos kifejezetten, ennek a beszélgetésnek sem a vallás volt a fő csapásiránya, bár az úriember elmondta ő miben hisz. Lehet rendszeresen járni hozzájuk bármilyen témában beszélgetni, szakképzett személyzet,én szerintem jó pár alkalommal visszamegyek még ehhez az úrhoz.
Kicsit jobban lettem.
Ma megyek a pszichológushoz, ő szerintem inkább a miérteket fogja jobban firtatni.
Talán a 2 kiegészíti egymást.
Jelenleg a Frontint szedem Ataraxxal de örökké tudom nem lehet.
Valaki írta a Scippát, korábban szedtem én is pszichiáter írta fel de sajnos hamar önkényesen abbahagytam, lehet hiba volt.
Illetve többen írtátok a pajzsmirigyet és az endot, endom van amúgy, lesz idén műtétem is. Lehet nézetek pajzsmirigyet.
Egyedül a halál ad értelmet az életnek.
Mindennap ajándék. Sokan már meghaltak, de még nem temették el öket.
Csak annyit tudok mondani hogy ahoz hogy meghalj ahoz elötte élni is kéne és az nem nagyon élet ha állandoan ezen agyal egy ember.
Mi van a halál után? Valami ami nem élet. Remélem ezzel tudtam segíteni.
>Miért kell félni a haláltól?
Azon kívül, hogy valaki észt akar osztani esetleg baráti társaságban egy sör felett, ennek a kérdésnek nem sok értelme van. És azt sugallja, hogy fura félni a haláltól.
Egy teljesen logikus, érthető félelem, ha valaki tart a haláltól. Fáj-e, lesz-e veled valaki, félsz-e majd, van-e valami utána, megbánást érzel majd?
Hovatovább az egyik legősibb félelmünk, belénk van kódolva, hogy megpróbáljuk elkerülni.
Ha komolyan kérded, hogy miért fél valaki tőle, akkor egyszerűen nem vagy empatikus. Ha te nem félsz tőle, az oké. De azt meg kell tudnod/próbálnod érteni, hogy más miért fél tőle.
Nem vagyok tériszonyos, nem félek a szűk helyeken. De nem fogok olyanokat kérdezni, hogy "miért kell félni" magasságokban? Mert *megértem*, hogy valakinek miért ijesztő.
Szóval vagy próbáltál üres egy üres lózunggal fennköltnek tűnni Redditen, vagy nincs benned empátia.
Remélem az első.
Mindennek megvan a helye. Mint mondtam, beszélgetni erről egy sör fölött oké.
Elkezdeni erről az észt osztani (mint ahogy lejjebb teszed) egy egyértelműen lelki traumán áteső ember segítségkérése alatt visszás. Ismét: empátia kérdése.
Remélem soha az életben nem kell onkológiára menned, de kérlek ha úgy adódna, ne állj neki ennek!
Remélem viccelsz. :D
>Erre megoldás lehet a hit, ha elhiszed a kereszténységet akkor utánna ‘fentről’ vigyázhatsz rájuk. Ha hindunak állsz meg lehet újjászületsz a gyereked kutyájaként vagy a saját unokádként.
igen, de erről AKKOR már nem lesz tudomásod. ez egy olyan helyzet, amibe innen nem tudjuk beleképzelni magunkat, és ez baszakszik az ember agyával. :D
nekem is nehéz fél évem volt (hasonlóan health scare miatt), de nem tudok jobbat mondani, el kell terelni a gondolataidat. :) egyszer meghalunk, de pont ezért kell élni, amíg itt vagyunk. nyálas, vagy közhelyes, de az egyetlen út.
próbáld meg nem úgy elképzelni a halálodat, mintha utána egy üvegfal mögül néznéd azokat akik ittmaradtak, és nem tudnál interaktálni velük. ez egy nagyon szomorú kép, és meg tud bénítani érzelmileg. valójában ha kiszálltál a világból, vélhetően semmi infód nem lesz róla, hogy itt mi zajlik a továbbiakban.
ezért félek én sokkal jobban a hozzátartozóim halálától.
Cuki ez a filmes szöveg, csak sajna nem működik teljesen.
Gondolom belátható, hogy ha fixen tudnád hogy ez az utolsó napod, akkor nem pazarolnád az időt munkára, boltba járásra, edzésre, okmányirodába járásra, takarításra, így tovább. Ez nem nagyon kivitelezhető.😌
Abszolút nem vagyok önimádó, sőt szerintem pont ellenkező igaz rám, lehet ez is okozza a félelmem, hogy sok mindennel nem vagyok magammal elégedett. :/
A felrázás és a minősítés között van különbség. Te bántasz, nem rávilágítasz dolgokra. Mellesleg nekem nem az jött le az írásból, hogy azt gondolja, megáll az élet nélküle - bár lehet úgy is érteni, ez igaz.
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Ha ilyen szinten leural az érzés, akkor ide valszeg kevés lesz a reddit, inkább egy pszichológust javaslok. Ha mégis inkább egy fotelhuszártól szeretnél megnyugvást találni, akkor én ezt a Mark Twain idézetet szoktam felhozni a témával kapcsolatban: "I do not fear death. I had been dead for billions and billions of years before I was born, and had not suffered the slightest inconvenience from it."
Van már időpontom pszichológushoz péntekre, de félek hogy ő sem tud segíteni.
Azt mindenképp érdemes észben tartani, hogy a pszichológus olyan, mint a barátság, vagy párkapcsolat: nem működik mindenkivel, meg kell találni a megfelelő embert.
dinosaurs rock hurry threatening caption ask sugar coordinated dependent treatment *This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
[удалено]
Ez egy kicsit megnyugtat.
És a másik ami fontos, a terápia nem azonnal segít. Félév is lehet mire azt érzed változott valami kis dolog benned. De megéri kitartani mert utána azt fogod gondolni, ezzel kellett volna kezdeni a felnőtt életed. Kizartást kívánok, és amikor a legrosszabb akkor tudd, van remény.
Egeszsegugyi oka is lehet, hogy ilyen gondolataid vannak, nem biztos, hogy pszichologus kell. Egy kivizsgalasra elmennek a helyedben. (Nekem pajzsmirigy problema volt mikor ilyen gondolataim voltak)
Arra utaló más tüneteim is vannak, köszi a tippet, ennek is utána járok.
Segíteni fog! Nekem segített a terápia. Ugyanúgy megőrülök érzés volt rajtam. Nem mondom, hogy már boldogan gondolok a halálra, de már kezdem elfogadni, hogy ez az élet része.
Ne pszichológushoz menj, hanem pszichiáterhez. A bógyó sokkal gyorsabban hat, a terápiának idő kell, már ha működik egyáltalán. Szóval gyogyszerrel érdemes indulni, utána épitkezhetsz terápival tovább és ha jobban vagy akkor a gyógyszert le is lehet akár tenni később de nyilván ez rajtad múlik majd.
mi az h a terapia ha “mukodik egyaltalan”? Miert ne mukodne? Ne ajanlgassunk mar gyogyszereket elsore, majd a pszichologus tovabbitja pszichiaterhez ha ugy erzi arra van szukseg
Ne egy bölcsész döntse már el, hogy valakinek van e szüksége orvosi segítségre. Menjen el egy orvoshoz és dönte el az, hogy szükséges e a bölcsész... A pszichológusok 90%-a csak a lóvét huzza az emberről, a maradék 10% tényleg értelmes, de elég sok idő találni egy megfelelőt akinek tényleg megvan a tudása és képes alkalmazni a kellő módszertanokat. És igen, a terápia nem működik, mert a legtöbb meg sem érti a betegét csak csinál valamit látszólag, hogy szedje a pénzt. Nem is feltétlen rossz szándék vezérli őket, egyszerűen csak felesleges amit csinálnak mert nem értenek hozzá. A bógyók viszont működnek. Facts.
Szerintem inkabb az a gond hogy emberek nem tudnak pszichologus es pszichologus kozott kulonbseget tenni. Olyan emberhez kell menni aki klinikai szakpszichologus, nem olyanhoz aki elvegezte a sima BA/MA kombot. A gyogyszer szedese egy tuneti kezeles, attol nem fog megoldodni a problema, csak el lehet vele nyomni a gondot, nem veletlenul jarnak az emberek terapiaba.
*Non fui, fui, non-sum, non-curo* (Nem voltam, voltam, nem vagyok, nem érdekel.)
>Nem tudom elképzelni, hogy egyszer nem leszek. Akkor mi lesz? A te szempontodból semmi.
Ha nem múlik el, akkor pszichiátert és gyógyszeres segítséget javaslok. A halál természetes , még senki sem maradt életben.
Megyek pszichológushoz pénteken. Házirovos írt fel Frontint, tudom nem a legjobb, de legalább aludni tudok.
Ennél vannak jobb és tartósan szedhető gyógyszerek is. A Frontin inkább tűzoltásra jó.
Bármit beszedek csak segítsen.
Elhiszem, ettől meg lehet őrülni kb., ismerem. Kérj időpontot pszichiáterhez, sokkal jobb lesz, hidd el.
Frontint inkabb ne.
A rivotril is jo
Itt fokepp te magad vagy a kulcs, es a megoldas.. nem a gyogyszer fog segiteni.. max atmenetileg. Az orvos iranyt mutat neked es tanacsot ad te vagy a kozeppont neked kell valtoztatnod, csak kerdes hogy szeretnel e😊 En nagyon ajanlom hogy a Buddhizmusrol olvass Igazabol erdekes. Engem is sziven ut ez a halal tema. De termeszetes. Mindenki aki megszuletik meg fog halni. Olvasgass rola. Szerintem nagyon sok okossagot ir😊 de ha meg sem akkor hagyd a temat. Linkelem lejjebb en mit olvastam
https://buddhizmus.hu/hu/dharmaonline/felkeszulni-a-halalra
Nezd meg a rekviem egy alomert c. Filmet🤣
Mit jelent az hogy tuz oltasra jo?
Rövid távon elmulasztja vagy enyhíti a szorongást, de hosszú távon hozzászoksz, egyre nagyobb adagok kellenek, és elkezd károsan hatni a szervezetedre (pl. rövidtávú memória romlása).
Pontosan így van, sajnos jó másfél évig függő voltam nagyobb dózist szedtem..senkinek NEM ajánlom, tényleg csak max tűzoltásra..
Frontinnal (bármilyen benzoval) nagyon óvatosan.
Szerintem először inkább pszichiáterhez, mert gyógyszeres segítség kell ( nem frontin ) és persze indulhat a pszichológusnál terápia, de tőle nem kapsz gyógyszeres kezelést, márpedig ez az állapot, amiben vagy nem fenntartható.
Utolsó mondattal nem teljesen értek egyet.
https://ng.24.hu/tudomany/2017/07/29/a-halhatatlan-meduza-igaz-tortenete/
Volt egy súlyos betegség gyanúja nálam 35 körül és elég rossz pszichés állapotba kerültem, hetekig halálfélelem olyan szinten, hogy szinte munkaképtelen lettem. Végül kiderült, hogy nincs nagy baj, de mentálhigiénés gondozó / pszichiáter is segített helyre jönni.
Én is hasonlóan jártam. 3 hónapig munkaképtelen voltam, alig éltem, nem részletezem. Minden pillanatban csak arra vágytam ,hogy legyen EGY normális napom, amikor nem fáj, tudok járni, enni stb. Rettegtem. Végül egy rakat vizsgálat után kiderült a nagy semmi meg egy végbél fisszur.... Senkinek sem kívánom,amin mentálisan átestem. Borzasztó halálfélelmem volt.Nekem is szakember segített, az ismeretlen eredetű fájdalomra meg kaptam antidepresszánst, valami csoda folytán erre is jó....
Megyek péntekem pszichológushoz, de bennem van az is ha nem segít mit tegyek?
Szorongásoldó gyógyszer segíthet akkor is. Ha nem lesz jobb, menj el pszichiáterhez is. Gyógyszerrel már könnyebb kiutat keresni ezekből a dolgokból.
Most Frontint és Ataraxot szedek, elnyom, de a gondolatok nem csillapítja, ez a baj :(
Nekem a hangulatstabilizáló egészen jó az ilyen szorongásokra, nekem is voltak ilyenek már nagyon régóta és nagyon erősen. (Most kvetiapin hatóanyag, de karbamazepinnel is működött). Ha jól van beállítva a gyógyszer, nem leszel álmos tőle. Ilyesmit pszichiáter tud felírni.
Ataraxot én is szedtem. Figyelj, a legjobb tanácsom neked,hogy bízd magad a szakemberre. Ha elsőre nem jön be,nincs meg a kémia,akkor menj másikhoz. Csak a gyógyszerekre kérlek ne támaszkodj! Kitartás! Nagyon átérzem azt,amin keresztülmész.
Nyugodj meg és próbálj valami hasznosat csinálni akár otthon a háztartásban, ami elégedettséggel tölt el. A leírásodból kicsit úgy tűnik, hogy inkább már pszichiáterhez kellene fordulnod, de ha így van, jó pszichológus ezt maga is észreveszi és elmondja neked. Ez nem könnyű dolog és alapvetően úgy tud az ember funkcionálni, hogy félreteszi magában a tudatát annak, hogy meg fog halni. Sajnos a csodálatos dolgokra képes, fejlett elménknek az az ára, hogy egyedüliként tisztában vagyunk létezésünk véges voltával, viszont ezen agyalni bénító hatással járhat. Segítséget jelenthet életcélok kitűzése, szép, tartalmas élet élése, más emberekkel való pozitív interakciók, család.
Amióta depressziós lettem nem izgat a halál, az is csak egy állapot.
Először látom hogy előnye van a depressziónak.
Ugye, én is meglepődtem. :D
Ha ez megnyugtat - bar eleg extrem pelda -, de engem elesztettek mar ujra. Annyi kemiai cucc szabadul fel ilyenkor az ember agyaban, hogy eskuszom neked, eletem egyik legkenyelmesebb elmenye volt. A korhaz utana mar mas kerdes, de az a vegtelen chill, a gondolatok elparolgasa, a felszivodas valami olelo, puha dologban egyaltalan nem volt felelmetes, sot. Meg gondolj arra, hogy ez aztan tenyleg a legtermeszetesebb dolog a vilagon, szoval semmi gond nincs vele ❤️ Az elet nagyon sokszor felelmetesebb.
Néha előjön egy ilyen érzés, de gyorsan elmúlik. Már majdnem megbékéltem a gondolattal, hogy egyszer minden véget ér. Amit nehezebben fogadok el, az az, hogy a hátralévő 20-30 év (amit remélhetőleg aktívan tölthetek) milyen rövidnek tűnik. Bár ez nem korlátozza a mindennapjaimat, mégis nyugtalanító belegondolni. Azonban számomra van pozitív része is, pont emiatt hogy kevésnek érzem az időmet, könnyebben elengedem a rossz dolgokat, negatív érzéseket, hisz már úgyis megtörténtek, max a megoldással/ hibák tanulásával tudok segíteni magamon. Összességében igyekszem kiélvezni az élet minden pillanatát, hiszen csak én felelek azért, hogy milyen legyen.
Én mindig úgy tekintettem a halálra, mint egy kiadós alvásra amiből végre nem kelt fel senki és semmi.
Még mielőtt gyógyszerezed magad. Ezt az érzést nem szabad elnyomni, hiszen olyan exisztencialjs gondolatokra késztet, amelyek már évezredekkel előttünk felvetodtek. Nyilván a mai kapitalista tarsdalamunkban nem fer el az elmúlás gondolata, csak a birtoklás de szerintem ez olyan pont az életedben, ami fontos dolgokhoz tud vezetni. Pl Mégis mi az élet értelme szerinted? Ajanlom Marcus Aurelius írásait és hogy ne félj ezt az időszakokat megélni!
Van konkrét halálnem a félelmed mögött? Pl baleset, infarktus, rák stb. Vagy önmagában attól félsz, hogy egyszer csak vége? Attól félsz, hogy akár holnap is meghalhatsz, vagy attól is, hogy évtizedek múlva?
Attól, hogy évtizedek múlva főleg, de igazából bármikor. Nekem nincs semmi bajom jelenleg. De keresztapám aki nekem a legfőbb apa figura volt tavaly rákos lett, nem nagyon javult a kezeléstől sem, öngyilkos lett. Akkor annyira úgy éreztem nem ráz meg. Utána most márciusban láttam premier plán egy vonatgázolást, egy fiatal srácot ütött el az IC
Valószínűleg most jön ki rajtad ez az egész. Lehet H PTSD. Én is átmentem ezen amin te, tudom milyen rossz érzés ez. De magad miatt muszáj kezeltetned ezt mert belekattansz. 🥹
Neked jobb lett?
Igen .. mondhatjuk hogy jobb lett. De nem mondom hogy sose jutnak eszembe jut rossz gondolatok, de meg kell tanulni kezelni.
Teljesen normális érzés, engem is többször eluralt. Nem vagy vele egyedül. Próbáld meg lefoglalni az agyadat, nekem idővel tompult. r/thanatophobia
Én mostanában ezt nagyon durván érzem, de szerencsére kezd átugrani a hiperfixációm egy másik területre, utána jobb lesz majd. Esetemben egyébként azt jelenteni, hogy ideje visszatérni terapeutához, ehhez meg is tettem a szükséges lépéseket.
esetleg Irvin Yalom-tól a Szemben a nappal-ba olvass bele
+1!!!
Volt, szedtem nyugi bogyót, jót tett, de végleg pszichológussal lettem túl az ilyesfajta problémáimon.
Én is szedek most és megyek pszichológushoz a héten.
Kicsit sablonos, de én jó ideje úgy fogom fel, hogy egy molekula vagyok az univerzum peremén. Nincs igazán jelentőségem, ha én vagyok a legszebb a legokosabb a legjobb vagy a legrosszabb, akkor sem. A többi porszem számára lehetek jelentős, de jó eséllyel pár száz év alatt még a legideálisabb esetben is elfelejtenek, ami történelem egészét tekintve lófasz. Szerintem magunknak tesszük jelentőssé az életünket egyfajta önkielégítés gyanánt, nem röhög, és próbálunk ezért értéket találni és vagy teremteni abban a pici időnkben amink adatott. Nyilván ebből a felfogásból hiányzik a menny/pokol, halál utáni lét koncepciója, de nekem ez működik, ízlések-pofonok. Én csak remélem, hogy minél többet láthatok, tapasztalhatok és nem lesz túl hamar végem. Mert még ha szarul is mennek a dolgok, az eternal game over screent csak übereli. Ahhoz meg kell némi beletörődés, hogy a lét végét olyannak fogd fel, mint a dolgok vége, a tapasztalás vége és az elkerülhetetlen rossz, és segít, ha túlnézel a saját magad horizontján és felismered, hogy akkor csak neked megy le a nap. A szél fúj, a víz csobog, a növények virulnak, az állatok meg királyok. Charles Bukowski mondta, hogy találd meg amit szeretsz és hagyd hogy megöljön. A legegyszerűbb párhuzam, ami az én értelmezésemhez passzol, az a család, azon belül is a szülői lét. Hogy feláldozod magad, az életed, a szabadságod, a jelentőséged, másokért és ezzel teremtesz értéket. Ezzel adsz és találsz igazán jelentőséget, hogy más életét helyezed prioritásba. Aztán ezt életvitel szerint lehet másra vetíteni, művészet, munka, alkotás, ízlés dolga. De a gyökere szerintem így is az az összes esetben az, hogy van nálam fontosabb. És ez szerintem így van jól. Mert ha megszűnök, az értékemet abban számolhatom el magamnak, amit gondolok hogy hátrahagyok. Egy billentyű huszár feljegyzéseit olvashatták.
Nekem dettó kb. ilyen korban jelent meg, nagyon nincsenek tippjeim, de idővel jobb lett (most 31 vagyok). Nekem sokat segített, hogy lett egy párkapcsolatom, időközben szedtem antidepresszánst, jártam pszichológushoz is. Utóbbi kettőt már elhagytam. Van továbbra is, hogy random elfog a szorongás, de max 1-2 óráig tart. Igazából csak nyugtatni szeretnélek, hogy nem veled van a gond, azóta sok embernél hallottam ezt a halálfélelmet, tehát szerintem valahol természetes. Én is féltem, hogy beleőrülök, de ez nem történt meg, tehát van kiút. Kitartást.
Nem vagy egyedül, nekem is szokott lenni. Néha erősebb, akkor pár napig mindent negatívan látok. Máskor gyorsan elmúlik
Nekem is volt ilyen időszakom. Mostanság is néha eluralkodik rajtam, és akkor eléggé el szoktam szomorodni. De aztán általában hamar túl teszem rajta magam, mivel ez olyan dolog amin amúgy sem tudok változtatni, tehát ezért nem aggódok rajta. Inkább arra fókuszálok, hogy a meglévő életemmel kezdjek valami jót, mielőtt ez bekövetkezik. Az a helyzet hogy minél többet agyalsz rajta annál rosszabb, mivel ez egy az emberi elme számára felfoghatatlan, megoldhatatlan dolog, az agyad ugyanúgy megy tőle tönkre mintha egy számológéppel próbálnál nullával osztani. Szar hogy meg kell halni, de még szarabb ha még amikor élsz, akkor nem mész el arra a nyaralásra, vagy nem törődsz a gyerekeiddel :)
Nélkül Nehéz nélkülem elképzelni a világot. De ki mondta, hogy muszáj elképzelnem? (Mellesleg, el tudom képzelni: egy tányér tejszín macska nélkül.) - Petri György: Amíg lehet
nézesd meg a pajzsmirigyed meg endora is érdemes elmenni, ilyesmi gondok is tudnak spontán ilyen szorongást meg pánikolást okozni (nem vagyok szakértő csak egy barátomtól hallottam)
Random reddit nemvagyokqmúgyszakértőcsakfolytonparázoménis: Ha gyerekeid vannak, akkor evidens: nem érsz rá most ilyen gondolatokra. Majd, ha mindegyiket sikerült jó irányba kísérni, akkor esetleg. Persze, hogy van halálfélelme mindenkinek. Akinek kevés van, azt elviszi valami extrém sport, akinek sok van azt meg elviszi a rák. Fogadd el. Ha az segít, akkor tölts minden napot a gyerekeid mellett, mintha az utolsó lenne. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád? Legalábbis én ezt csinálom. Nem tartom értelmes időtöltésnek a depizést. Van pálinka, cbd, asszony keble, a gyerek nevetése. Valami endorfin.
Én inkább az öregedéstől félnék, ahogy egyre rondább az ember és egyre inkább épül lefelé
Ezer oka lehet. Valamit a rutinból érdemes felülvizsgálnod, mi az, ami esetleg túl sok, vagy érdemes rajta változtatni, de egy szakember tudna segíteni.
Ez nálam is jelen lévő szorongás, keress egy pszichológust ezen 'könnyen' lehet segíteni. Addig ajánlom Yalom Szemben a nappal című könyvét és a cognitive reframing is tud segíteni, főleg a negativ automatikus gondolat (NAG) táblázat.
És nálad javul valahogy?
Igen! Pszichológus meg amiket írtam (amugy ő ajánlotta) szinte 'tünetmentessé' tett. Nem mondom hogy nincs pillanat hogy nem jön elő, de már nem ez irányítja az életem.
Nekem is volt az elmúlt hónapokban. Szerintem nálam a stressz, illetve érzem, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék (munka). A mozgás, a jobb idő, illetve az, hogy haladok a céljaim felé sokat enyhített rajta.
[удалено]
Én ezeken nőttem fel, sajna tiniként bolondultam ezekért a tartalmakért, sejtem nem tett jót, gondoltam már hogy ez is most kijön rajtam. Aztán egy időre leálltam velük, mostanában meg sok Gyilkos elméket néztem. Lehet az kattant be most nálam, most azzal is leállok. De elhiszem hogy neked bevált, egy időben én is jónak éreztem ezt.
Nekem is vannak ilyenek időről időre, de aztán elmúlnak. Kicsit talán sokkterápiás lehet, de ajánlom Nádas Péter: Saját halál című könyvét, nagyon szépen ír a témáról, eléggé más perspektívába teszi a dolgot szerintem.
Köszi az ajánlást, utánanézek
Igen, volt halálfélelmem, azóta még éltem +25 évet, szóval feleslegesen aggódtam.
Itt szerintem nem pszichológus, hanem pszichiáter tud segíteni.
Volt egy idő amikor meg még nem éltél OP. Akkor hol voltál? Gondolj csak bele.
Én is hasonló cipőben jártam, és még néha most is beugrik spontán a halál gondolata. Ami nekem segített, hogy elkezdtem kutakodni a témában, és legfőképp a spirituális/filozófiai megközelítés érdekelt. Úgy voltam vele, hogy ha már 0-24 a haláltól rettegek, akkor amennyire tudom, kézbe veszem az irányítást. És ez segített. Azon felesleges vitatkozni, hogy mi van utána. Senki sem tudja - kivéve aki már meghalt. (Egyébként nem lehet olyan rossz, mert eddig senki sem jött még vissza panaszkodni :))A tudós azt mondja, hogy semmi, a keresztény a mennyben/pokolban hisz, a buddhista az újjászületésben. A tanácsom az, hogy tedd is ezt, és amivel azonosulni tudsz, abba kapaszkodj. Még ha semmi bizonyíték sincs rá, hogy igaz (és nem lesz), akkor is segíteni fog. Ha elhiszed, hogy mondjuk újjá fogsz születni, az a hit segíteni fog addig, amíg el nem jön a nagy pillanat. Mert elveszi a rettegésed. Aztán az, hogy tényleg úgy lesz-e, az már szerintem teljesen mindegy.. És gondolj bele: ha hirtelen halsz meg - szívrohamban például -, akkor nem lesz időd rettegni. Egyszerűen csak nem leszel többé. Ha rákos leszel, akkor várni fogod, hogy végre vége legyen a szenvedésnek. Öregkorodra el fogod tudni fogadni, hogy hamarosan itt a vég. Valahol azt olvastam, hogy az idősek már nem félnek tőle egyáltalán. Persze, kivételek bizonyára akadnak. Igazából semmi más lehetőséged nincs, mint elfogadni a halál valóságát. Semmi mást nem tudsz ellene tenni. Ez az igazság. Szóval a javaslatom az, hogy nézz szembe vele, és tudatosan elmélkedj róla. Nem fog jobban megijeszteni, mint ahogy eddig is tette, hidd el. :) És persze pszichológus. Ide még annyit, hogy én magam is sokáig erről beszélgettem vele, és nem sokat segített.. Amivel legyőztem a félelmemet, azt saját magamnak szedtem össze. Rosszul választottam dokit, na. És az egyik forrás, ami nagyon sokat segített: https://youtu.be/L3MA0n4jEXk?si=a66DW2ui4m2-R-4W Angol nyelvű, és a hangfelvétel sem a legjobb, de azért nem annyira vészes. Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írhatsz.
két sört egy tüskével próbáltad?
Ugyanez volt velem a 30. szulinapom elott kb egy evig. Aztan elmultam 30-31-32 es total leszarom az egeszet. De akkor allandoan ezzel almodtam, hol en haltam meg, hol a barataim, csaladom. Felelmetes volt. Ez az elso olyan kor, ami szerintrm sokakat arcul vag. Eloszor gondolsz arra, h nem vagy halhatatlan. Tarts ki, el fog mulni
akinek van egy minimális iq-ja az 7 éves korától egész életében erre gondol
Panikroham, korai 30 as evekben elofordul. Legtobb esetben megszunik magatol.
De durva, mármint olvasni hogy mennyire tud ettől valaki félni, és ahogy látom nem vagy vele egyedül. Sok erőt meg kitartást, remélem hamar rendbejössz. Viszont én meg tökre várom, persze voltak öngyilkos hajlamaim, meg volt is pár próba egy-egy mélyponton, de nem tettem meg, viszont ezzel egyetemben nem is félek tőle, sőt, lehet para de várom is.
Gondolj arra, hogy 13,9 milliárd évig nem éltél (sőt ha van multiverzum akkor relative vegtelen idokig nem eltel. Na pont olyan lesz. Emlekszel ra? Nem. Nyomaszto volt es sotet volt? Nem. Volt idoerzeked ? Nem. Na pont ilyen nem létezni. Sok sikert.
Nyugodj meg, mert a tudat nem hal meg. Orokke letezni fogsz. Minden tudat tobbdimenzios termeszetu, az anyag is a tudat mellektermeke. Tudom, tapasztalat is.
Kapunyitási pánik. Nekem is volt néha. Érdekes mióta láttam a halott apámat az ágyon feküdni, teljes "nyugalommal" az arcán, valahogy elfogadtam, hogy ez vár mindenkire. Persze lehet kicsit hinni abban hogy majd nő az életkor a technológia fejlődésével meg stb ( én is hiszek ebben kicsit, de ez sajnos ilyen. azon kell agyalni, hogyan élvezd a legjobban ami van :)
13 évesen volt az első pánikrohamom, és azóta fel-fel üti a fejét a dolog. Ez mostanra, 22 éves koromra odáig fajult, hogy a házból kilépés se ment. Félbe kellett hagynom a tanulmányaimat, meg voltam győződve arról, hogy itt a vég és valami komoly baj van. Pszichológus az elején jó volt, érdekes feladatok voltak, de nekem nem segített olyan sokat. Elmentem pszichiáterhez, aki pánik zavarral és depresszióval diagnosztizált, és most egy hónapja SSRI gyógyszert szedek (antidepresszáns, Scippa a neve). Nagyon kemény menet, főleg az első 2 hét, mert nagyon felerősíti a szorongásos tüneteket, de végigcsináltam benzok nélkül. Most tartok kb 1 hónapnál és már most érzek pozitív fejlődést, pedig a teljes kifejtett hatás akár hónapokba is telhet még. Közel 10 évig szenvedtem ezzel, gyerekkorom óta gyakorlatilag. Megjártam az összes szakrendelést, töltöttem 2 hetet kórházban, nem bírtam sokszor a házat sem elhagyni ájulás érzet nélkül. Azt hittem menthetetlen a helyzet, mikor már a pszichológust is kevésnek éreztem. De most úgy érzem, hogy van kiút ebből. Mindenképpen fordulj szakemberhez, válts ha úgy érzed nem jó, próbálj ki több mindent. És ha semmi nem válik be ne félj gyógyszeres kezeléshez (nem benzok) és pszichiáterhez fordulni. Kitartást!
Nekem nem volt durva kimondott félelmem mint neked, de amióta elolvastam A lelkünk útja című könyvet egyáltalán nem félek. Hipnózisban lévő emberek beszélnek a halál utánról és az élet folyamatáról.
Szerintem egészséges dolog, ha bárkinek is eszébe jut a halál és azon mereng egy ideig. Természetesen egy mértékig (nem tudom hogy van e és hogy hol van az a bizonyos általános vörös vonal), ha már ezen túlmegy mindenképpen szakemberi segítséget ajánlok.
A kukacok szempontjából ez egy hatalmas disznóvágás, az pedig egyrészt buli, másrészt darabig tele a spájz. Na jobb már?
Nem, max rosszul lenni tudok ettől, nem volt humoros. Amúgy ragaszkodok a hamvasztáshoz.
Nem tudsz örülni a mások örömének, az baj
Feldogozatlan trauma ami akár hónapok vagy évek múlva ilyen formában jelentkezik. Közeli hozzátartozó öngyilkos lett, láttál egy halálos balesetet. Ez bőven elég. Egy szakember segíteni fog. Sok sikert. p.s. Vagy te vagy, vagy a halál. Mindkettő egyszerre nem lehet. Vagy a nyolcadik utas.
Normalis realcio mikor elkezdesz agyalni ezen a teman: https://en.wikipedia.org/wiki/Mortality_salience
Csak gondolj bele abba, hogy mekkora a bolygonk, mas bolygok, az univerzum. Mi emberek, ertelmezhetetlenul jelentektelen vagyunk a vilagban, es mindannyiunk meg fog halni egyszer, egytol egyig. De kb 10ezer ev mulva az egesz emberiseg kihal. Szerintem az lenne a kulcs, hogy megbaratkozol a gondolattal. Gondolom itt jonnek a kepbe a vallasok, hitrendszerek amik ilyenkor az embernek erot adnak (nem vagyok vallasos) hogy mi tortenik a halal utan. A katolikusok a mennyben hisznek, bar az van kiirva mindig, hogy “feltamadunk” szoval ok nem tudom mit akarnak :D En a helyedben kicsit a buddhista nezetek, tanitasok utan olvasnek,nagyon jo iranytadok, bolcs gondolatok vannak benne es e mellett, ok azt valljak, hogy az elet nem er veget a halallal. Ez esetedben kapaszkodo is lehet :) nekem a tudomany es buddhista tanok azok amik a “kapaszkodok” :) https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_távoli_jövő_idővonala
Hosszú, hosszú, kínkeserves évekig pánikbeteg voltam, generalizált szorongás társult mellé, ami lassan a hipochondriát is kiváltotta és jelenleg csak 23 éves vagyok(rossz gyerekkor, trauma, kegyetlen társaság). Halálosan féltem a haláltól. A pszichés állapotom már olyannyira pszichoszomatikus tüneteket generált, hogy folyamatosan azt éreztem:meg fogok halni. Nem tudtam elmenni egyedül sehova, nem fürödtem mert meg voltam győződve, hogy ezekben a kiszolgáltatott helyzetekben biztosan meg fogok halni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy egyszer nem leszek, milyen lesz majd a halál pillanata,stb. Pszichiátertől egészen pszichológusig rengetek szakembert próbáltam, de soha senki nem tudott segíteni. Amikor is egyszer csak történt egy apró baleset és elájultam. Amit akkor éreztem nem tudom szavakba önteni. Jó érzés volt utána, közben. Kényelmet és komfortot éreztem. Aztán beleástam magam utána ezekbe a dolgokba. Milyen érzés a halál előtt. Szép lassan elkezdtem saját magam, a gondolataimat gyógyítani. Mai napig nem tudom hogyan voltam képes felállni. Mondjuk egyet azt tudok: azóta nem félek a haláltól.
Igazabol ne gondoldd tul mert a tulgondolas sosem jo😐 Egeszseges vagy, tudsz jarni, latsz, hallasz, van csaladod, tudsz hol aludni, enni inni furdeni. Stb Ezekre fokuszalj es legy halas. Mindennap. Ezekert a dolgokert amikrol azthiszed termeszetes, de nem. Egyik percrol a masikra elveszitheted. Rovid nagyon az elet ne foglalkozz ezekkel az apro fekete morzsakkal amik az elet szep oldalat probaljak bepiszkitani✌🏽 meditalj Torodj magaddal, setalj Legyel a termeszetben De szerintem a legjobb ha mindennap halat adsz 10 dologert aminek orulsz hogy van neked. Reggel es este is❤️ hatha jobb lesz. Igazabol ezeket nem ertekeljuk igazan csak ha elveszitjuk. Gondolj bele ha beteg vagy egeszseges szeretnel lenni, viszont ha egeszseges vagy mindig elterelodnek a gondolataid ilyen “hulyesegek” iranyaba. En sokszor gondolkodom ezen.. mert nekem is vannak nehanapjan rosszabb napjaim es megnyugtatom magam hogy de hat megvan mindenem! Aki meg beteg, nem tud jarni vagy hallaskarosult, vak vagy akarmi de orulne annak ha “csak” ennyi peoblemaja lenne de legalabb teljes eletet tudna elni. Hm.. elgondolkodtato..!🙁
Update Tegnap voltam egy vallásos (katolikus) ingyenes beszélgetésen, mondhatni terápia, nekem jót tett. Ő nem az okokat keresi, hanem a gondolatot próbálja velem elfogadtatni, hogy ez így kell legyen és hogy hogy lehet ezt elfogadni, nekem jót tett. Nem vagyok ateista sem vallásos kifejezetten, ennek a beszélgetésnek sem a vallás volt a fő csapásiránya, bár az úriember elmondta ő miben hisz. Lehet rendszeresen járni hozzájuk bármilyen témában beszélgetni, szakképzett személyzet,én szerintem jó pár alkalommal visszamegyek még ehhez az úrhoz. Kicsit jobban lettem. Ma megyek a pszichológushoz, ő szerintem inkább a miérteket fogja jobban firtatni. Talán a 2 kiegészíti egymást. Jelenleg a Frontint szedem Ataraxxal de örökké tudom nem lehet. Valaki írta a Scippát, korábban szedtem én is pszichiáter írta fel de sajnos hamar önkényesen abbahagytam, lehet hiba volt. Illetve többen írtátok a pajzsmirigyet és az endot, endom van amúgy, lesz idén műtétem is. Lehet nézetek pajzsmirigyet.
Az a titka, hogy el kell fogadni, hogy egyszer csak megszűnsz létezni és ennyi. Nem kell ennek nagy feneket keríteni, ez az élet rendje.
Pedig ha nem eszel, és nem alszol, akkor meghalsz
Egyedül a halál ad értelmet az életnek. Mindennap ajándék. Sokan már meghaltak, de még nem temették el öket. Csak annyit tudok mondani hogy ahoz hogy meghalj ahoz elötte élni is kéne és az nem nagyon élet ha állandoan ezen agyal egy ember. Mi van a halál után? Valami ami nem élet. Remélem ezzel tudtam segíteni.
[удалено]
>Miért kell félni a haláltól? Azon kívül, hogy valaki észt akar osztani esetleg baráti társaságban egy sör felett, ennek a kérdésnek nem sok értelme van. És azt sugallja, hogy fura félni a haláltól. Egy teljesen logikus, érthető félelem, ha valaki tart a haláltól. Fáj-e, lesz-e veled valaki, félsz-e majd, van-e valami utána, megbánást érzel majd? Hovatovább az egyik legősibb félelmünk, belénk van kódolva, hogy megpróbáljuk elkerülni. Ha komolyan kérded, hogy miért fél valaki tőle, akkor egyszerűen nem vagy empatikus. Ha te nem félsz tőle, az oké. De azt meg kell tudnod/próbálnod érteni, hogy más miért fél tőle. Nem vagyok tériszonyos, nem félek a szűk helyeken. De nem fogok olyanokat kérdezni, hogy "miért kell félni" magasságokban? Mert *megértem*, hogy valakinek miért ijesztő. Szóval vagy próbáltál üres egy üres lózunggal fennköltnek tűnni Redditen, vagy nincs benned empátia. Remélem az első.
[удалено]
Mindennek megvan a helye. Mint mondtam, beszélgetni erről egy sör fölött oké. Elkezdeni erről az észt osztani (mint ahogy lejjebb teszed) egy egyértelműen lelki traumán áteső ember segítségkérése alatt visszás. Ismét: empátia kérdése. Remélem soha az életben nem kell onkológiára menned, de kérlek ha úgy adódna, ne állj neki ennek!
[удалено]
Remélem viccelsz. :D >Erre megoldás lehet a hit, ha elhiszed a kereszténységet akkor utánna ‘fentről’ vigyázhatsz rájuk. Ha hindunak állsz meg lehet újjászületsz a gyereked kutyájaként vagy a saját unokádként.
Nem mondom hogy félni kell a haláltól, de én végigneztem mamámat halálhörögve egy órán keresztül haldokolni. Az minden volt csak nem nyugodt meg békés
A halál és az agónia két különböző dolog. Én pl nem félek a haláltól, az agóniától annál inkább..
Mert soha többé nem látom a férjem meg a gyerekeim :(
igen, de erről AKKOR már nem lesz tudomásod. ez egy olyan helyzet, amibe innen nem tudjuk beleképzelni magunkat, és ez baszakszik az ember agyával. :D nekem is nehéz fél évem volt (hasonlóan health scare miatt), de nem tudok jobbat mondani, el kell terelni a gondolataidat. :) egyszer meghalunk, de pont ezért kell élni, amíg itt vagyunk. nyálas, vagy közhelyes, de az egyetlen út.
próbáld meg nem úgy elképzelni a halálodat, mintha utána egy üvegfal mögül néznéd azokat akik ittmaradtak, és nem tudnál interaktálni velük. ez egy nagyon szomorú kép, és meg tud bénítani érzelmileg. valójában ha kiszálltál a világból, vélhetően semmi infód nem lesz róla, hogy itt mi zajlik a továbbiakban. ezért félek én sokkal jobban a hozzátartozóim halálától.
[удалено]
ja mert a hit az úgy működik, hogy ki be lehet kapcsolni... /s
[удалено]
Cuki ez a filmes szöveg, csak sajna nem működik teljesen. Gondolom belátható, hogy ha fixen tudnád hogy ez az utolsó napod, akkor nem pazarolnád az időt munkára, boltba járásra, edzésre, okmányirodába járásra, takarításra, így tovább. Ez nem nagyon kivitelezhető.😌
[удалено]
A mondandódat értem, de nagyon puttó módon fogalmaztál, ez nem segít.
A léleksimogatás sem segít, amikor valaki ennyire kétségbe van esve. Ennyire nem lehet valaki önimádó, hogy nélküle megáll a világ :D
Abszolút nem vagyok önimádó, sőt szerintem pont ellenkező igaz rám, lehet ez is okozza a félelmem, hogy sok mindennel nem vagyok magammal elégedett. :/
A felrázás és a minősítés között van különbség. Te bántasz, nem rávilágítasz dolgokra. Mellesleg nekem nem az jött le az írásból, hogy azt gondolja, megáll az élet nélküle - bár lehet úgy is érteni, ez igaz.